Az év legjobban várt napjai: indulunk nyaralni! A bőröndök összepakolva, lista csekkolva, szendvicsek megvannak… és akkor puff: megbetegszünk. Már reggel úgy ébredünk, hogy kapar a torkunk vagy fáj a gyomrunk, és igen, nemsoká a lázunk is felmegy. Katasztrófa. Egy idő után pedig gyanússá válik, hogy minden évben ez a forgatókönyv: menetrendszerűen jön a megbetegedés, amikor végre pihenhetnénk. Csak nincs valami rejtett összefüggés?
Ha nem is rejtett, és nem is titokzatos, de bizony lehet összefüggés.
Test és lélek
Az összefüggés mégpedig pszichés, hiszen tudjuk: a stressz gyengíti az immunrendszert. És talán elsőre furcsa, de bizony a nyaralás, utazás is lehet feszültségkeltő, főként, amíg eljutunk odáig. Megvan-e minden? Érvényesek-e az útlevelek? Nem hagyunk-e otthon valamit? Bezártuk-e a lakást? Hogy fogjuk bírni a hosszú utat? Csupa szorongáskeltő bizonytalanság annak, aki hajlamos az ilyesmire.
De van itt még egy faktor. Sokaknak ugyanis az év legnehezebb
hete épp az, amelyik megelőzi a szabadságot. Hiszen mindent le kell adni, az
utolsó szálakat elvarrni, feladatokat átadni, és arra
persze gondolni sem szabad, hogy mit csinál majd a stáb nélkülünk, hogyan
oldják meg a felmerülő problémákat.
Sőt, van, akinek előre el kell készítenie
azokat a munkáit, amik a szabadsága idejére esnek, így végső soron a vakáció
hetén azt a dupla terhelést piheni ki, ami épp a nyaralás miatt érintette...
A túlterhelés azonban visszaüthet; a szervezet jelzi,
hogy nem bírja tovább, és megadja magát a vírusoknak, baktériumoknak. Nem
kevesen vannak olyanok is, akiknek az emésztésük sínyli meg a stresszt: ahogy
mondani szokás: a gyomrukra megy az idegesség. Az orvosok ugyan nem ismerik a
pontos hatásmechanizmust, de a pszichológusok nagyon is gyakran találkoznak
azzal a jelenséggel, amikor a lelki feszültség gyomor- és emésztési problémák
formájában jelentkezik. A dolog külön
nevet is kapott: ’leisure sickness’ vagyis nyaralási betegség. Ilyenkor a
mindennapi nyomás gátolja a gyulladásokért felelős immunválaszt. Amikor csökken
a stressz, ezek felerősödnek, és ekkor törhet előre a betegség akár felső-légúti
tünetek, akár fej- vagy gyomorfájás formájában.
Az is jellemző, hogy amíg tart a nagyobb terhelés, addig szinte észre sem vesszük, milyen rosszul hat ránk; tudat alatt ezzel védekezünk azért, hogy bírni tudjuk az iramot. Ám amikor végre felszabadulunk a nyomás alól, rögtön és egyszerre jelentkeznek a túlhajtás hatásai. Az is előfordulhat, hogy egy régóta elhanyagolt betegség, egy kivizsgálás halogatása bosszulja meg magát így. Hát igen, a dolgos mindennapokban „nem érünk rá” megbetegedni...
Ami a "gyomorérzékenyeket" illeti, érdekes módon a stressz két ellenkező véglettel is hathat. Vannak, akiknek az emésztése szorulással, másoké épphogy hasmenéssel reagál az izgalomra. Természetesen mindkettő rendkívül zavaró lehet - különösen útközben. Bár ilyenkor jellemzően csak a hasunkra gondolunk, hosszú távon az efféle rendellenességek lejjebb is gondot okozhatnak. Tévhit ugyanis, hogy aranyér (a végbélnyílás körüli vénák kóros, akár gyulladt kitágulása, mely fájdalmas, viszkető, vérző is lehet) kizárólag hosszas ülés, például ülőmunka miatt alakulhat ki. Mind a szorulás, mind a hasmenés elősegítheti ezt a folyamatot (az erőlködés fokozza a vénák falára nehezedő nyomást, így az erek sérülékennyé válnak, de a túl lágy széklet is irritatív lehet).
Egy külföldi utazás más módon is kihívás lehet az érzékeny gyomrúaknak, főként azoknak, akik amúgy kíváncsi természetűek. A többség szeret új ízeket, egzotikus fogásokat kipróbálni a nyaraláson, ugyanakkor szinte mindenkinek van egy története arról, hogy egy gyomorrontás (ami akár vele, akár a csoportjában utazóval történt meg) hogyan tett tönkre több napot is a nyaralásból. Az ilyesmi sosem jön jókor, vakáció alatt azonban valódi sorscsapás.
Az idegen alapanyagok bizony még akkor is okozhatnak szorulást vagy hasmenést, ha egyébként minden rendben van az adott étellel, csupán gyomrunknak szokatlan egy-egy eleme. Persze azt sem lehet kizárni, hogy a nagy melegben valamelyik összetevő megromlik egy utcai árusnál vagy akár a jégkocka okoz gondokat. Úgyhogy csak óvatosan a kísérletezéssel, és persze az érzékeny emésztésűek vigyék magukkal a megszokott készítményeiket e célra!
Végre úton!
Ha minden gond ellenére mégis elindulunk, sőt, végre meg is érkezünk a célállomásra, sokszor jön a második kihívás. Nem tűnik nehéznek, pedig sokaknak bizony az: elengedni magukat, kikapcsolódni, kitörölni a gondolataikból mindent, ami a hétköznapokhoz kapcsolódik, hiszen a lényeg a pihenés lenne. Sokak szerint egy hét nem is elég erre a „küldetésre”, hiszen az ember agya épp csak belekezdene a másik üzemmódba, és amikor igazán kiengedne, lassan indulni is kell haza. Az átállásra ugyanis kevés annyi idő, amennyit a kiutazás igénybe vesz. Senki ne várja, hogy az irodai, üzleti, üzemi hétköznapokból átlépve a vízpartra hirtelen kisimul, megnyugszik, és minden egy csapásra szép lesz. A léleknek, de még a szervezetnek is kell némi átkötési idő, amikor megszokja az új helyzetet, és lassanként elkezdi élvezni is.
És persze léteznek munkafüggők, akiknél a stresszt épp
az okozza, hogy távol vannak a munkahelytől, esetleg még az internettől is. Ők
nélkülözhetetlennek gondolják magukat, és a nyaralás alatt is azon agyalnak: vajon minden rendben megy a cégnél?
Külön aleset azoké, akik gyerekekkel utaznak. Nem igazi nyaralás az, amiben csak a kicsik érzik jól magukat, jó volna, ha a felnőttek is megtalálnák, hogyan tudnak kikapcsolódni, ám ez a két cél olykor ütközik…
Egy speciális utazási gond: kinetózis
Ismert egy még inkább konkrét probléma, a kinetózis. Ebben szenvednek azok, akik szinte bármilyen járműben utaznak, mindig visznek magukkal egy zacskót, mert fáj a fejük, émelyegnek, felfordul a gyomruk, ha „megmozdul alattuk a talaj”. A köznyelvben tengeri betegségnek hívott állapot nemcsak hajón, de autóban, buszon vagy repülőn ülve is jelentkezhet. Ez a fajta utazási betegség a legtöbbeknél akkor jön elő, ha egy óránál tovább tart az út, vagy épp sok mozgással jár: kanyargós, imbolygó. A magyarázata pedig az, hogy a belső fülben lévő helyzet- és egyensúlyérzékelő sejtek képtelenek összehangolni a jármű és a szervezet mozgását. Az agy nem tudja feldolgozni a tényt, hogy miközben mozdulatlanok vagyunk, nagyon is haladunk. A szem más jelentést küld az agyunknak, mint a testhelyzetet érzékelő receptorok. A tipikus tünetek: fejfájás, gyengeség, hányinger, szédülés. Talán még emlékszünk rá, amikor az osztálykiránduláson a buszsofőr a jármű elejébe invitálta a rosszullétre hajlamos gyerekeket. Ők általában érzékenyebbek, de a felnőttek sem immunisak a dologra.
Az enyhítési lehetőségek:
· Menet közben ne olvassunk, ne nézzünk videókat!
· Együnk, de ne közvetlen indulás előtt: sem a nagyon teli, sem a teljesen üres gyomor nem ideális.
· Mozgás közben fókuszáljunk egy-egy távolabbi pontra!
A fokozatosság a kulcs
Hogyan lehet az indulás, de legalább a megérkezés stresszmentesebb? Ha tehetjük, fokozatosan tegyük le a lantot! Ne az estig tartó munkanap másnapján, hajnalban induljunk neki: legyen a kettő között egy-két nap szünet.
Amit csak lehet, készítsünk elő, csomagoljunk be előre, ne az utolsó napra hagyva!
A vakáció programja ne legyen túl feszes, nem kell, hogy mindennap nevezetességtől nevezetességig hajtsuk a csapatot! Legfeljebb fele időt töltsük meg eseményekkel. A pihenés néha a semmittevést jelenti.
Ha gyerekekkel indulunk el, ne áldozzuk fel saját relaxációnkat
az ő kedvükért. Természetes, hogy kompromisszumokat kell kötnünk, de ne
koncentráljunk csak rájuk teljes időben, hiszen akkor mi egyáltalán nem kapcsolódunk
ki. Próbáljuk felosztani a felügyeletet több felnőtt között, és nyugodtan tervezzünk
egy-két olyan programot is, amit mi választunk. Nem kell minden napot az
aquaparkban töltenünk, csak mert családi nyaralásra jöttünk!
Sokat segít, ha vannak kortárs játszópajtások – akár a mi csapatunkban, akár a
nyaralóhelyen.
Bár a vakáció nem épp a diétáról szól, akinek érzékeny a gyomra, esetleg a stressz gyakran jelentkezik nála emésztési problémában, az azért tartsa meg az étrendjében ilyenkor is a zöldséget, rostokat. Ha pedig még kis mozgásra, biciklizésre, sétára is van lehetőség, az még jobb a szervezetünknek.
És ne feledjük: nem kell hatalmas távolságra utaznunk
egy kis nyugalomért. Kisebbekkel szerencsés rövidebbre fogni, különben hamar
ott találjuk magunkat, hogy a nyaralóidőt csupán az utazás viszontagságainak
kiheverésére használjuk.
De a legfontosabb tanács: ha csak tehetjük, vegyünk ki
legalább egy hetet. Higgyük el, a végén ezt is kevésnek fogjuk érezni!
Legjobban: