A magas vércukor hajlamosít a fertőzésekre
Rossz anyagcserehelyzet esetén a szövetekben levő cukor megkönnyíti a baktériumok és gombák szaporodását, ezért adott esetben egy nyálkahártya-sérülés kaput nyithat egy az egész szervezetet érintő fertőzés kialakulásához. Ehhez járul hozzá az, hogy a magas vércukor a fehérvérsejtek (falósejtek) működését gátolja. Így a nem megfelelően kezelt diabétesses betegekben a fertőzések súlyosabb lefolyást mutathatnak vagy a téli időszakban jelentkező vírusos felső légúti hurut esetén például gyakoribb lehet a másodlagos baktériumfertőzés, mint a nem cukorbetegek körében.
A fertőzések rontják a szénhidrát-anyagcserét
A fertőzésre való hajlamot szoros vércukorkontrollal minimalizálhatjuk, de ezzel együtt is felléphetnek lázzal járó betegségek, éppúgy, mint bárki másnál. A cukorbetegek a közösségben terjedő fertőzéseket természetesen jó vércukorértékek mellett is elkaphatják. Ilyenkor a fertőzés inzulinérzékenység-csökkenést idéz elő, így emelkedhet a vércukorszint. Az étvágy viszont ilyenkor általában csökken, esetleg bélrendszeri tünetek is lehetnek, ami viszont a megfelelő szénhidrátbevitelt teheti lehetetlenné. A két hatás eredője fogja meghatározni, mi történik a vércukorral. Maga a súlyos anyagcsere-kisiklás is járhat hányással.
A lázzal járó heveny fertőzéseknél alattomosabbak az idült fertőzések, tályogok, melyek önmagukban nem feltétlenül okoznak tüneteket, csak a felborult szénhidrát-háztartás hívja fel rájuk a figyelmet.
Egészségkvíz: hosszú életre számíthatsz, ha tudod erre a 10 kérdésre a választ
Mi a teendő lázas betegség esetén?
1-2 napnál tovább fennálló láz esetén mindenképpen forduljunk orvoshoz, mert fontos a fertőzés valószínű forrásának felderítése. Baktérium okozta fertőzés esetén az időben megkezdett antibiotikum-kezelés csökkenti a szövődményeket, és megelőzheti a súlyos anyagcsere-kisiklást, ezért mihamarabbi adása szükséges, míg vírusfertőzések esetén csak tüneti kezelést kell alkalmazni. Arról megoszlanak a vélemények, hogy vírusfertőzés és rossz anyagcserehelyzet mellett szükséges-e antibiotikum adása a másodlagos bakteriális fertőzések megelőzésére. Ezt minden esetben egyedileg kell elbírálni, figyelembe véve a beteg általános állapotát, szövődményeit, a vírusinfekció várható időtartamát és a klinikai képet.
1-es típusú diabétesz mellitus
Azok, akik megtanulták, hogyan adaptálják inzulinadagjaikat a változó körülményekhez, általában könnyebben megbirkóznak a lázas betegségekkel is. Előkevert (premix) inzulinon lévő betegek viszont gyakrabban és hamarabb szorulnak orvosi segítségre. Az alábbiakban található néhány szempont, amelyet mindenképpen szem előtt kell tartani:
1. Az inzulinadás minden körülmények között szükséges!
Sokan azt gondolják, hogy nem kell inzulint adniuk, ha étvágytalanok, nem esznek, vagy ha hánynak. De az alap inzulinszükséglet ilyenkor is megmarad, sőt akár emelkedett is lehet a betegség okozta romló inzulinérzékenységnek köszönhetően. Ezért folytatni kell az inzulinkezelést, gondolva arra, hogy a változó inzulinigény miatt az adagoláson változtatni kell. Az inzulinadagolást semmiképpen nem szabad abbahagyni! Előkevert inzulin alkalmazása esetén érdemes a kezelőorvossal felvenni a kapcsolatot az inzulinadag módosításához.
2. Gyakoribb vércukormérés
Súlyos, lázzal járó betegség esetén vércukor önellenőrzésére gyakrabban van szükség, ideális esetben 2-3 óránként. A betegek ilyenkor a vércukor mérése mellett vizeletaceton-vizsgálatot is végezzenek (célszerű ilyen esetekre tartani otthon vizelet cukor/aceton-csíkot, mely a legtöbb patikában kapható). Ha a vizeletaceton +++, és a beteg hány, akkor irány a kórház, akkor is, ha a vércukor nem magas. Ilyenkor a vizeletaceton lehet ketoacidózis jele, lehet éhezési aceton is, de mindenképpen súlyos anyagcsere-kisiklásra utal, melynek rendezése kórházi körülmények között kell, hogy történjen.
3. A beteg lépjen kapcsolatba orvosával
Aki cukorbeteg, súlyosabb lázas betegség vagy bélrendszeri tünetek esetén ne habozzon orvosi segítséget kérni. Súlyos esetekben kórházi bentfekvésre is szükség lehet, de mindenképpen fontos a szorosabb orvosi ellenőrzés ameddig a beteg állapota nem stabilizálódik. Ne várjunk addig, amíg súlyos anyagcsere-kisiklás alakul ki, érdemes inkább megelőzésképpen a betegség kezdetén segítséget kérni.
4. Az inzulinadagolás módosítása
Napi többszöri inzulinadás esetén a beteg a mért értékeknek megfelelően módosítsa a rövid hatású inzulin adagját. A beteg mérjen újra vércukrot a korrekció után három órával, és ha szükséges, korrigáljon tovább. Ha három-négy korrekció után sem sikerül a szénhidrát-háztartást egyensúlyba hozni, felmerül a kórházi kezelés.
Ha a vizeletben aceton van, ++ esetén 10 E rövid hatású inzulint, +++ vagy több aceton esetén 15 E rövid hatású inzulint adjon be a beteg, és keressen orvosi segítséget.
Premix-inzulin esetén kisebb adagmódosítások (2-3 E) premix-inzulinnal is megtehetőek, de átmenetileg sor kerülhet rövid hatású inzulinra való átállításra. Ez általában kórházban történik.
Gyerekek, nagyon idősek és frissen felfedezett diabéteszesek otthoni önkorrekciója általában nem javasolt.
5. Táplálkozás, folyadékpótlás
Amennyiben lehetséges, a kialakult táplálkozási szokásaikat célszerű követni. Ha nem tudunk szilárd táplálékot fogyasztani, a szükséges szénhidrát-mennyiséget folyadék formájában kell bevinni (cukros tea, gyümölcslé). Lázas betegség idején a napi folyadékbevitel minimum 2-3 liter legyen. Az ásványi anyagok megfelelő lehet az erőleves fogyasztása.
2-es típusú diabétesz mellitus
A teendő a kezelés módjától függ.
Inzulin
2-es típusú cukorbetegség esetén is egyre nagyobb számban vannak intenzifikált (napi többszöri) inzulinkezelésben részesülő betegek. Náluk a fenti irányelvek részben érvényesek, de figyelembe kell venni az eleve fokozott inzulinrezisztenciát. Ezért a korrekcióra adott dózisok adott esetben magasabbak lehetnek, és az egyéb gyógyszerelésben is módosítás válhat szükségessé. Akinek a szervezete még választ el saját inzulint, az kevésbé hajlamos ketoacidózisra, de folyamatosan emelkedő vércukor esetén gondolnunk kell a súlyos anyagcsere-kisiklás lehetőségére. 25 mmol/l feletti vércukorértékeknél 2-es típusú betegek esetében is szóba jön a kórházi kezelés.
Diéta
A csak diétával kezelt betegeknél a megfelelő folyadékbevitel és a vizeletcukor ellenőrzése szükséges. A szénhidrátbevitel ilyen esetben nyugodtan csökkenthető. Amennyiben a vizeletben jelentősebb mennyiségű cukor jelenne meg (+++ vagy több), célszerű orvoshoz fordulni. Ha ilyenkor jelentős anyagcsere-kisiklást észlelhető (éhomi vércukor ismételten > 10,0 mmol/l), átmenetileg inzulinkezelés válhat szükségessé.
Acarbose
Az acarbose béltünetekkel, táplálkozási képtelenséggel járó betegség esetén abbahagyandó, a vizeletcukor ellenőrzésével lehet követni a szénhidrát-anyagcsere alakulását.
Metformin
A metformin adását súlyos betegség, láz esetén abba kell hagyni. Ha a napi energia-bevitel 1000 kcal alá csökken, a metformin szedése szintén ellenjavallt. A gyógyszer abbahagyásakor viszont figyelni kell, mi történik, akár vér- akár vizeletcukor-ellenőrzéssel. Ha csak metformin hatóanyag adása volt a kezelés, lehet, hogy helyette más gyógyszert kell szedni. Inzulinnal való kombináció esetén a metformin elhagyása után az inzulinadagot emelni kell. Ennek mértéke mindenkinél más lehet, figyelembe kell venni a mért vércukorértékeket és a szénhidrát-bevitelt is. Szulfanilurea vagy glinid típusú szerrel való kombináció esetén ezen gyógyszerek adagját lehet, hogy módosítani kell. 10,0 mmol/l feletti vércukorértékek és elhúzódó lázas állapot esetén az inzulinra való átmeneti átállás (esetleg kórházban) megfontolandó.
Szulfanilurea
Ez is érdekelhet
Szulfanilurea szedése esetén is fontos a szénhidrát-anyagcsere monitorozása. Lázas állapot esetén a nem megfelelő folyadékbevitel, hasmenés, hányás a folyadékvesztés kiszáradáshoz vezethet, és ezek a gyógyszerek nem tudnak kiürülni, ezért alacsony vércukorérték alakulhat ki. A fertőzés okozta inzulinrezisztencia fokozódás viszont emelheti a vércukrot, ami az adag módosítását, esetleg átmeneti inzulinkezelést tehet szükségessé.
Legjobban: