Magyarországon a lakosság 6,5 százaléka küzd vizelettartási problémával, vagy más néven inkontinenciával. Ez megegyezik a magyar cukorbetegek vagy szénanáthások arányával, mégis erről a témáról sokkal kevesebb szó esik. A betegség nagyobb részben a nőket érinti – az érintettek 75 százaléka nő –, akiknél jellemzően a terhesség alatt, és/vagy 45 év felett jelennek meg a problémák. Azt, hogy ez nem pusztán az idősek problémája jól mutatja, hogy majd minden második kismama küzd ezzel a problémával.
Az érintettek többsége ellátatlan, aminek oka részben az információhiány – a beteg nem ismeri fel a tünetek alapján a betegséget –, részben pedig az, hogy az érintett egyszerűen nem tudja, hogy létezik megoldás a panaszaira.
A problémát tovább tetézi, hogy a vizelettartási nehézség még mindig tabu téma a társadalomban. Az érintett betegek nehezen beszélnek erről orvosukkal, környezetükkel, akár családtagjaikkal is, mivel kellemetlennek érzik problémáikat, és így sajnos még távolabb kerülnek a megoldástól.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Annak érdekében, hogy a betegek és a veszélyeztetettek megfelelő tájékoztatásban és ezen keresztül megfelelő ellátásban részesülhessenek, „Cseppnyi Önbizalom” – Kontinencia Betegedukációs Program elnevezéssel országos kampány indul útjára 2012. márciusában. A Program az Új Inkofórum kezdeményezésében, az Országos Alapellátási Intézet és a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara szakmai, illetve az SCA Hygiene Products Kft. anyagi támogatásával valósul meg.
A Program során személyesen szólítják meg azokat a betegeket, akik eddig féltek megosztani panaszaikat orvosukkal, és lehetőséget kínálnak arra, hogy a betegek nyíltan felvállalhassák problémájukat, ezáltal megismerjék a betegséget és megfelelő ellátásban részesülhessenek.
Ez is érdekelhet
A szervezők ingyenes Betegedukációs Fogadóórákon várják az érintetteket, érdeklődőket és a hozzátartozókat a háziorvosi rendelőkben. A fogadóórákon megjelenők részletes információt kapnak a vizelettartási zavarról, felmérik állapotuk és tájékozottságuk szintjét a betegséget illetően, valamint szükség esetén megfelelő ellátásban is részesítik.
Legjobban: