„Sokan számára nagyon nehéz egy olyan krónikus állapottal együtt élni, mint amilyen a cukorbetegség, ráadásul a létfontosságú inzulininjekciókhoz való hozzáférés sem mindenhol kielégítő. Az injekciók kihagyása viszont kihatással lehet a vércukorszint szabályozására, a hiányos kezelés pedig a ketoacidózis fokozott kockázatával hozható összefüggésbe, amely a cukorbetegség egy súlyos, akár életveszélyes szövődménye. Ha sikerülne csökkenteni az inzulininjekciók beadásának gyakoriságát, azzal enyhülhetne a terápia jelentette teher a cukorbetegeken, így javulna a vércukorkontrolljuk is” – idézi az egyetem közleménye David Russell-Jones diabetológus-endokrinológus szakorvost, a brit Surrey Egyetem professzorát.
Russell-Jones vezetésével zajlott egy heti adagolású, az 1-es típusú diabétesz terápiájában alkalmazandó bázisinzulin, az ikodek harmadik fázisú klinikai vizsgálata. A kutatócsoport 12 ország összesen 99 helyszínéről vont be a kísérletbe 582 cukorbeteg résztvevőt. A kísérleti alanyok egyik része egy éven keresztül használta az ikodeket, míg a kontrollcsoport tagjai a napi adagolású degludeket alkalmazták bázisinzulinként. Emellett mindkét csoportban adtak maguknak a betegek gyors hatású aszpart inzulint is az étkezésekhez. A vizsgálat 26. hete után a kutatók megmérték a résztvevők HbA1C-szintjét, amely lényegében a vércukorháztartásról ad képet képet nagyjából három hónapra visszamenőleg. Az egészséges szervezet HbA1c-szintje 6 százalék alatti, míg kezeletlen cukorbetegség esetén a 10 százalékot is meghaladhatja.
A kísérlet eredményei szerint a heti adagolású bázisinzulint használó résztvevők körében a kezdetben 7,59-es átlagú HbA1C-szint fél év alatt 7,15 százalékra csökkent, míg a kontrollcsoportban 7,63-ról 7,10 százalékra. Magyarán a két vizsgálati csoport között átlagosan mindössze 0,05 százalék eltérés mutatkozott ebben a laborparaméterben. „Eszerint a heti egyszeri ikodekinjekciók által elért HbA1C-szint-csökkentés nem bizonyult rosszabbnak, mint a napi egyszeri degludekinjekciókkal elért” – mutatott rá Russell-Jones professzor. Hozzátette, az ikodek alkalmazása mellett valamelyest gyakrabban jelentkezett hipoglikémia, azaz túl alacsony vércukorszint. Ez azonban az esetek zömében némi szénhidrát bevitelével könnyedén orvosolható volt. A klinikai kísérlet eredményeit bemutató tanulmány a The Lancet című rangos folyóiratban jelent meg.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
