Ha e "békés egymás mellett élés" egyensúlya valami okból felborul, az addig ártalmatlan mikroorganizmus különböző betegségeket okozhat. Ilyenek például a betegséget okozó Candida fajok, amelyek egészséges egyének emésztőtraktusában és nemi szervein is megtalálható mikroszkopikus méretű élesztőgombák. Legjelentősebb képviselőjük a Candida albicans.
Élesztő szindróma
Egészséges bél- és hüvelyflóra mellett a gombák szaporodása visszaszorul. Amennyiben ennek a normális flórának az egyensúlya felborul, a gomba hirtelen szaporodásnak indulhat, és/vagy gombasejtek juthatnak a vérkeringésbe, helyi és távoli tünetek, betegségek egész sorát okozva. A gomba enzimei, és fonalai megtámadják a bélnyálkahártyát, károsítják az emésztést és felszívódást, a gomba elhasználja a tápanyagokat és vitaminokat, alkoholt termel, ami károsítja a májat és az idegrendszert. Ennek következtében alakul ki az élesztő szindrómának vagy kandidiázisnak nevezett tünetegyüttes, amely a legkülönfélébb helyeken a legváltozatosabb panaszokat okozhatja. Vezető tünetei a krónikus fáradtság, másnaposság-szerű érzés, emésztési zavarok, allergiák és hangulati ingadozások. Az előbb felsoroltakhoz társulhatnak még izületi fájdalmak, vagy gyakori hólyaghurut, visszatérő hüvelyi fertőzés, elhízás és kínzó éhségérzet. A tünetek általánosak, szabadon kombinálódnak, és ezeket sok más alapbetegség is okozhatja, így a kandidiázis diagnózisának felállítása képzett szakember alapos vizsgálatát feltételezi.
Gombás fertőzés gyanújakor a fertőzött területről mintát vesznek (hüvelyváladék, széklet, vizelet, száj), majd ebből a mintából laboratóriumi körülmények között tenyésztést végeznek. Előfordul, hogy a fennálló kandidiázis ellenére a tenyésztés eredménye negatív, ilyenkor következő lépésként a gomba ellen termelődő ellenanyag vérből való kimutatása jön szóba, mely jóval érzékenyebb vizsgálat.
Többrétű kezelés
A kezelésnek ki kell terjednie minden olyan tényezőre, melynek a betegség kialakulásában szerepe van, így a diétára, a gyógyszeres kezelésre és a bélflóra rendezésére. A gombaellenes diétáknak számos fajtája van. Alapvető a szénhidrátok szinte teljes kiiktatása, mely a gyümölcsökre, illetve gyümölcskészítményekre is vonatkozik. A legtöbb betegnél szükséges az egysejtű gombákat tartalmazó ételek (pl. kelt tészták, camambert sajtok) és a tejtermékek elhagyása. Ugyanakkor gondoskodni kell teljes értékű, megfelelő mennyiségű fehérje beviteléről. Diéta alatt a szeszesital fogyasztás nem ajánlott. A hangsúlyt zöldségekre és főzelékfélékre kell fektetni. A gombaellenes gyógyszerek csak orvosi rendelésre alkalmazhatók, mivel jelentős májkárosító hatásuk van. A gyógyhatású készítmények közül kiegészítheti a kezelést a fokhagyma, a borbolya, a citrusmag-kivonat valamint néhány illóolaj (oregano-, rozmaringolaj, ausztrál teafaolaj, stb.)is. A normál bélflóra helyreállítására legalkalmasabb készítmények a Lactobacillus és Bifidobacterium törzseket tartalmazó (élőflórás) tabletták, (illetve tejtermékek).
Hajlamosító tényezők
A megelőzésben a betegség kialakulására hajlamosító állapotok elkerülésének van jelentősége. A gombák szaporodását segíti a finomított szénhidrátokban gazdag, élelmi rostokban szegény, vitaminhiányos táplálkozás, az emésztési zavarok, a táplálkozási allergia, a stressz, a cukorbetegség, az immunhiányos állapotok, a fekélyellenes szerek, antibiotikumok és szteroidok szedése. Szintén kedvez a gombás fertőzés kialakulásának a terhesség, és a fogamzásgátlók szedése. A napi higiénében törekedni kell az illatmentes, hipoallergén tisztítószerek, WC papír és egészségügyi betét használatára. Az alsónemű és a zokni mosásakor kerülendő a textilöblítőszer használata.