Vége lehet az egerek uralmának a laboratóriumokban: a tudósok most inkább a macskák felé fordulnak. Ennek egyik oka, hogy bár az egér genomját az elmúlt években sikerült alaposan elemezni, az erre a fajra jellemző a genetikai állomány rendkívül kusza. "Olyan, mintha egy pakli kártyát összekevertek volna. Az egéré annyira eltér más méhlepényes emlősök genomjától, mintha az egér a Holdon volna, minden más faj pedig a Földön" - érzékelteti Bill Murphy, a Texas A&M Egyetem genetikusa a The Atlantic folyóirat cikkében. Ezzel szemben a macskák genomja nemcsak működésében, hanem felépítésében is hasonlít az emberéhez. "A főemlősöket leszámítva a macskáké mondható legközelebbinek az emberéhez" - teszi hozzá Leslie Lyons, a Missouri Egyetem macskagenetikusa.
A macskák nem csupán genomarchitektúrájukban, hanem életvitelükben is közel állnak hozzánk: osztozunk az otthonunkon, az étrendünkön, hasonlóak a szokásaink, a mikroszkopikus kórokozóink, sőt, még a nyugati életstílusra jellemző krónikus betegségeink (cukor- és szívbetegség) is. Talán az emberek és a macskák egészségügyi hasznát is vehetnék ennek" - mutat rá Lyons.
A genom vizsgálati referencia is lehet
A magazin szerint mind a macska-, mind pedig az emberi genom feltérképezése lehetőséget ad a fajok génállomány-szakaszainak összevetésére, ami tudományos vizsgálatokhoz is referenciaként szolgálhat. A macskák nem tudják közölni velünk, ha betegek, ám genomjuk elemzésével olyan precíziós gyógyszereket fejleszthetünk ki, amelyekkel az állatorvos egy genetikai kockázatelemzést követően még korai szakaszban képes kezelni a betegséget. S mivel az embereknek és a macskáknak számos közös betegségük van, a macskák genetikai kiváltó tényezőinek ismerete hasznos lehet számunkra is. Például a Tay-Sachs-kór egy csecsemőkorban jelentkező genetikai eredetű betegség, amely rövid idő alatt végzetessé válik. A macskáknál is létezik azonban hasonló betegség, amit génterápiával olyan sikeresen lehet gyógyítani, hogy egy amerikai kutatócsoport analóg kezelés kifejlesztését tervezi gyerekeknek.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
A macskák vizsgálata fényt deríthet arra is, hogyan lehet egyes géneket ki- és bekapcsolni. A háromszínű (fehér, fekete, vörös) kalikó macskák majdnem mind nőstények, a sejtjeikben az egyik X-kromoszóma hordozza a vörös színért felelős gént, a másik X-kromoszóma a fekete színért felelőset, de egyszerre csak egy aktív közülük. Az aktivitás magzati korban dől el, onnantól az adott sejt "hűséges" marad a színhez több osztódás után is. Ennek köszönhetően a kalikó macskák fehér bundájában nagy vörös és fekete foltok vannak - részletezte Sundeep Kalantry, a Michigan Egyetem szakértője.
Humánus kísérleteket terveznek
A macskák genomjának elemzése azért is hasznos, mert az alakjából és struktúrájából, a gének elrendeződéséből következtetni lehet a kifejeződésükre: sok gén afféle kommentárként működik más gének működéséhez. "Ha a macskák génjei ugyanúgy szerveződnek, mint a mieink, akkor talán a szabályozásuk is hasonló" - vetett fel egy fontos szempontot az összehasonlításhoz Lyons.
Ez is érdekelhet
A macskákon végzett genetikai kísérletek az esetek többségében humánus módon is elvégezhetők. A mintavétel ugyanúgy szájnyálkahártyáról történik egy kis kefével, mint az embereknél. A macskatartó közösség kész együttműködni a kutatókkal, pláne, ha ez a kedvencük gyógyulását eredményezi. "A kutatások 90 százalékban természetesen előforduló macskabetegségeket tanulmányoznak" - érvelt Murphy. A kutatási időszak lejártával egyébként a laborcicáknak minden esetben keresnek majd örökbefogadó gazdákat.
