A keringési szervrendszer elsődleges feladata a légzési gázok és a tápanyagok eljuttatása a sejtekhez, illetve a feleslegessé vált anyagok elszállítása. Ennek érdekében a vért szállító erek egész testünket behálózzák. Az emberi szervezet vérellátását többféle értípus biztosítja. A szívből kilépő főeret aortának nevezzük, amely nagyon hamar artériákra (ütőerekre) ágazik. Közös jellemzőjük, hogy mindig a szívtől távolodó vért szállítanak, a jobb kamrából kilépő a tüdőbe (tüdőartéria), a bal kamrából kilépő a testbe (testartéria). Az ütőerek egyre kisebb átmérőjű erekre oszlanak. A legkisebb átmérőjű erek a hajszálerek vagy kapillárisok. Ezek fala annyira vékony, hogy azon keresztül megvalósulhat a testfolyadék (vér) és a sejtek közötti gáz- és anyagcsere. A sejtektől a szív felé induló erek a vénakapillárisok vagy visszerek, amelyek egyre nagyobb keresztmetszetű gyűjtőerekbe, más néven vénákba torkollanak. A vénák a jobb, illetve bal pitvarba érkeznek. A testartéria értelemszerűen oxigéndús, míg a testfővéna széndioxidban dúsabb vért szállít.
A vérzések csoportosítása több szempont alapján lehetséges. Beszélhetünk külső és belső vérzésről, előbbi esetben a testfolyadék közvetlenül a külvilágba távozik , utóbbinál a testüregben marad. A sérült értípus függvényében beszélhetünk artériás (ütőeres), vénás (gyűjtőeres) és hajszáleres vérzésről. A vérveszteségre adott válaszreakciók természetesen sok környezeti tényezőtől függnek, például a testsúlytól, a fennálló kardiovaszkuláris státusztól, az életkortól, a hypo- vagy hypertermiától (vagyis attól, hogy milyen az alany testhőmérséklete), sőt még attól is, hogy milyen gyógyszereket vett be az alany. Azt is fontos figyelembe venni, különösen a vérzések ellátásánál, hogy a komoly sérülések gyakran nem járnak "látványos" vérzéssel, míg relatív kisebb sérülések (például a fejen) sokat vérezhetnek. A vérveszteség - bármi is legyen a kiváltó oka - komoly stresszreakciókat indíthat el a szervezetben, hogy a létfontosságú szervek működőképességét megőrizze. Megváltozik a vérnyomás és a stresszhormonok kiválasztódása is felgyorsul. Ez könnyen sokkhoz vezethet.
A vérveszteség mennyiségére vonatkozóan többféle osztályozás létezik, mi az Amerikai Sebészeti Kollégium által összeállított listát ismertetjük, de az Egészségügyi Világszervezet (WHO) osztályozása is hasonló.
0-15%-os vérveszteség (nagyjából 750 ml) A fiziológiás tünetek még minimálisak. Az érintettnél előfordulhat idegesség, de a szívverés, a vérnyomás és a keringés nem változik. A kiválasztott vizelet mennyisége csak minimálisan csökken. A szervezet még nagyon jól tud alkalmazkodni a vérveszteséghez.
15-30%-os vérveszteség (nagyjából 1500 ml) Ebben az esetben a pulzus gyorsabbá válik, a diasztolés vérnyomás nő. A végtagok vérellátása csökken, ennek tünetei a testrészek lehűlése, sápadtsága, elkékülése. A gyorsabb levegővétel is jellemző erre az állapotra, hiszen a szervezet igyekszik minél több oxigén felvételével reagálni a vérveszteségre
30-40%-os vérveszteség (nagyjából 2000 ml) A szervezet elér a kivérzéses sokk állapotába. A vérnyomás csökken, jellemző a gyors lélegzetvétel, a zihálás. Jellemző a zavarodottság, idegesség. Az alany sápadt, veri a verejték; a kiválasztott vizelet mennyisége elhanyagolható. A pulzus igen szapora. A végtagok vérellátása nagy mértékben csökken, az oxigéndús vért a létfontosságú szervekhez, így az agyhoz, a szívhez és a veséhez irányítja a szervezet.
40% fölötti vérveszteség (2000 ml fölött) Ebben az esetben már közvetlen életveszély áll fenn. Megfelelő orvosi ellátás nélkül a nagy vérveszteséget elszenvedő alanyok fele 15 percen belül meghal. A vérnyomás nem érzékelhetővé csökken, a pulzus nem tapintható és a létfontosságú szervek is egymás után állnak le.
Ez is érdekelhet
Önnél mikor jelentkeznének ezek a tünetek? Tudja, hogy mennyi vére van? Számolja ki kalkulátorunkkal !
