Maga a csuklás éppúgy egy reflex, mint például az orvosok által is gyakran vizsgált térdreflex. A megfelelő trigger - jellemzően a nyelőcső vagy a gyomor stimulációja - hatására az agytörzs jelet küld a rekeszizomnak és egyéb, a légzésben részt vevő izmoknak, amelyek így önkéntelenül összehúzódnak, összerándulnak, hirtelen levegővételt kiváltva. Eközben viszont a gégefedő lezárja a légcsövet, ahogy tenné azt nyelés közben is, ezáltal nem jut levegő a tüdőbe. E folyamat eredménye a csuklás jellegzetes hangja is.
Mivel csuklás közben a légutak elzáródnak, így a reflexnek nincs légzésbeni funkciója, ahogy - ellentétben az öklendezéssel vagy a köhögéssel - protektív szerepet sem tölt be, hiszen nem védi sem a légutakat, sem a torkot. "Más szóval a csuklás alapvetően haszontalan felnőttkorban" - fogalmazott dr. Peter Kahrilas gasztroenterológus-hepatológus szakorvos, a Northwestern Egyetem orvosi karának professzora. Mindez persze joggal veti fel a kérdést, hogy vajon miért létezik egyáltalán ez a reflex. A kérdésre a tudomány sem tud határozott választ adni, akadnak ugyanakkor elméletek, amelyek más megvilágításba helyezik a csuklást.
A csuklás egy tréning a légzőizmoknak
Az egyik lehetséges magyarázat egészen a magzati fejlődésig nyúlik vissza. A magzatok a méhlepényen keresztül jutnak oxigénhez az anyaméhben, azonnal készen kell azonban állniuk a lélegzésre, amint megszületnek, hiszen az életük függ ettől. Magyarán szükségük van egy olyan légzőapparátusra, amely már kellően képzett a születés pillanatában is. Bizonyos elméletek szerint a már a prenatális fejlődés során is jelentkező csuklások feladata éppen az, hogy megeddzék a magzat légzőizmait. "Lényegében olyan ez, mint egy izometriás edzés. Próbálunk lélegezni, de a légutak bezáródnak, így máris sokkal nehezebbé válik a feladat" - mutatott rá dr. Kahrilas.
A felvetést valamelyest megerősítik egy frissen megjelent tanulmány adatai is. A Clinical Neurophysiology című folyóirat decemberi számában publikált brit kutatás adatai szerint a magzatok már kilenchetes korukban is csuklanak, ráadásul kifejezetten sokat, összidőben mintegy napi 15 percet. A Lorenzo Fabrizi vezette kutatócsapat ugyanakkor azt is kimutatta EEG-vizsgálat segítségével, hogy a csuklások ilyenkor három különböző agyhullámot is stimulálnak az agykéregben. Ez pedig máris felveti egy újabb lehetséges magyarázat lehetőségét.
Agyunk így fedezi fel a légzőrendszert
Már korábbi tudományos munkák is megállapították, hogy az anyaméhben fejlődő magzatok akaratlan izom-összehúzódásai jeleket küldenek az agykéregbe. A kutatók szerint mindez annak a folyamatnak a része, amely során az agy megtanulja, merre találhatóak az egyes testrészek, hogy aztán később képes legyen akaratlagosan is irányítani azokat. Mondhatni, egyfajta térképet készít ezáltal a szervezetről. Fabrizi szerint valami hasonló történik a csuklások kapcsán is. Az emberi légzés ugyanis jellemzően akaratunktól függetlenül működik, és azokon a jeleken alapul, amelyeket az agykéreg küld a légzőizmoknak. Ha azonban szeretnénk, tudatosan is tudjuk irányítani légzésünket. E képességünket pedig nagy valószínűséggel magzatkorban sajátítjuk el - éppen a csuklás által.
Nem teljesen igaz tehát, hogy ne lenne funkciója a csuklásnak, habár valóban úgy tűnik, hogy miután megszülettünk, már nem sok hasznát vesszük ennek a reflexnek. Ezzel együtt továbbra is fennmarad a csuklást szabályozó idegkör az agykéregben, hogy aztán időről időre aktiválódjon valamilyen inger hatására.
Forrás: livescience.com ; ucl.ac.uk
