HáziPatika.com: Munkája a számok, egészségügyi adatok körül forog, de gondolom nem azzal telt a gyerekkora, hogy biostatisztikusnak készült.
Ferenci Tamás: Olyannyira nem, hogy még az egyetem elején sem merült fel ez bennem, én alapvetően nem is statisztikus vagyok, hanem informatikus. A ’90-es évek elején kezdtem az általános iskolát, nem sokkal később számítógépem is lett. Szóval már a PC-korszak tagja vagyok, de még az utolsó generáció, aki tudja, hogy a programokban a Mentés ikon miért úgy néz ki, ahogy. Ez akkor nagyon lekötött, szerettem programozni, az informatikai irány annyira egyértelmű volt, hogy amikor érettségiztem és felvételiztem, máshova be sem adtam a jelentkezésemet. Be is iratkoztam a Budapesti Műszaki Egyetem informatika szakára, ami azért volt nagyon jó, mert nagyjából a másodév végére rájöttem, hogy na, belőlem informatikus aztán biztosan nem lesz.
HáziPatika.com: Ezt követte a biostatisztika?
F.T.: Igazából hatalmas mázlim volt. Ehhez hozzátartozik, hogy az orvoslás iránt különösebben nem érdeklődtem gyerekként, sőt. A Vészhelyzet akkor ment, amikor középiskolás voltam, az epizódok gyakran szóba kerültek, de én mindig azt mondtam: horrorfilmeket nem nézek. Szóval nagyon távol állt tőlem ez a terület, egyetlen momentum van csak, amelyre ezzel kapcsolatban emlékszem: középiskolában a legjobb barátom – ma már kiváló orvos – érettségi előtt elvitt egy elsősegélynyújtó versenyre. Sejtésem szerint azért, mert nem volt meg a csoportlétszám, és kellett egy balek, aki bármire rávehető. Ott éreztem rá – életemben először –, hogy ez borzasztóan izgalmas, de fel sem merült bennem, hogy módosítsak a pályámon. Utólag nézve lehet, hogy ez rossz döntés volt, mert ha az ember 18 évesen elkezdi az orvosit, akkor később akármikor elvégezheti az informatikát.
HáziPatika.com: Fordítva, nem?
F.T.: Amennyire látom, az orvosit felnőttként már nagyon nehéz elkezdeni. Én mindenesetre ott voltam az informatikán, és itt jött a következő szerencsefaktor: harmadévben vettük fel a választható tárgyakat, én pedig kiszúrtam egyet, ami az Orvosbiológiai méréstechnika névre hallgatott. Fogalmam nem volt arról, hogy ez mit jelent, de a címe jól hangzott, és pont kitöltötte az egyik lyukas órámat. Ez a tárgy, ami amúgy a villamosmérnökök egyik mellékszakirányához tartozott, teljesen rabul ejtett, életre szóló élményt jelentett az a félév. Ezt követően elvégeztem ennek a szakiránynak az összes tárgyát. Amikor véget ért, kibuliztam, hogy beiratkozhassak az orvosbiológiai mérnök szakra is.
HáziPatika.com: Mit ért az alatt, hogy kibulizta?
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
F.T.: Hároméves képzés volt, a mérnökök pedig hivatalosan csak hét lezárt félév után kezdhették el. Nekem azonban csak 5 volt, szóval egy évvel fiatalabb voltam. Azért ijedtem meg, mert olyan hírek terjedtek, hogy a bolognai átállás miatt abban a formában nem indul többet a képzés. Úgyhogy jött némi sírva könyörgés, megígérve, hogy így is meg fogok tudni mindent csinálni, ami szerencsére működött. Egyébként nem igazolódott be a hír, még egy évfolyam jött utánunk, de a döntést így sem bántam meg, mert nagyon jó csapatba kerültem. És mivel egy évvel korábban kezdtem, az orvosbiológiai mérnöki diplomámat szinte egy időben vehettem át az informatikaival. Ezután doktoranduszként ott maradtam a tanszéken, a diplomamunkám miatt volt egy érdekes témám is, amit folytathattam.
HáziPatika.com: Mi volt ez?
F.T.: Elhízott gyerekeknek készítettünk kockázatbecsléseket, rengeteg labor- és testösszetételi adat alapján. Mivel ehhez nagyon masszív statisztikai elemzések kellenek, PhD hallgatóként már a matekszakra is beiratkoztam, az MSc képzésen statisztikus ágon szereztem diplomát. Vagyis szó szerint biostatisztikus végzettségem nincs – de mentségemre szóljon, hogy másnak sincs, lévén ilyen képzés itthon nem létezik. Azóta már alakul, az Állatorvosi Egyetemen van például posztgraduális képzésben, ahol én is oktatok.
HáziPatika.com: Most az Óbudai Egyetemen vagyunk, a főbb feladatai ide kötik.
F.T.: A doktorimat már itt adtam le, aztán tanársegédi státuszt kaptam: a mai napig ugyanott, az Élettani Szabályozások Kutatóközpontban dolgozom. A kutatáson túl biostatisztikát és hozzá kapcsolódó tárgyakat, például orvosi kutatásmódszertant, többváltozós statisztikát oktatok.
HáziPatika.com: Tanít még sok helyen.
F.T.: A Corvinus statisztika tanszékén van egy félállásom, ott ökonometriai tárgyakat oktatok. Magyarra fordítva jórészt azokat a regressziós modelleket jelenti, amelyek azon túl, hogy a közgazdászok használják, alapelemei az orvosi vizsgálatok kiértékelésének is. Oktatok ezen kívül számos szakkollégiumban, és elég rendszeresen tartok továbbképzéseket is. Illetve, ami különösen a szívügyem, az a választható tárgyam a Semmelweis Egyetemen. Ez az orvostanhallgatóknak segít abban, hogy értelmezni tudják az éppen olvasott kutatási eredményeket. De ezt ne úgy képzelje, mint egy statisztikaórát: az egész kurzus alatt egyetlen képletet sem vetítek ki, nem azt magyarázom el, hogy hogyan kell statisztikákat készíteni, hanem azt, hogy hogyan kell a mások által legyártott számokat értelmezni. Mert ez az, amire szerintem minden orvosnak szüksége van. Sőt azt gondolom, hogy igazából mindannyiunknak, hogy el tudjunk igazodni az orvosi információk között. Ezért igyekszem e témákról a laikusoknak is írni .
HáziPatika.com: A kutatásoknál mi a gyakorlat? A vizsgálat végén a biostatisztikus kap egy kupac adatot, vagy bevonják már a tervezésbe is?
F.T.: Ideális esetben részt vesz már a vizsgálat megtervezésében is. Egyszerűen azért, mert sok esetben már az adatgyűjtés is befolyásolja, hogy később mit és hogyan lehet elemezni. Egyáltalán milyen kérdést lehet feltenni, mi az, ami értelmesen megválaszolható. Tud segíteni a biostatisztikus abban is, hogy mennyi adatra van szükség, és egyáltalán: milyen információkat kell begyűjteni.
HáziPatika.com: Ha csak a laikusokat nézzük, akkor azt látjuk, hogy a biostatisztikáról sokan a járvány idején hallottak először, azt kevésbé tudják, hogy mivel foglalkozik ez a tudományág.
F.T.: Rengeteg az olyan orvosi kérdés, amelyet „ránézésre”, a helyzet mélyebb végiggondolása nélkül nehéz megválaszolni, hiába vannak hozzá számaink. A probléma egyik része a nagy mennyiségű adatból fakad. Például mik azok a tényezők, amelyek alapján megjósolható az infarktus utáni túlélés? Ez egy teljesen köznapi, földhöz ragadt kérdés, amihez ma már rengeteg tényadat érhető el. Ott van például a hazánkban is működő infarktusregiszter teljes adatbázisa, amelyben több mint 150 ezer infarktus adata szerepel, minden egyes esetnél több mint száz változóval, beleértve a túlélést. Meg lehet ez alapján mondani, hogy a dohányzás kockázati tényező? Kiderül, hogy a túlélésen mennyit ront a magas vérnyomás vagy az életkor? Igen, de ember nincs, aki ezt megmondja ennyi számból ránézésre, ehhez valamilyen formalizált statisztikai modell kell. A másik dolog talán még fontosabb, jelesül, hogy ezek a modellek, vagy általában a biostatisztika alapvető a megfigyeléses adatok vizsgálatánál is.
HáziPatika.com: Például?
F.T.: Vegyünk egy ma már klasszikus példát: a nagyfeszültségű távvezeték rákot okoz. Ez cseles dolog, mert ha csak ránézünk az adatokra – ezt megtették Amerikában és Angliában is –, akkor azt látjuk, hogy a távvezetékek környékén tényleg több a daganatos megbetegedés. Akkor most igazoltuk ezt az állítást? Első ránézésre ez igaznak tűnhet, de gondoljuk végig jobban: hol vannak távvezetékek? Tipikusan a peremkerületek fölött, ahol rosszabb szocioökonómiai státuszú emberek laknak. Akik kevésbé férnek hozzá az egészségügyi szűrésekhez, többet dohányoznak, egészségtelenebbül táplálkoznak és rosszabb minőségű levegőt kénytelenek szívni. És ebben a pillanatban máris gond van, hiszen ezek mind növelik a rákkockázatot, innentől kezdve pedig honnan tudjuk, hogy tényleg a vezeték miatt van több rákos? Vagy hogy a vezetéknek semmi szerepe, csak a létükkel együtt járó egyéb eltérések a valódi okai a gyakoribb ráknak? Ennek a meghatározásához is biostatisztika kell. Az említett példát azért szeretem, mert rámutat: ez a tudományterület minden újságot olvasó, tájékozódni akaró embernek fontos. Az orvosoknak, egészségügyi dolgozóknak persze pláne, nekik ilyen információkra a mindennapi munkájukhoz is szükségük van.
HáziPatika.com: Ha már az ismeretek terjesztése: ma még nem hétköznapi, hogy egy egyetemi oktatónak YouTube-csatornája legyen.
F.T.: Már a járvány előtt éreztem, hogy a hallgatók egyre inkább videón akarnak információkhoz jutni. Egyszerűen kikoptak a tankönyvek, a fiatalok inkább előadásokat néznek. Az i-re a pontot a pandémia tette ki, az ugyanis kényszerhelyzet volt. Az eredeti kérés az volt, hogy mindegy milyet, de gyártsak videókat, nem kell, hogy jó minőségűek legyenek, csak legyen valami. Ezzel csak az a baj, hogy nem vagyok híve annak, hogy gyártsunk valamit, ami tized olyan jó, mondván, hogy feleannyi időbe kerül. Akkor inkább rászánok több energiát, vagy legyártok kevesebbet, de az legyen tényleg jó. Az egész YouTube-csatorna még mindig egy nagy kísérlet számomra, de eddig pozitív visszajelzéseket kaptam. És nem akarok hazudni, eleinte nekem is hatalmas kétségeim voltak, de a nézettség és a feliratkozók száma alapján lassan kezdem elhinni, hogy ez működik és van értelme.
HáziPatika.com: Nem csak az előadás-videói, de a jegyzetei is mind nyilvánosak, bárki számára ingyen elérhetők. Ez elvi kérdés?
F.T.: Igen, abszolút az. Egyrészt a magyar adófizetők fizetnek, úgyhogy furcsa lenne, ha nem látnának bele, hogy a pénzükért cserében mit végzek. De ez egyszerű önvédelem is: minél többen látják az anyagokat, annál valószínűbb, hogy kiderül, ha hiba van bennük, és tudom javítani. De az alapvető célom ezzel a tudáshoz való demokratikus hozzáférés elősegítése.
HáziPatika.com: A védőoltások témakörével miért kezdett el kiemelten foglalkozni?
F.T.: Még doktorandusz voltam, amikor odatévedtem az egyik oltásellenes szervezet weboldalára. Működtettek egy fórumot, ahol a cikkekhez hozzá lehetett szólni, és bár akkoriban a témához sok közöm még nem volt, nagyon felhúztam magam amiatt, amiket ott láttam. Érződött, hogy az ott leírtak sehogy sem stimmelnek, úgyhogy utánanéztem jobban az irodalomban, és beigazolódott a sejtésem. Most persze lehetne azt mondani, hogy miért nem hagytam a fenébe, nem ez az egyetlen dolog az interneten, ami nem igaz. Viszont valami megmagyarázhatatlan igazságérzet dolgozott bennem, nem tudom jobban mondani, egyszerűen borzasztóan zavart, hogy butaságok terjednek az interneten. Megjegyzem, hogy azóta már azt is sokkal tisztábban látom, hogy közel sem csak a védőoltás-ellenesek terjesztenek tudományosan nem igazolt állításokat. Mert hajaj, lehetne bőven példát hozni gyógyszercégektől és a legvalódibb orvosi lapokból is, de ezzel csak visszajutunk oda, hogy miért tartom ennyire fontosnak a módszertani ismeretek terjesztését. Visszatérve a történethez, a dolgot nem tudtam annyiban hagyni, írtam egy hozzászólást, cáfolva a leírtakat – egyébként mai szemmel nézve nagyon rossz, cinikus és másokat lenéző, lekezelő stílusban. Mindenesetre leírtam, amit gondolok, aztán folytattam a saját dolgaimat. Igen ám, de reagáltak, én meg persze nem bírtam ki, és másnap meg is néztem, mit válaszoltak nekem, és még jobban felhúztam magam: azt láttam, hogy elküldenek melegebb éghajlatra, gyógyszergyári ügynöknek bélyegeznek.
HáziPatika.com: Hogy reagált erre?
F.T.: Itt beindult egy spirál, mert persze ezt végképp nem tudtam szó nélkül hagyni, végeláthatatlan viták kezdődtek. Én meg közben egyre több szakirodalmat gyűjtöttem, egyre jobban beleástam magam a témába, időt, energiát nem kímélve. De nem sajnáltatni akarom magam ezzel, mert közben azt is éreztem, hogy ha valami nagyon picikét is, de teszek a magyar népegészségügyért. Egy idő után mást sem tettem, mint bújtam a védőoltásokkal kapcsolatos tudományos cikkeket. Eltelt fél év, és egyre többen mondták, hogy amit a fórumra leírtam, az Magyarországon sehol máshol nincs így összeszedve magyar nyelven, közérthetően. Mert azok a szervek, amelyeknek ez lett volna a feladata, nem tették ezt meg. Úgyhogy többen megjegyezték: jó lenne, ha ezeket az információkat nem egy oltásellenes szervezet sok száz fórumbejegyzése közül kellene kimazsolázniuk. Ekkor nyitottam egy fájlt, ahová az írásaimat kimásolgattam, majd akkor eszméltem, amikor már 60 oldalnál tartottam. Úgy döntöttem, hogy ugyanazokat a bejegyzéseket megjelenítem önállóan, összeszerkesztve is. Így indult a Védőoltás blog 2013-ban, ahol a témákat már próbáltam strukturálni is. Na a pokol itt ismét elszabadult, mert a védőoltás-ellenesek nagyjából 2 perc múlva megtaláltak. A blog szűk öt évig volt nagyon aktív, akkoriban volt, hogy napokig csak ezzel foglalkoztam.
HáziPatika.com: Hogy volt ehhez idegrendszere?
F.T.: Jó kérdés, néha én sem tudom. Azt hiszem, elsajátítottam valamilyen debattőri, vitázó képességet, amibe beleértem azt is, hogy már higgadt tudtam maradni. Ettől azért még ez nagyon stresszes időszak volt az életemben, megesett, hogy fenyegettek, sokszor volt gyomorgörcsöm, de azt gondolom, a vitákat itt már jól tudtam kezelni. A nagyobb baj az idővel volt, amit nagyon rabolt ez a tevékenység, elvégre mindent hobbiból, a szabadidőmben csináltam. Nem kezeltem jól, amit utólag már rettenetesen bánok. Mindeközben kaptam rengeteg pozitív visszacsatolást, szülők is írtak nekem, orvosok is, remélem, tényleg tudtam segítséget adni nekik.
HáziPatika.com: A járvány idején hogy élte meg, hogy az emberek egy részét a tudományos eredmények nem érdekelték, egymást érték a különféle konteók?
F.T.: Az előbbiekből is fakadóan számomra ez túl nagy meglepetést nem jelentett, de tény, hogy eleinte optimistább voltam, nem gondoltam, hogy ennyire elszabadulnak az indulatok. A személyes szerencsém egyébként az volt, hogy ez alkalommal a vitákba nem szálltam be, egyszerűen nem volt rá időm, kapacitásom. Ettől függetlenül katasztrófának tartom azt a kommunikációs helyzetet, amely a vakcinák körül Magyarországon kialakult. És itt nem csak a védőoltás-ellenes propagandáról van szó, ebben vastagon benne van a szinte minden információt visszatartó magyar tájékoztatás, az állami szervek elképesztően bizalomromboló húzásai. És az is, hogy a tévékben sok olyan ember nyilatkozott, akinek a neve előtt ott van a doktori cím, de a védőoltásokhoz semmi közük. Ebben egyébként a sajtó is ludas, mert nem látja a kompetenciahatárokat: az infektológus, az immunológus, az epidemiológus és a virológus nem ugyanaz. De ebben bőven hibáztam én is: a járvány elején még bementem a tévébe, és amikor megkérdezték, mikor lesz vége a járványnak, válaszoltam, pedig azt kellett volna mondanom, hogy ez nem biostatisztikai kérdés, kérdezzenek erről mást.
HáziPatika.com: Persze, csak a gond az, hogy például az epidemiológusokat nem engedték nyilatkozni, sok szakember pedig meg sem szólalhatott.
F.T.: Tisztában vagyok ezzel, felháborítónak és megmagyarázhatatlannak tartom, ráadásul kontraproduktív is. És mindezeknek meg is lett a következménye. Nem tudom elfogadni azt sem, amit folyton hallok: hogy sajnos nincs mit tenni, mert az emberek a Facebook miatt hisznek el hülyeségeket. Portugáliában közel 100 százalékos a felnőttek koronavírus elleni átoltottsága, 90 százalék feletti Norvégiában, Dániában, Németországban, Franciaországban is. Ott nincs Facebook? Egyébként tudjuk, hogy az oltásellenesek többsége nem bír lényegesen kevesebb információval, mint az átlaglakosság, sőt egy részük többel is. A különbség tehát valójában nem ebben van: a probléma elsősorban bizalomhiány kérdése, nem tudáshiányé. Emiatt a kommunikációnak nem működik az a módja, ami pusztán információkat akar átadni. Fontos, hogy a tudományos közösség tagjai tudásuk és az erőforrásokhoz, ismeretekhez való hozzáférésük könnyebbsége révén segítsék a lakosság informálását az adott témában, de az is, hogy szakmai tevékenységükkel, kommunikációjukkal a bizalmat is kiérdemeljék. Hiszem, hogy hosszú távon csak a transzparencia, az őszinte kommunikáció és a partneri viszony építése vezet célra.
HáziPatika.com: Térjünk át könnyedebb témákra: szabadidejét mivel tölti?
F.T.: Erre nehéz válaszolni. Például ha este felveszek egy statisztikai oktatóanyagot, az munka, mondván, hogy ezt mégiscsak mint egyetemi oktató csinálom, vagy hobbi, mondván, hogy örömet okoz, és jó látni, ha mások ezt tudják hasznosítani. Persze tudom, szerencsés vagyok, hogy mindkettő igaz.
Ez is érdekelhet
HáziPatika.com: És a klasszikus hobbik közül mi köti le?
F.T.: Nagyon fontos számomra a sport, hozzám a sportlövészet és a teljesítménytúrázás áll közel. Az utóbbi időben inkább csak az utóbbira van időm, bár a járvány elején még ez sem ment, rengeteg teendőm volt. De most már figyelek arra, hogy heti egy napot erre szánjak: olyankor tényleg semmit nem dolgozom, a szónak semmilyen értelmében. Idén megcsináltam másodszorra is a Kinizsi Százas teljesítménytúrát, amit először akkor tettem meg, amikor még a középiskolában komolyan túráztam. Nagyon nehéz és nagyon jó volt, borzasztó holtpontokkal és hihetetlen örömökkel: amit ott meg tud tanulni az ember, amit megtapasztal, az egy életre szól. A túrázás fontos számomra, nem csak az állóképesség miatt, nem csak mint sportteljesítmény, hanem pszichológiailag is. Az is jó, hogy az ember a kirándulások közben érzékeli, hol a helye a természetben. Mert igaz, hogy a teljesítménytúrázáskor a természetet bizonyos értelemben le kell győzni, de igazából nem legyőzzük, hanem a részévé válunk.
