Számtalan babona létezik: van, aki nem sétál át egy létra alatt, más a fekete macskákat kerüli. Egyesek úgy érzik, a fontos eseményekre magukkal kell vinniük a szerencsét hozó talizmánjukat, például egy érmét. Ezek egy része népi hagyományokból, ősi vallási gyakorlatokból ered: az emberek így akarták megvédeni magukat az ártó szellemektől, átkoktól stb.
Valójában ezek a szokások arról szólnak, hogy az ember irányítani próbál valamit, amire nincs ráhatása. Sokszor akkor is ragaszkodunk egy rituáléhoz vagy tárgyhoz, ha nem mindig hozza be a várt hatást. De vajon az állatok is tudnak így viselkedni, ha irányítani akarják az irányíthatatlant? -teszi fel a kérdést az IFLScience.
Kevin Foster, az Oxfordi Egyetem evolúciós biológiával foglalkozó professzora szerint ez attól függ, hogyan is határozzuk meg a babonát. "Ha mentális reprezentációt értünk alatta, akkor könnyű azzal érvelni, hogy erre kizárólag az ember képest. Ha viszont azt a viselkedést értjük alatta, hogy két esemény között ok-okozati összefüggést fedezünk fel, amikor valójában nincs is ilyen kapcsolat közöttük, akkor bármely faj, amely képes felismerni ok-okozati összefüggéseket, létrehozhat valamilyen babonát" - magyarázza.
"Ha egy ragadozó történetesen többször is megjelenik ugyanabban az időben, amikor szél fúj a fák között, a zsákmányállatok a széllel járó hangokról a ragadozóra asszociálhatnak, még akkor is, ha a kettő között valójában nincs kapcsolat" - hozza példának. Az ilyen összefüggések megtanulásának persze evolúciós haszna van, az állatok és az emberek számára is, hiszen például a veszélyforrások jeleit is időben észre lehet venni.
Lehetséges, hogy a babonák ezért az ilyen típusú ok-okozat felismerés egyfajta melléktermékei, amelyek már nem egy konkrét evolúciós előnyről szólnak. A babonák azonosítása a nem emberi fajokban azonban nehéz.
Babonás galambok?
Burrhus Frederic Skinner pszichológus 1948-ban tanulmányozta a galambok viselkedését: egy csapat éhes galambot mindennap meghatározott időközönként etetett egy gép. Egy idő után a táplálékra várva egyes madarak furcsán kezdtek el viselkedni. Skinner szerint ezekben a madarakban olyan babonák alakultak ki, amelyek miatt azt hitték, hogy bizonyos mozgások és cselekvések megjutalmazzák őket táplálékkal. A kísérlet végére a madarak háromnegyede kifejlesztette saját egyedi babonás viselkedését. Az egyik például csak és kizárólag az óramutató járásával ellentétes irányban pördült meg kétszer-háromszor az etetések között.
Skinner eredményeit viszont azóta már többen is megkérdőjelezték, köztük két tanítványa is, akik tyúkok viselkedését figyelték meg etetés előtt. Ők arra jutottak, hogy minden fajnak megvan a maga egyedi viselkedési mintája abban a helyzetben, amikor a táplálékra vár. A tyúkok esetében ez a kapirgálás volt. Amit pedig Skinner babonának vélt, valójában csak a galambok természetes reakciója volt a közelgő táplálékra.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Ennek ellenére Skinner kutatása másokat is inspirált különböző fajok hasonló „babonás” viselkedésének kutatására az 1960-as és 1970-es években. E vizsgálatok alatt a kutatók általuk „babonának” tartott viselkedést azonosították a többi között orángutánok, patkányok, kutyák esetében.
Szerencsejátékos majmok
Egy másik kísérletben rézuszmajmok voltak az alanyok. 2014-ben a Clarkson Egyetem és a Rochesteri Egyetem kutatói arra voltak kíváncsiak, az állatok is hisznek-e a sikerszériában: abban, hogy ha valaki sokszor egymás után nyer egy játékban, akkor az újabb és újabb sikerekhez fog vezetni.
A majmoknak gyors számítógépes játékokkal kellett játszaniuk. Ha helyesen találták el a következő mintákat egy sorban, akkor jutalmat kaptak. A három játékból kettőben a helyes sormintát könnyen be lehetett azonosítani, de a harmadikban teljesen véletlenszerűen követték egymást a minták.
A hetekig tartó tesztelés során következetesen látszott a majmokon, hogy hisznek a nyerő szériában: ragaszkodtak azokhoz a döntéseikhez, amelyekért korábban jutalmat kaptak. Azután is ugyanúgy viselkedtek, amikor lehetőséget kaptak a tanulásra és a cselekedeteik megváltoztatására.
Persze az nem meglepő, hogy ugyanazért a viselkedésért ugyanazt a jutalmat várja valaki, mint korábban. Hogy ez azt jelenti, hogy valami vagy valaki babonás, ismét csak attól függ, hogy mit értünk babona alatt.
Ez is érdekelhet
Egyelőre tehát nem lehet biztosra állítani, hogy az állatok egyes tettei mögött irracionális indokok állnak-e. Mi, emberek viszont meg tudjuk kérdőjelezni a saját babonáinkat, hogy a továbbiakban irracionális tényezők ne befolyásolják a döntéseinket.
