A szexuális aktivitást sok minden befolyásolja, hiszen a libidó egy igen összetett folyamat, melyre hatással van többek között a kor, a pszichés egészség, a párkapcsolat, bizonyos gyógyszerek, valamint egyes betegségek. A szexualitást több hormon is befolyásolja. Ezek közül az androgén hatású tesztoszteron és nőknél az ösztrogén a legfontosabb. Éppen ezért gyakran fordul elő szexuális zavar tesztoszteronhiány esetén valamint menopauza táján, amikor az ösztrogén szintje csökken.
Érdemes tudni, hogy a nőknél ugyanúgy termelődik tesztoszteron, így nem csupán a férfiaknál játszik nagy szerepet a libidó meglétében, hanem a gyengébbik nem tagjainál is. Mindezeken kívül a csökkent szexuális vágy sokszor függ össze pajzsmirigy alulműködéssel , mely Magyarországon népbetegségnek számít, így gyakran diagnosztizálják szexuális probléma esetén.
Pajzsmirigy hatása a libidóra
A pajzsmirigy alulműködése libidócsökkenést okozhat Pajzsmirigy-alulműködés esetén az anyagcsere lelassul, ami az egész szervrendszerre hatással van, így a reproduktív szervek is csökkent üzemmódra kapcsolnak, amit csak tovább ront a hypothyreosis következtében fellépő fáradtság, esetleg depresszió. Ennek következtében különböző szexuális diszfunkciók jöhetnek létre, például a libidó csökkenése, orgazmusra való képtelenség, hüvelyszárazság, fájdalmas együttlét .
Pajzsmirigy-alulműködés esetén egyéb hormonális problémák is felléphetnek, köztük is a leggyakoribbak a nemi hormonok (tesztoszteron, ösztrogén, progeszteron) csökkent termelődése, valamint a mellékvesében termelődő DHEA (dehydroepieandrosterone) alacsony szintje, mely szintén hozzájárulhat a szexuális vágy csökkenéséhez - magyarázza dr. Békési Gábor, a Budai Endokrinközpont pajzsmirigy-specialistája.
Pajzsmirigy-alulműködés további tünetei
- aluszékonyság, fáradékonyság
- elhízás normál étkezés mellett
- székrekedés
- hajhullás
Hozza vissza a libidóját
Kutatások kimutatták, hogy a pajzsmirigyfunkciók helyreállításával a szexuális problémák is megszűnhetnek. Ehhez azonban első körben laborvizsgálatra van szükség, ahol a TSH szint mellett érdemes megvizsgálni a T3, T4 mennyiségét, valamint az antitestek esetleges jelenlétét. Szükség esetén ultrahang és képalkotó vizsgálatokat javasolhat az orvos. Ezek birtokában a pajzsmirigyzavar megléte kideríthető, és személyre szabott terápia állítható fel.
Ez leggyakrabban élethosszig tartó gyógyszeres kezelést jelent. Fontos azonban, hogy akiknél egyszer már megállapították a pajzsmirigyzavart, rendszeres szakorvosi kontrollra szorulnak, hiszen az alkalmazott gyógyszer adagjának időnkénti módosítására lehet szükség.