Magyarország a közép-kelet-európai régió élmezőnyéhez tartozott az évente elvégzett mintegy félezer hazai szervátültetéssel, a koronavírus-járvány hatására ugyanakkor világszerte, így itthon is jelentős mértékben csökkent a szervdonációk és -transzplantációk száma. A tendencia a tavalyi évben kezdett ismét emelkedni: 2022-ben rekordszámú, 56 élő donoros veseátültetés történt itthon. Budapesten, a Semmelweis Egyetemen minden lehetséges szervet (vese, máj, szív, tüdő, hasnyálmirigy) transzplantálnak. Pécsett vese- és hasnyálmirigy-átültetést végeznek, Debrecenben és Szegeden pedig veseátültetést.
Nemzetközi összefogás a betegekért
Idén 10 éve, hogy Magyarország csatlakozott az Eurotransplanthoz, amely a legnagyobb európai szervallokációs szervezet. Az Országos Vérellátó Szolgálat (OVSz) adatai szerint az elmúlt évtizedben 929 donorszerv érkezett külföldről magyar betegek részére, ami a 3958 (elhunyt donoros) hazai szervátültetés 23 százalékát tette ki. „Az Eurotransplant önmagában növeli az akut betegek szervhez jutási esélyét, többen és gyorsabban kaphatnak új szervet, ezeknek a többsége külföldről érkezik. Az Eurotransplant kinyitotta a lehetőségek ablakát. Sokatmondó szám, hogy 39 százalékkal több beteget tudunk várólistára helyezni, és sokkal több donor között tudunk egyezőséget keresni” – hangsúlyozta dr. Mihály Sándor, az OVSz transzplantációs igazgatója.
Az elmúlt két évtizedben – a koronavírus-járvány okozta átmeneti hullámvölgyből kilépve – számottevően javult a szervhez jutás lehetősége a technikai háttér és a szervezés fejlődése révén is. A beavatkozások számának további növelése előtt álló két legmarkánsabb akadályt jelenleg a donorjelentés, illetve az élő donoros felajánlás jelenti. A szakértők a sajtóbeszélgetésen is hangsúlyozták, hogy egészségi és nemzetgazdasági szempontból is egyértelműen az élő donor a legjobb megoldás.
Életmentés a halál után
A szervátültetések döntő többsége elhunyt donorból történik. Szerveink halálunk utáni adományozásához nincs szükség külön nyilatkozattételre, hazánkban a feltételezett beleegyezés elve érvényesül, akárcsak a legtöbb európai országban. Ez azt jelenti, hogy ha valaki életében nem tiltotta meg írásban, hogy szerveit halála esetén szervátültetési célokra felhasználják, akkor az elhunyt beleegyezését kell vélelmezni. A beleegyezés írásos kinyilvánítására („donorkártyára”) tehát nálunk nincs szükség.
Elhunytból csak az agyhalál megállapítását követően szabad szervet eltávolítani. Mivel az agyhalál fogalmát sok félreértés övezi, érdemes tisztázni, mit jelent pontosan. Az agyhalál egyenlő az egyén halálával, amikor az agy működése végérvényesen és visszafordíthatatlanul megszűnik. Az agyhalál kialakulásának oka, hogy megszűnik a szerv vér- és oxigénellátása. Az agytörzs elpusztulásakor a szív azonban még képes önállóan dobogni, ezáltal pumpálja a vért a test többi része felé. Ilyenkor mesterséges lélegeztetéssel egy rövidebb időszakra a vérkeringés még fenntartható, így – az agy kivételével – átmenetileg biztosítható a többi szerv működése. Ezt a rövid időszakot lehet felhasználni a transzplantációs célú szervkivételre.
„Ugyanakkor minden életmentő szervátültetés a szervadományozásról szóló személyes döntéssel kezdődik, amelyet helyes megosztani hozzátartozóinkkal is. Ez a családtagokat is felszabadítja egy vélt döntés terhe alól, ezért mindenkit arra kérek, hogy még életében döntsön a saját szervei sorsáról, és beszéljen erről a családtagjaival otthon. Halálában is mindenki életmentő szervdonor lehet” – mutatott rá dr. Mihály Sándor.
A szervadományozás is járható út
Prof. dr. Szijártó Attila, a Semmelweis Egyetem Sebészeti, Transzplantációs és Gasztroenterológiai Klinika (StéG) igazgatója elmondta, hogy a pandémia időszakában harmadával csökkent az agyhalottakból származó szervbeültetések száma, az élő donoros transzplantációk ugyanakkor arányukban és számukban is növekedtek. Az elhunytakból származó átültetésre alkalmas szervek száma korlátozott: sokkal többen várakoznak a műtétre, mint ahány megfelelő szerv rendelkezésre áll. A várólisták sokszor igen hosszúak, ugyanakkor a várólista akkor teljesítheti funkcióját – hogy minden donorszervhez alkalmas recipienst lehessen találni –, ha azon nagyszámú beteg található. Az Országos Vérellátó Szolgálat (OVSz) adatai szerint a transzplantált betegek várakozási ideje a májátültetés esetén volt a legrövidebb: 0,75 év. Tüdő- és szívátültetésre átlagosan 0,96 és 1,61 évig várakoztak. Kombinált vese- és hasnyálmirigy-átültetés esetén 2,64 év, vesetranszplantációnál pedig 3,82 év volt az átlagos várakozási idő.
A hazai Szervkoordinációs Irodát és a donorkoordinátori hálózatot az OVSz működteti. A koordinátorok a donort jelentő kórházak és a transzplantációs központok munkatársaival együttműködve dolgoznak. Ami a donorjelentést és -gondozást illeti, országos szinten meglehetősen heterogén a kép: 100 kórházban működik intenzív osztály, ám jelenleg ezek közül csupán 40 jelent. Az intézmények aktivitása nagyon eltérő; egyes országrészekből alig érkezik jelentés – hívta fel a figyelmet dr. Piros László egyetemi docens, a STéG igazgatóhelyettese és a STéG-en működő transzplantációs program vezetője.
A szervátültetésre szoruló páciensek közül legtöbben új vesére várnak, hazánkban is a legnagyobb számban vesetranszplantációt végeznek. A vese páros szerv, és egyetlen egészséges vesével is teljes értékű életet lehet élni, ezért világszerte egyre nagyobb szerep jut az élő donoros vesefelajánlásnak. A hazai szabályozás két esetben is lehetőséget ad arra, hogy egyik vesénket felajánljuk rászoruló rokonunknak, barátunknak. A legegyszerűbb eset az, ha a donor a szervátültetésre váró beteggel közeli vérrokonságban áll, azaz például szülője, gyermeke, testvére.
Lehetőség van donációra az egymással szoros érzelmi kapcsolatban állók között is, például házastársak, élettársak, közeli barátok között. Ekkor a donor és a beteg együttes kérelmét a kórház etikai bizottsága vizsgálja meg. Az etikai bizottság akkor engedélyezi a szervkivételt, ha meggyőződött arról, hogy a donor és a beteg között valóban fennáll a szoros érzelmi kapcsolat, illetve az adományozás megtévesztés, ellenérték nélkül és önkéntesen történik.
A sok bizonytalansággal, szorongással járó, akár többéves várakozási idő lerövidül, ennek köszönhetően az esetleg időközben fellépő egészségügyi kockázatok száma is csökken. A beültetésre váró szervet nem kell szállítani esetenként akár több száz kilométerről, ezzel rövidebb lesz a donorszerv minősége szempontjából kritikus időszak, amelyet a szerv lehűtött állapotban, keringés nélkül tölt el a szervezeten kívül.
Az időzíthető műtét előtt lehetőség van a donor részletes egészségügyi vizsgálatára, és általában jobb állapotú szerveket adnak át így. A szakorvos kiemelte azt is, hogy míg az elhunyt donorból származó beültetett vese átlagos túlélési ideje 8-9 év, addig ez az idő jelentősen, akár 15-20 évre is nőhet, ha a szerv élő donortól származik.
A donoroknak természetesen több vizsgálaton is át kell esniük, és a műtétet követően is rendszeresen részt kell venniük kontrollvizsgálatokon. A vese eltávolítása minimális egészségügyi kockázattal jár, a donorhalálozási arány nem éri el a 0,03 százalékot, ami megfelel két gyermek világrahozatali rizikójának. A statisztikák szerint újabb műtétre és kórházi kezelésre az érintettek 1 százaléka szorul, és a veseadományozók mindössze 1,5 százaléka igényel vérátömlesztést. „Szeretnénk, ha nagyobb hangsúly kerülne az élő donációs aktivitásra, jó lenne szélesebb körben bevezetni a köztudatba az élő szervfelajánlás lehetőségét és kézzelfogható előnyeit” – húzta alá prof. dr. Szijártó Attila.
Új technológiák, 3D tervezés, inkompatibilis program
Megjegyezte azt is, hogy a STéG-gel létrejött egy Magyarországon egyedülálló, komplex klinika, ahol jelentős tudástőke koncentrálódik. Modern informatikai és technológiai megoldásokkal további előnyöket biztosítanak a transzplantáció területén. „Kifejlesztettünk egy új szoftvert, amely támogatni és optimalizálni tudja a vesetranszplantációhoz köthető várólisták működtetését. A program Budapesten teljes körűen támogatja és automatizálja a várólistára kerülést, és ha beválik, akkor több kórházban is bevezethetik. Ma már több területen 3D technológiát is használunk: a szervkivételnél az anatómiai egyezőség pontosabb meghatározására, illetve a beavatkozás pontosabbá tételére” – mondta el a klinikaigazgató.
Hozzátette, hogy a közeljövőben elindulhat az inkompatibilisdonor-program, amely lehetővé teheti az élő donoros vesetranszplantációt olyan esetekben is, amikor a donor és a recipiens vércsoportja nem azonos, és így több beteg juthat életmentő szervhez. A szaktudás már rendelkezésre áll itthon, az akadályt az jelenti, hogy a beavatkozás igen költséges. „Összességében mégis kifizetődőbb, mint évekig dialízisen tartani a betegeket. Viszonylag rövid idő alatt megtérül a beavatkozás költsége, amelyet jelenleg egyedi méltányossággal, külföldön fizetünk ki magasabb áron.”
Magyarországon a keresztdonáció (élő donoros vesecsereprogram) jogszabályi háttere is biztosított, de erről a lehetőségről kevesen tudnak. A keresztdonáció azt jelenti, hogy amennyiben a tervezett, élő donoros veseadományozás immunológiai egyezés hiánya miatt nem megoldható, két élődonor-recipiens pár tagjainak cseréjével megfelelő immunológiai egyezést keresnek. Ebben az esetben tehát az egyik pár donora a másik pár recipiensének, míg a másik pár donora az egyik pár recipiensének adományoz szervet.
Esély a tartós eredményre
A szakorvosok azt is hangsúlyozzák ugyanakkor, hogy akár elhunyt, akár élő személy szervét kapja meg, a beteg együttműködése nélkülözhetetlen a szervátültetés sikerességét és tartósságát tekintve. A felmérések szerint minden harmadik beültetett vese nonadherencia miatt vész el, tehát azért, mert a beteg nem tartja be az alapvető életmódbeli és kezelési szabályokat. Nem véletlen, hogy egyes országokban a transzplantáció lehetősége is az életmódváltás feltételéhez kötött.
A terápiakövető életmód betartásának egyik legfontosabb eleme, hogy a beteg pontosan az orvos által előírt módon szedje a gyógyszereit, és ezen akkor se változtasson, ha esetleg kellemetlen mellékhatásokat tapasztal. Ilyen panaszok esetén mindig a kezelőorvossal kell konzultálni, aki a terápia és a gyógyszerezés módosítását kezdeményezheti. Kilökődésgátló gyógyszerekre azért van szükség, hogy gyengítsék a beültetett, idegennek érzékelt szerv elleni immunválaszt, és megakadályozzák, hogy a szervezet kilökje az új szervet. Egyes gyógyszereket a betegnek élete végéig fegyelmezetten szednie kell, mert ha az előírásokat nem követi, elveszítheti a beültetett szervet.
A beteg-együttműködés fontos eleme az is, hogy az új szervvel élő páciens részt vegyen a rendszeres kontrollvizsgálatokon, és különösen az első időszakban saját maga is figyeljen a szervkilökődés jeleire, panaszok esetén késlekedés nélkül forduljon orvoshoz. Ha időben felismerik, a legtöbb kilökődési folyamat sikeresen visszafordítható. A hatékony gyógyszereknek köszönhetően a betegek mindössze 1-2 százalékánál alakul ki befolyásolhatatlan kilökődési reakció. A táplálkozásra, a személyes és otthoni higiéniára, valamint az egészséges életmódra (testmozgás, illetve a dohányzás és az alkoholfogyasztás mellőzése) vonatkozó helyes gyakorlat betartása is lényeges tényező a szervmegtartás szempontjából.
Az új szervre várakozás és a műtét utáni időszak testileg-lelkileg egyaránt megterhelő lehet. A család, a barátok és a betegtársak mellett a betegszervezetek is támogatást és tanácsokat nyújtanak. Ilyen tevékenységet végez a többi között a Magyar Szervátültetettek Szövetsége és a Transzplantációs Alapítvány a Megújított Életekért is. Az Átszervezés Alapítvány pedig az élő donáció gondolatának terjesztésében vállal aktív szerepet.
Legjobban: