A vérlemezkék ( trombociták ) kisebb sérülések esetén eltömítik a véredényeket, ezáltal fontos szerepet játszanak a véralvadásban. Azonban különböző betegségek - például a vérrák -, illetve a modern rákterápiák trombocitahiányhoz vezethetnek. Ilyenkor nemcsak sérülések esetén, de akár spontán módon is életveszélyes vérzések alakulhatnak ki. Ennek megakadályozásához az érintetteknek rendszeresen trombocitakoncentrátumot kell kapniuk.
Nem mindig jutnak el a betegekhez
Az elmúlt évben Németországban 593 ezer trombocitakoncentrátumot állítottak elő. Ezek mintegy fele úgy készült, hogy az úgynevezett plazmaferézis módszerével közvetlenül az adományozott vérből izolálták a vérlemezkéket. A többi koncentrátumot pedig a plazmakészítményből nyerték ki. A vérlemezkék jóval érzékenyebbek, mint a teljes vér, ezért nem hűthetők. Így a bakteriális fertőződés megnövekedett kockázata miatt csak öt napig lehet tárolni és felhasználni ezeket a készítményeket.
A trombocitakoncentrátumok azonban nem mindig jutnak el időben a páciensekhez. Egyes adatok szerint Németországban a trombocitakoncentrátumok 15 százaléka megromlik az előállítónál vagy a klinikákon. Mivel ezek a készítmények több száz euróba is kerülhetnek, ez jelentős anyagi veszteséggel is jár.
Lesz megoldás
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Az új módszerek azonban meghosszabbíthatják a készítmények szavatossági és rendelkezésre állási idejét. Jelenleg két eljárás áll klinikai fejlesztés alatt, egy viszont már elérhető a véradóállomások számára. Mindegyik eljárás a trombocitakoncentrátum UV-fénnyel történő besugárzásán alapszik, emellett különböző kémiai eszközöket is alkalmaznak. Közös bennük, hogy ártalmatlanná tesznek bizonyos baktériumokat, egysejtűeket és vírusokat - anélkül, hogy visszafordíthatatlanul károsítanák a trombocitákat. Ez az úgynevezett patogéninaktiválás.
Ez is érdekelhet
Az eljárás károsítja a kórokozók fertőző- és szaporodási képességéért felelős hatásmechanizmusokat, így nem tudnak betegségeket vagy transzfúziós mellékhatásokat okozni. A patogéninaktiválás tehát a jövőben teljesen megakadályozza a már most is nagyon ritka transzfúziós problémákat.
Legjobban: