Máté átlagos tizenhárom éves gyermek. Szeret a barátaival lenni, videojátékozni, sportolhatna is, ha saját bevallása szerint nem lenne egy kicsit lusta hozzá. Egy dologban azonban eltér kortársaitól: Máté ötéves kora óta egy másik gyermek szívével él. Magyarországon ugyanis az elsők között került be egy gyermekkori szívtranszplantációs programba, amelynek köszönhetően - egyéves műszív-kezelést követően - 2009-ben új szervet kaphatott.
Tízéves a magyar gyermekszív-transzplantáció
Édesanyja, Bakacsi Márta korábbi gyermekét fiatalon elvesztette szívproblémák miatt, ezért letaglózta a hír, hogy Máténál is hasonló gondokat fedeztek fel. Már csecsemőkorában felfedezték nála a rendellenességet, kilenchónaposan meg is műtötték, ez azonban csak rövid időre jelentett megoldást. Mátét 2008-ban műszívre (orvosi nevén keringéstámogató eszközre) kötötték, és közel egy évig kellett várnia a megfelelő donorra . "A donorkeresés nagy nyilvánosságot kapott, emiatt Mátét és a családot sokan felkeresték. Nagyon hálás vagyok a szülőknek, hogy megértették és elfogadták: mi nem szeretnénk felvenni velük a kapcsolatot" - mondta el a HáziPatika.com kérdésére Bakacsi Márta.
Tíz évvel ezelőtt, október 18-án történt az első gyermekkori szívtranszplantáció Magyarországon. Mátén kívül harminchárom másik gyermek életét menthette meg ez a beavatkozás, így mind az eltelt idő, mind pedig az esetszám tekintetében viszonylag kevés tapasztalata van a hazai orvoslásnak ezen a területen. Pedig a testi mellett a lelki utógondozásra is kiemelt hangsúlyt kell fektetni ebben az esetben, főként a donor családjának oldaláról. A szörnyű veszteséget átélt szülők úgy érezhetik, hogy gyermekük egy része a másik család gyermekében él tovább, az emiatt kialakuló kötődés pedig mindkét fél számára gondot okozhat.
A szív csak egy pumpa, nem a lélek
"Mi etikailag Magyarországon elfogadhatatlannak tartjuk a donor és a recipiens találkozását, kapcsolattartását, és szerencsére törvényileg is így van szabályozva" - mondta el az évforduló kapcsán rendezett sajtóbeszélgetésen Dr. Prodán Zsolt, a Gyermekszív Központ vezető szívsebész főorvosa. A szakember kiemelte, hogy az ilyesfajta beavatkozás többet jelenthet egyes embereknek egyszerű műtétnél, ami miatt a kapcsolattartás mindkét család számára komoly veszélyeket rejthet.
A szív a világ számos kultúrájában az élet, a lélek szimbóluma, a gyász és a fájdalom miatt torzult ítélőképességű család ezért úgy érezheti, hogy gyermeke él tovább az új testben. "A szívre úgy kell tekinteni, mint egyszerű pumpára, amely a keringési rendszer és a szervezet alapvető működéséhez elengedhetetlen. Én úgy vélem, hogy a személyiség nyaktól felfelé található meg, nem szabad a középkori gondolkodást belekeverni az efféle modern orvosi folyamatokba. A recipienseknek pedig joguk van a saját életükhöz" - hangsúlyozta Dr. Prodán Zsolt.
"Egy halott gyermek szívét kaptam"
A donor és a recipiens (vagyis a szervet megkapó személy) családja között közvetítőkkel zajlik a kommunikáció. Máté esetében az adományozók nem zárkóztak el a közvetlen kapcsolattól, a másik család mégis jobbnak látta, ha nem történik meg. "Ezt a tanácsot kaptuk, de így is éreztük helyesnek. Én is vesztettem el gyermekemet, nagyobbik fiunk ugyanebben a betegségben hunyt el. Hasonló helyzetben én is szerettem volna tudni, ki az, aki a gyermekem adományával tovább élhet, de talán mindkét félnek jobb, ha erre nem derül fény" - mondta el Márta.
Máténak kezdetben azt mondták a szülei, hogy következő szíve egy gyárban készül majd el, de a témát az orvosok javaslatára igyekeztek elkerülni. A műtéthez közeledvén azonban fontosnak érezték, hogy rávezessék az igazságra. "Megkérdeztük tőle: tudod-e, hogy ez a gyárban készült szív csak egy mese volt? Ő azt válaszolta: persze, egy barátom mondta, hogy egy halott gyermek szívét kaptam. Mindannyiunkat sokkolt ez az őszinte válasz" - emlékezett vissza. Hozzátette: eljöhet a későbbiekben az idő, amikor Máté szeretne nyitni a másik család felé, ekkor pedig ők sem fogják tiltani a kérését.
A donáció, illetve a beültetés folyamatában résztvevő orvosokat szakmailag is szétválasztják, szülői oldalról pedig még nehezebb összeegyeztetni a két területet - tette hozzá a sajtóbeszélgetésen Dr. Ablonczy László, a Gyermekszív Központ gyermekkardiológus főorvosa. "Az egyik oldalon egy szörnyű veszteséget gyászolnak, míg a másikon az újjászületést ünnepli a család. Még a fejlett egészségkultúrával rendelkező országokban - közöttük Magyarországon - is nagyon nehezen összeegyeztethető érzelmileg ez a két folyamat" - vélekedik a főorvos. Persze, az elhunyt gyermek családjának is vigaszt nyújthat, hogy adományuk egy új életet menthet meg: talán ennek is köszönhető, hogy napjainkban már alig van család, amely megtagadná a szervdonációt.