Amikor az éjszaka sem hoz pihenést
B. Kati negyvennyolc éves, egy idősotthonban ápolónő. Amikor nemrégiben a harmincéves érettségi találkozóján megkérdezték tőle volt osztálytársai, hogy van, nem felelhetett mást, mint hogy köszöni, jól, minden oké. Egészséges, dolgozik, gyerekei már saját lábukra álltak, nincs semmi különösebb baja, gondja. Ugyanakkor ez a találkozó alkalmat adott arra is, hogy kicsit befelé forduljon, és egy röpke leltárt csináljon: valóban minden rendben van? Diagnosztizált betegsége valóban nincs, legfeljebb kicsit magasabb a vérnyomása az ideálisnál, de akkor miért érzi magát minden reggel szinte fáradtabbnak, mint ahogyan este lefeküdt? Miért van az, hogy felkelés után ugyanúgy köhög, krákog, mint a hetvenöt éves Feri bácsi, akit az otthonban gondoz? Az sem megnyugtató, hogy a múltkor, amikor elromlott a lift, alig tudott felkapaszkodni a harmadik emeletre… Kati kicsit maga előtt is restelli, amikor felidézi a kínos emléket, de bizony, nehezen lélegzett, szinte kapkodott levegő után, minden lépcsőfordulóban meg kellett állnia. Nem szívesen vallja be önmagának sem, de mostanában egyre gyakoribb, hogy durván húsz évvel érzi magát idősebbnek, mint ahány éves a papírjai szerint.
"Az az átkozott cigid, anyu!"
Kati két gyereke már elköltözött otthonról, dolgoznak, önálló életet élnek, de rendszeresen járnak haza. Igen jó a kapcsolatuk az édesanyjukkal, csak egyetlen dologban van vele vitájuk: máig nem tudják elfogadni, hogy cigarettázik. Mégpedig nem is akárhogy, hiszen húsz éve kőkeményen füstöl: naponta két dobozzal is elszív. "Tudom, hogy rossz szokás, de nem tudom letenni, annyi stressz ér, muszáj valahol levezetni, ez enyhíti leginkább" - szokott mentegetőzni. A fiatalok praktikusan gondolkodnak, így egyszerűen nem értik, hogy valaki, aki mindent tud a dohányzás ártalmairól, aki már sok-sok idős ember példáján látta annak egészségromboló hatását, miért nem teszi le végre a cigarettát. A lánya különösen haragszik rá emiatt, hiszen ő szeretne büszke lenni az anyjára, szeretné minél csinosabbnak, fiatalabbnak, egészségesebbnek látni, és aggódik a karikás szemei, beteges arcszíne miatt. A legutóbbi, otthon töltött hétvégéjén pedig döbbenten hallgatta vasárnap reggel az anyja riasztó köhögését, harákolását. Kati aggodalommal gondolt arra, hogy vajon mit szólna a lánya ahhoz, ha kiderülne, hogy ez nem egyedi eset: mostanában minden reggel azzal kezdődik, hogy megpróbál megszabadulni az éjszaka a hörgőiben felgyűlt váladéktól.
"Semmi jó hírem nincs"
Egy idő után Kati belátta, hogy szakemberhez kell fordulnia a gondjaival. Az idősotthon tüdőgyógyász szakvizsgával is rendelkező orvosa meglehetősen komor arccal hallgatta munkatársa panaszait a naponta ismétlődő kellemetlen tünetekről, a nehezen vett levegőről, a rémálommá vált lépcsőjárásról, az éjszakai váladékképződésről, a visszatérő légszomjról. "Semmi jó hírem nincs" - mondta a beszámoló után az orvos - "mindez, amit elmondott, a krónikus obstruktív tüdőbetegségre utal, annak a tünete. A COPD pedig olyan betegség, amelyet nem tanácsos elhanyagolni, mivel radikális életmódváltozás és többirányú kezelés nélkül rohamosan rosszabbodni fog". Kati szívesen bagatellizálta volna az állapotát, de kénytelen volt komolyan venni és alaposan végiggondolni a helyzetet. Tapasztalt kollégájának következő mondatain pedig már meg sem lepődött, hiszen tudta ő maga is, hogy közvetlen összefüggés van a légutak állapota és az erős dohányzás között. "Katalin, nincs mese, le kell szoknia a cigarettáról" - mondta ki az orvos a nem szívesen hallott, de kétségbevonhatatlan összegzést. Ha el akarja kerülni a hörgők drámai beszűkülését, egyre gyakrabban jelentkező légszomjrohamokat, segítenie kell a tüdejét, hörgőit azzal, hogy tovább nem ingerli, szennyezi a cigarettafüstben lévő nikotinnak, kátránnyal, egyéb méreganyagokkal.
Összeszorított fogakkal
Az orvos első lépésként a cigaretta elhagyását javasolta - sőt, a munkatárs és a régi barát jogán szinte követelte. Kati pedig, miután átélt néhány újabb, szinte fojtogató köhögésrohamot, belátta, hogy ezt kell tennie. A gyerekei hatalmas meglepetéssel és örömmel tapasztalhatták a legközelebbi találkozásukkor, hogy édesanyjuk ezúttal komolyan gondolja, hogy az egészsége érdekében végleg felhagy a dohányzással. Beszerzett néhány, a leszokást segítő segédeszközt, száműzött a lakásból minden hamutartót, cigarettakínálót és öngyújtót, és amikor mégis nyúlna a megszokott cigarettája után, egy nikotinmentes elektromos cigarettával igyekszik pótolni a beidegződést. A szó szerint sorsfordító elhatározásban az segíti Katit, hogy minden, cigaretta nélkül eltöltött nap után tisztábbnak érzi a légcsövét, és a fullasztó köhögésroham azóta nem jelentkezett. Bármennyire is hiányzik a cigaretta neki, elég, ha az ijesztő légszomjra és a "Feri bácsis" harákolásra, köpetürítésre gondol, összeszorított foggal megmarad az elhatározásánál. Azt reméli, hogy még időben lépte meg ezt, és ha tökéletesen nem is tűnik el a húsz év egészségkárosító emléke, de ezek a kínos tünetek nem jelentkeznek többet és a további állapotrosszabbodást is elkerülheti.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Legjobban: