Korábban a tudomány úgy tartotta, hogy a rókák és a kutyák nem képesek egymással szaporodni. Ezt a feltevést azonban egy csapásra megcáfolta egy, az Animals című folyóiratban idén augusztusban megjelent tanulmány, amelyben a szerzők arról számoltak be, hogy rátaláltak a két faj egy hibrid példányára. A nőstény állat 2021-ben sérülten került egy Rio Grande do Sul állami vadvédelmi központba, miután elütötte egy autó. A centrum munkatársainak hamar feltűnt, hogy mind a viselkedése, mind a a külső jegyei meglehetősen különösek. Hegyes füle, valamint az, hogy táplálékként elsősorban az apró emlősöket, rágcsálókat preferálta, egyaránt arra utalt, hogy a gondozóknak egy rókával van dolguk. Ugató hangja azonban sokkal inkább emlékeztetett egy kutyára.
Mint azt Jacqueline Boyd, a Nottinghami Trent Egyetem állattudományi szakértője írja a The Conversation oldalán megjelent cikkében, az elmúlt évszázadok során több feljegyzés is született kutya-róka hibridekről, ezeket az észleléseket azonban nem lehetett genetikai vizsgálatokkal is alátámasztani. A brazíliai példánynál végzett genetikai tesztek viszont minden kétséget kizáróan igazolták, hogy egy nőstény pamparóka és egy hím háziasított kutya közös utódjaként jött a világra. Arra is fény derült, hogy az állatnak összesen 76 kromoszómája volt, miközben a kutyáknak 78, a pamparókáknak pedig 74 kromoszómája van.
Mit nevezünk hibridnek?
A biológiában hibridizációnak nevezzük, amikor két faj párosodik, amiből aztán kevert genetikai örökségű utód jön a világra. Persze az állatok legtöbbször saját fajtársaikkal szaporodnak, és a kromoszómaszámbeli eltérések gyakran eleve el is lehetetlenítik, hogy különböző fajok egyedei közös utódot nemzzenek. Ráadásul az egyes fajok párzási szokásai is rendkívül különbözőek lehetnek, nem is beszélve az anatómiai és fiziológiai eltérésekről. Ezzel együtt előfordulhat, hogy két, egymással közeli rokonságban álló faj mégis sikerrel szaporodjon. Valójában minél közelebbi a rokonsági kapcsolat, illetve így a genetikai hasonlóság, annál nagyobb a sikeres utódnemzés esélye.
Jó példa lehet erre a kutya és szürke farkas, amelyek evolúciója mindössze 11-35 ezer évvel ezelőtt ágazott el. A természetben viszonylag gyakorinak számítanak a farkas-kutya hibridek, mivel a két faj genetikája, reproduktív anatómiája és viselkedése ma is igen hasonló. Ugyancsak közismert hibridek az öszvérek (egy ló és egy szamár utódjaként), a ligerek (hím oroszlán és nőstény tigris) és a tigonok (hím tigris és nőstény oroszlán). Ezek azonban csak emberi beavatkozás nyomán jöhettek létre. Egy oroszlán és egy tigris például soha nem találkozna a vadonban, hiszen természetes élőhelyük nagyon távoli egymástól. „A legtöbb hibrid steril, azaz biológiai értelemben zsákutcának számít. Még ha a kromoszómaszámbeli és viselkedésbeli különbségek nem is gátolnak meg két fajt az utódnemzésben, a hibridet terméketlenné tehetik” – teszi hozzá Boyd.
A hibridek egyébként gyakoribbak a világon, mint azt talán elsőre sokan gondolnák. Becslések szerint a vadon élő növényfajok 25 és az állatfajok 10 százalékát érinti valamilyen mértékben a kereszteződés. Emellett háziasított fajok is szaporodhatnak vadon élő rokonaikkal. Egy 2018-ban megjelent tanulmány például kimutatta, hogy a Lengyelországban élő vaddisznók igen nagy része hordoz házisertésgéneket is. Hozzátartozik ehhez, hogy a hibridek sem minden esetben meddők. A szakértőket éppen az aggasztja a téma kapcsán, hogy a hibridizáció hosszú távon hogyan befolyásolhatja egyes fajok túlélési esélyeit és fajtisztaságát. A hibridek akár kiszoríthatják felmenőiket, és különösen az olyan veszélyeztetett fajokra nézve, amelyek populációi már eleve kis létszámúak, törékenyek, ez egy igen súlyos veszélyforrás.
A nőstény kutya-róka hibridről nem tudták mindig kétséget kizáróan kideríteni a brazil kutatók, hogy termékeny-e. Mivel az állat azóta elpusztult, erre talán soha nem is derül már fény.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
A hibridizáció veszélyei
Boyd hangsúlyozza, hogy a különböző fajok keveredése evolúciós szempontból fontos lehet, hiszen biztosíthatja a populációk számára a változó környezethez való hatékonyabb alkalmazkodás lehetőségét. Széles körben elterjedt tézis például, hogy emberi őseink is keveredtek a neandervölgyiekkel, ami előnyös lehetett fajunk túlélése szempontjából. Hosszú távon pedig a hibridek akár teljesen új fajok kialakulásához is vezethetnek. A kereszteződésnek lehetnek azonban negatív következményei is. A szakember példaként említi, hogy a hibrideknél abnormális testi elváltozások, rendellenességek jelentkezhetnek – érintve akár a koponyát, fogazatot és szarvakat, ahogyan azt az afrikai gnúk két faja, a fehérfarkú gnú és a csíkos gnú hibridizációja kapcsán már megfigyelték.
A jelenség problémaként jelentkezhet a sérülékeny vagy veszélyeztetett fajoknál is, csökkentve az egyedek alkalmazkodóképességét, ennél fogva veszélyeztete túlélésüket és akár a teljes populációét is. Genetikai elemzések tanúsága szerint például a skót vadmacskák vadon élő populációit mára szinte teljesen vadmacska-házi macska hibridek teszik ki.
Ez is érdekelhet
Ami a brazíliai esetet illeti, abból arra lehet következtetni, hogy a vadállatok és a háziasított állatok egyre szorosabb közelségben kénytelenek élni egymással, feltehetőleg azért, mert az ember egyre nagyobb területeket sajátít ki magának a természetes élőhelyek kárára. Emiatt pedig jelentősen fokozódik a fertőző betegségek terjedésének kockázata is az állatvilágban. „A kutya-róka hibrid egy intő jel arra, hogy az ember és a háziasított állatok milyen pusztító hatással lehetnek a biodiverzitásra” – szögezi le Boyd, hozzátéve, hogy éppen ezért rendkívül fontos nyomon követni a különböző fajok interakcióit a természetben a veszélyeztetett állatok megóvása érdekében.
