Mit kell tudni a hidegallergiáról?
A hidegallergia , vagyis az alacsony hőmérséklet által kiváltott túlérzékenységi reakció bőrtünetek képében jelentkezik. A bőrön kisebb-nagyobb (átlagosan 0,5-2,5 cm közötti méretű) csalánkiütések jelennek meg, melyek pirosas színűek, sima felületűek, és nagyon viszketnek. A csalánkiütés mellett a kéz és a láb is megduzzadhat, ödémássá válhat.
Előfordulhat az is, hogy a túlérzékenységi reakciót hideg ételek vagy italok fogyasztása váltja ki, ilyenkor nemcsak bőrtünetek, hanem emésztési zavarok is megjelenhetnek. Szélsőséges esetben a hideg úgynevezett anafilaxiás sokkot is okozhat, amely rendkívül súlyos, esetenként életveszélyes állapot lehet.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
A betegség kialakulásával nincsenek tisztában az orvosok, de időnként családi halmozódás állhat fenn. Ez utóbbi esetben a betegség jóval súlyosabb tünetekkel is együtt járhat, a csalánkiütések mellett a kötőhártya gyulladását, lázat, ízületi fájdalmakat okozhat a hideg.
Hogyan kezeljük a hidegallergiát?
A betegség diagnózisa meglehetősen egyszerű, hiszen "csak" hidegnek kell kitenni az érintettet, például egy jégkockát kell helyezni a bőrére, általában 2-3 perc elegendő ahhoz, hogy a csalánkiütés kialakuljon. Azt azonban nem lehető előre megmondani, hogy milyen alacsony hőmérséklet váltja ki a hidegallergiát: van, aki 5-8 fokig nagyon jól tolerálja a hideget, másoknak a bőrén viszont már 20 fok alatt is megjelenhetnek a kiütések.
A betegség kezelésénél a legfontosabb természetesen az érintett melegben tartása: a megfelelő öltözék megválasztása, a hideg italok, ételek, helyek kerülése (ez időnként sajnos a légkondicionált helyekre is vonatkozik). Mivel a kiütések nem azonnal jelennek meg a hideggel való érintkezés után, a bőr felmelegítése csökkentheti az allergiás rohamok számát.
Ez is érdekelhet
Esetenként az antihisztaminokat tartalmazó gyógyszerek szedése is segíthet a kiütések elleni küzdelemben. A legsúlyosabb esetekben epinefrint tartalmazó injekciót kell magánál tartania az érintettnek, hogy az esetleges anafilaxiás sokk súlyos következményeit megelőzhessék.
