Kutatók véletlenül fedezték fel, hogy egyes méhkirálynők akár több napon át is képesek életben maradni a víz alatt - írja az IFLScience.
Az erről szóló tanulmány vezető szerzője, Sabrina Rondeau a talajban lévő növényvédőszer-maradványokat vizsgálta. Azt akarta tudni, hogy ezek hogyan hatnak a méhkirálynőkre, akik a föld alá ássák magukat telelés céljából, amikor némi víz került a dongók egy részét tartalmazó csövekbe. "Kiakadtam" - nyilatkozta Rondeau. "Nem sokba került víz... szóval nem volt olyan nagy ügy, de nem akartam elveszíteni azokat a méheket se."
Meglepetésére a csövekben lévő összes méh életben maradt, ezért Rondeau egy igazi kísérlet keretében is meg akarta vizsgálni ezt a jelenséget. "Nagyon régóta tanulmányozom a poszméheket. Sok emberrel beszéltem erről, és senki sem tudta, hogy erre képesek" - folytatta Rondeau.
Az új kísérletben 143 téli álmot alvó, közönséges keleti poszméh-királynőt (Bombus impatiens) tettek háromféle fiolába. Az egyik fajtában csak talaj volt, víz nem, a másik tele volt vízzel és le voltak zárva, így az állatok teljesen elmerültek a vízben. A harmadikat csak félig töltötték meg vízzel, és így a méhkirálynők lebegtek a felszínen. A csövekben 8 órát, 24 órát vagy 7 napot töltöttek, majd a méheket mesterségesen előidézett diapauzába, azaz téli nyugalmi állapotba helyezték egy hűtőszekrényben. Ezt követően az állatokat új, földdel teli fiolákba tették át, és további nyolc hétig hideg körülmények között tartották őket.
A vizsgálat eredményei azt mutatták, hogy a teljesen víz alá merített dongók 81 százaléka (17 a 21-ből) nemcsak a kísérletben töltött teljes hét napot élte túl, hanem nyolc hét után is életben maradtak hűtött körülmények között.
A kutatók szerint ez is annak a jele, hogy a közönséges keleti poszméhek különösen szívósak, mert nem csökken olyan mértékben a populációjuk, mint más méhfajoké. "Ezért azon is elgondolkodtunk, hogy vajon ez a vízzel szembeni ellenálló képesség is része lehet-e annak, hogy ilyen jól teljesítenek" - mondta Rondeau.
A kutatócsoport szerint ez azt jelentheti, hogy ez a faj a jövőben nagyobb eséllyel élheti túl az éghajlatváltozással összefüggő árvizeket.