Tudósok azonosították a szalmonellózist okozó baktériumok esetleges gyenge pontját. A kórokozó Achilles-sarka az lehet: egyetlen táplálékforrásra támaszkodik, hogy "fitt" maradjon a gyulladt belekben. A kutatók rájöttek, hogy amikor ezek a ravasz mikroorganizmusok nem férnek hozzá ehhez a táplálékhoz, akkor ezredrészére csökken a kórokozó képességük. (A viszonyítási alap az az állapot volt, amikor a baktériumok tökéletesen táplálkoztak.) A kutatás azt sugallja, hogy egy gén blokkolásával a szalmonellafertőzéssel szembeni küzdelem hatékonyabb lehet. Öt gén játszik szerepet ugyanis abban, hogy a szalmonellasejtek megfelelő tápanyaghoz jussanak, ezek közül tehát elég egyet kikapcsolni - írja a Medical Xpress.
Fontos felfedezés
"Valamiért a szalmonella ezt a tápanyagot akarja, és ha nem kapja meg, akkor rossz állapotba kerül" - magyarázta az Ohiói Állami Egyetem docense, Brian Ahmer, aki a mikrobák okozta fertőzésekkel és az immunitás kutatásával foglalkozik. Ahmer a vezető szerzője a című szaklapban frissen megjelent tanulmánynak. "Ha blokkolni tudjuk ezt a tápanyagot, akkor valóban megfékezzük a szalmonellát" - magyarázta a docens. A szóban forgó tápanyag az úgynevezett fruktóz-aszparagin, amely cukorból és aminosavból álló anyag, amelyről még soha senki nem gondolta volna, hogy tápanyagként szolgálhat valamilyen élő organizmusnak - magyarázta Ahmer. A felfedezés azért jelentős, mert a szalmonellafertőzést nem tanácsos antibiotikumokkal kezelni. Az antibiotikumok ugyanis nemcsak a szalmonellabaktériumot pusztítják el, hanem a belekben élő többi, "jó" baktériumot is.
Ahmer és kollégái úgy jutottak el ehhez a tápanyagokhoz, hogy először azonosították azokat a géneket, amelyre a szalmonellának egy bizonyos periódusban szüksége van. A baktériumnak ugyanis a gyulladt belekben, az általa okozott betegség (a gastroenteritis) aktív fázisa idején is túl kell élnie. A kutatók a genetikai feltérképezés (screening) módszerével éltek, és rájöttek, hogy öt gén együttműködése kell a szalmonellának a "fittség" megőrzéséhez gyulladásos bélreakciók esetén. Rájöttek a kutatók arra is, hogy ezek a gének összedolgoznak abban, hogy eljuttassák a tápanyagot a baktériumsejtekhez, és utána a fruktóz-aszparagint fel is tudja dolgozni tápanyagként a sejt. A kutatóknak egy analógia segített: egy másik baktériumban, az a szalmonella nem fruktóz-lizinből "él", hanem fruktóz-aszparaginból.
Azt is kiderítették az ohiói tudósok, hogy hiába van jelen minden más tápanyag, ha ehhez az egyhez nem jut hozzá a szalmonella, akkor a "hatékonysága" század- vagy akár tízezred részére csökken. Így aztán a fruktóz-aszparagint feldolgozó szisztémára koncentráltak a továbbiakban. Így vált nyilvánvalóvá, hogy a gének blokkolásával lehet a baktériumot hatástalanítani, ezért a jövőben olyan gyógyszert lehet majd kifejleszteni, amely ezt a gén-konstellációt blokkolja, és ezáltal bénítja meg a baktériumot, anélkül, hogy a hasznos mikroorganizmusokat elpusztítaná a belekben.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
