Az aranyeres csomók ugyanúgy vénatágulatok, mint a visszerek, csak éppen nem a lábon, hanem a végbél és a végbélnyílás falában tűnnek fel. Attól függően, hogy a végbélnyíláshoz képest hol helyezkedik el, az aranyérnek két típusát különböztetjük meg: a belső aranyér a végbél falában alakul ki, ebből következően nehezebb észrevenni, míg a külső a végbélnyílás körül jelenik meg tapintható dudorként, kitüremkedésként.
Rendkívül elterjedt probléma az aranyérbetegség, négy emberből csaknem három küzd meg vele élete során legalább egyszer. Bár előfordul, hogy kialakulásának pontos okára nem derül fény, az esetek többségében a következő tényezők valamelyike - vagy több együttes fennállása - játszik szerepet a megjelenésében: rostszegény táplálkozás, kevés mozgás, krónikus székrekedés vagy hasmenés, nem megfelelő székelési szokások (pl. túl hosszú ideig ülünk a vécén), elhízás, továbbá a rendszeres anális közösülés. Rizikófaktor még a kor, minél idősebb ugyanis valaki, annál gyengébbek a végbél, illetve a végbélnyílás tartószövetei. Fokozott az aranyerességre való hajlam várandósság esetén is, a magzat súlya ugyanis extra terhet ró az anális régióra.
Az aranyér stádiumai és tünetei
Az aranyérnek négy stádiumát különböztetjük meg. Az elsőben az aranyeres csomók - amelyek még a végbélnyílás közelében helyezkednek el - nem tapinthatók vagy érzékelhetők, csak vizsgálat, például végbéltükrözés során láthatók. A beteg ekkor még tulajdonképpen tünetmentes. A második stádiumban a csomók székeléskor rövid időre kitüremkednek a végbélnyíláson kívülre, de utána maguktól visszahúzódnak. Ilyenkor székelés közben, a végbélnyílásnál jelentkezhet fájdalom, ami vécézés után is megmaradhat. Szintén jellemző lehet, hogy ülés közben kellemetlen, szúró érzés kínoz bennünket (akár biciklizés alkalmával is érezhetjük, hogy nem komfortos az ülés). Amennyiben az aranyér begyullad, akkor fájdalmas, kemény dudorrá válik, amelyet a végbélnyíláson keresztül is ki lehet tapintani, és időnként - például a száraz vécépapírral történő találkozás miatt - vérezhet is.
A harmadik stádiumban az aranyeres csomó már nem tud spontán visszahúzódni (bár kézzel még visszahelyezhető), ezért a fájdalom mellett szinte minden székeléskor élénkpiros vérzés jelentkezik, sőt nyálkahártya-gyulladás is kialakulhat. A negyedik stádiumban a végbélből kifordult csomók kézzel sem helyezhetőek vissza, és a végbélnyílás környékén érezhető váltakozó erősségű fájdalom mellett erősebb vérzések is előfordulhatnak.
Fontos tudni, hogy egyfajta szövődményként aranyeres krízissel is számolni kell. Ennek lényege, hogy a csomó a végbélnyíláson kívülre szorul, az összezáródott záróizom pedig meggátolja a vénás vér visszaáramlását. Tünete lehet az erős fájdalom (amelynek hatására a beteg se állni, se ülni nem tud), valamint a láz. A kizáródott aranyérnél trombózis vagy érelhalás is előfordulhat, a pangó véráramlás miatt ugyanis vérrögök alakulhatnak ki az aranyeres érszakaszban. Mind az aranyeres krízis, mind a trombotizált aranyér orvosi kezelést igényel.
Ezért érdemes szakemberhez fordulni
Az aranyér azok közé a kórok közé tartozik, amelyekről még ma is tabunak számít beszélni: nem véletlen, hogy sokan csak akkor mennek orvoshoz, ha már nagyon súlyos a helyzet. Pedig az aranyérbetegség nem szégyellni-, hanem kezelni való állapot! A terápiában ráadásul számos lehetőség áll rendelkezésre, melyeket azonban a betegség stádiumától függően, személyre szabottan kell kiválasztani és alkalmazni. Éppen ezért, ha a fentebb felsorolt tünetek valamelyikét érzékeljük, minél hamarabb keressünk fel proktológus szakorvost, aki felállítja a pontos diagnózist. Szakember segítségére emellett azért is szükség lehet, mert az aranyérbetegség tünetei átfedésben lehetnek a végbél, végbélnyílás más betegségeivel (végbélpolip, végbélsipoly, végbélrepedés, végbélrák stb.), amelyek mielőbbi diagnosztizálása szintén kiemelten lényeges.
Egészségkvíz: hosszú életre számíthatsz, ha tudod erre a 10 kérdésre a választ
Ez is érdekelhet
A betegség korai szakaszában vény nélkül kapható végbélkúpok és kenőcsök alkalmazásával, valamint életmódbeli változtatásokkal általában elmúlnak a zavaró szimptómák. Súlyosabb esetben viszont már legtöbbször komoly sebészi beavatkozásra van szükség, mert a szelídebb módszerek nem hatékonyak. A fentebb említett életmódbeli változtatásokkal érdemes egyébként hosszú távra tervezni, hiszen nemcsak az aranyér megelőzésének, hanem újbóli visszatérésének megakadályozásában is segíthetnek. A következőkre mindenképpen figyeljünk:
- Étrendünk legyen rostban gazdag, és igyunk elég folyadékot!
- Mozogjunk rendszeresen!
- Ne tartogassuk a székletünket: amikor úgy érezzük, menjünk el rögtön vécére!
- Ne üljünk túl sokáig a vécén, és igyekezzünk nem erőlködni székelés közben!
- Tartózkodjunk a huzamosabb ideig tartó egy helyben üléstől!
Legjobban: