Sok tengeri ökoszisztémának hosszú pihenési időre lenne szüksége a regenerálódáshoz, ha egyáltalán képesek még teljesen regenerálódni - hívta fel a figyelmet Charlotte Laufkötter, a tanulmány vezető szerzője. A tengerkutató és csoportja 1981 és 2017 közötti műholdas méréseket elemzett a világtengerek vizének hőmérsékletéről. Eredményeik szerint az elmúlt 40 évben a hőhullámok mind hosszabbak és melegebbek lettek.
A 27 nagy hőhullám, amely az első vizsgált évtizedben zajlott, átlagosan 32 napig tartott. A legmagasabb hőmérsékletük 4,8 Celsius-fokkal nőtt az éves átlag fölé. Az utolsó elemzett évtizedben azonban 172 szélsőséges időjárási jelenséget figyeltek meg. Ezek átlagosan 48 napig tartottak és csúcshőmérsékletük 5,5 Celsius-fokkal emelkedett az átlag fölé.
A hőhullámok gyakoribbá válásának hátterében az az általános folyamat áll, hogy a Föld melegedésének következtében a felszíni vizek hőmérséklete is megemelkedett átlagosan 0,6 Celsius-fokkal, de lokálisán akár 1 Celsius-fokkal is . Emellett minden egyes hőhullámnak egyedi okai is vannak: ilyenek lehetnek a meleg légáramlatok, az óceáni áramlatokban bekövetkező változások vagy a nagymértékű klímaingadozások, amelyek az El Nino éghajlati jelenséggel is összefüggnek.
Hogy megállapítsák az ember hatását a hét legpusztítóbb hőhullám esetében, a kutatók úgynevezett attribúciós vizsgálatot végeztek. Szimuláció segítségével két világot teremtettek: egy valósat, amelyben növekszik a légkörben az üvegházhatású gázok koncentrációja, és egy fiktív világot, amelyben nem növekszik. Az elemzés szerint a nagy hőhullámok az ember hatására 20-szor gyakoribbá váltak a világtengerekben. "Hogy csökkentsük a sohasem látott méretű tengeri hőhullámok kockázatát, feltétlenül nagyra törő klímacélokra van szükségünk" - hangsúlyozta Laufkötter, hozzátéve: csak így lehet megakadályozni, hogy értékes ökoszisztémák tűnjenek el visszafordíthatatlanul.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Legjobban: