Tina Marteney máig nem felejtette el, mennyire rosszul érezte magát már kisgyerekként is: ahogy azt a webMD írja, rendszeresen küzdött hányingerrel, gyomor-bélrendszeri fájdalommal, és székelési problémákkal. Bár a szülei többször is elvitték gyerekorvoshoz, a szakembernek fogalma sem volt róla, mi állhat a háttérben, sőt: a nő visszatekintve azt gondolja, nem is nagyon hitte el, hogy bármilyen problémája van. "Emlékszem, 1993-at írtunk, akkor voltam nyolcéves. Éppen hiányoztam a suliból - már sokadjára - az állapotom miatt. Anyukám és én hazafelé tartottunk a gyerekorvostól, akinek nem voltak válaszai a kérdéseimre. Tudtam, hogy valami nincs rendben velem. De csak egy gyerek voltam, és azt tettem, amit minden gyerek tenni szokott: adaptálódtam a helyzethez, és megtanultam együtt élni a panaszaimmal" - fogalmazott az érintett.
Eljött a mélypont
Annak ellenére, hogy nem tudott rendszeresen iskolába járni, Tina okos gyerek volt, és a sportokban, a zenében is jeleskedett. Mindeközben nagyon igyekezett kordában tartani a tüneteit, amelyek azonban az évek során egyre csak súlyosbodtak. Az orvosok továbbra sem tudtak segíteni neki, és egy idő után eljött az a pillanat is, amikor már képtelen volt figyelmen kívül hagyni az állapotát. "2006-ban másodéves főiskolás voltam, és olyan erős panaszaim voltak, hogy se iskolába, se munkába nem tudtam járni, és társadalmi életet is képtelen voltam élni. Iszonyatos fájdalmam volt a hasam jobb oldalában, hányingerem volt, hánytam, folyamatosan csökkent a súlyom, és rendkívüli fáradtság gyötört. Bármit ettem, nem sokáig maradt meg a szervezetemben. Háziorvosnál, gasztroenterológusnál, sőt, pszichológusnál is jártam, mégsem mondta ki senki, egészen pontosan mi áll a háttérben" - fogalmazott az interjúalany.
Nem túlélni kell, hanem élni
A következő évben több mint egy tucatszor kereste fel a gasztroenterológusát. Elvégeztetett egy ételallergia-vizsgálatot, amely kimutatta, hogy allergiás a tejtermékekre, így szigorú tejmentes diétába kezdett. Közben az epehólyagját is eltávolították. 2007 őszén ötödszörre is vastagbéltükrözésen esett át, amely során végre kiderült, hogy Crohn-betegsége van. A gasztroenterológus további vizsgálatokat (fizikális vizsgálat, bélbiopszia, laboratóriumi vizsgálatok stb.) végzett el, ezek során kimutatták, hogy Tina gyomorhuruttal, relfuxszal és gasztroparézissel (olyan állapot, amikor a gyomor izmai nem működnek megfelelően) is küzd.
"Szinte azonnal szteroidos gyógyszereket kaptam, és egy halom papírt, amelyeken a betegségeimmel kapcsolatos fontos információk voltak. Őszintén szólva fogalmam sem volt, mi történik velem, és hogy hogyan fogom megoldani az életemet ezután, de tudtam, nincs más választásom, mint menni tovább. Elindultam egy hosszú úton, amely a tüneteim kordában tartásáról, a különféle vizsgálatokról, kezelésekről és a betegségeim utáni kutatásról szól" - mesélte Tina, aki hozzátette: bár tisztában van vele, hogy sok mindenen ment keresztül, igyekszik pozitív maradni. Saját bevallása szerint mindig is úgy érezte, hogy ha az ilyen helyzetekben elveszíti az optimista szemléletét, akkor nem él, csak túlél. Azt pedig senki sem érdemli meg, hogy így élje le az életét.
"Bár az egészségügyi problémákat, különösen az autoimmun betegségeket és a krónikus betegségeket nagyon nehéz kezelni, mindig jobb pozitívnak maradni. Nem az számít igazán, hogy mit nem tudsz megtenni, hanem az, hogy mit tudsz megtenni" - szögezte le.
Legjobban: