A mellhártya rosszindulatú daganatát évente mintegy száz embernél mutatják ki hazánkban, nagyobb arányban férfiaknál. Előfordulása Heves és Komárom-Esztergom megyében a leggyakoribb, ahol az azbesztipar korábbi fellegvárai is találhatók.
A mikroszkopikus méretű, finom azbesztszálak a lélegzetvételkor kerülnek a tüdőbe, ahol az idő teltével egyre nagyobb mennyiségben rakódnak le. A daganatos elfajulást tulajdonképpen az azbesztszálak mellhártyába való beágyazódása, karomként való betapadása indítja el. A káros anyag a palatetőkről és a szórt azbesztszigetelésből kerülhet a szabadba. A nagyvárosok régi irodaházaiban, iparvállalti épületeiben ma is sok veszélyes anyag található, akárcsak a panelépületekben.
A mezotelióma szűrése nem lehetséges, pusztán a már kialakult daganat diagnózisát lehet felállítani. Ha viszont elég korán felismerik, a betegség nagyobb eséllyel gyógyítható. Mindemellett az érintettek diagnózistól számított 5 éves túlélésének esélye 5 százalék alatt van, a legtöbben kevesebb mint egy év alatt életüket vesztik.
A betegség lappangási ideje rendkívül hosszú, akár évtizedekig is eltarthat, mire jelentkezik a daganatos elváltozás. Az első tünetek között köhögés és fulladás, tompa mellkasi fájdalom, nehézlégzés és véres köpet jelentkezik. A két mellhártya közötti területen felhalmozódó folyadék miatt a tüdő idővel mozogni sem tud már.
Öröm az ürömben, hogy a mezotelióma alapvetően ritka ráktípus, de ezzel együtt rendkívül veszélyes is. Bár a legfőbb kiváltó tényező az azbeszt, ugyanakkor a kockázatot a dohányzás is növeli.
Mi köze a mellhártya rosszindulatú daganatának a Trabanthoz és Wartburghoz? Hány ember halálát idézheti elő a betegség 2030-ig Európában? A mezoteliómáról bővebben Betegségek A-Z rovatunkban olvashat!