A cukorbetegség kialakulása mindig elégtelen inzulinhatás következménye. 1-es típusú cukorbetegségben az inzulint termelő sejtek pusztulnak el, azt mondhatjuk tehát, hogy az inzulinhiány abszolút. 2-es típusú cukorbetegségben inzulinrezisztencia áll fenn, azaz ugyanakkora inzulinhatáshoz nagyobb mennyiségű inzulinra lenne szükség, amelyet a szervezet már nem képes előállítani, az inzulinhiány tehát relatív.
A 2-es típusú cukorbetegség kialakulásában genetikai tényezők és környezeti hatások egyaránt szerepet játszanak. A 2-es típusú diabétesz mellitus rendszerint családi halmozódást mutat. A genetikai tényezők sokrétűek, általában több gén is befolyásolja a cukorbetegségre való hajlamot. A környezeti tényezők közül a legfontosabb a hasra történő (úgynevezett alma típusú) elhízás és a mozgásszegény életmód. Az örökletes hajlam azt jelenti, hogy az egyén hajlamos lehet eleve az elhízásra, illetve azt, hogy az arra hajlamos személyben már kisebb mértékű túlsúly esetén is számítani kell a vércukorszint emelkedésére. Jelentős elhízás esetén viszont genetikai hajlamosító tényezők nélkül is számítani kell a cukorbetegség kialakulására.
Korábban a 2-es típusú cukorbetegséget "felnőttkorinak" is nevezték, de sajnos az utóbbi évek tapasztalata, hogy az elhízás és a mozgásszegény életmód terjedésével (chips, kóla , számítógép, video) ez a kórkép már gyermekkorban is kialakulhat.
Mit csinál a zsírszövet?
Évtizedeken (évszázadokon?) át azt gondolták, hogy a zsírszövet szerepe az energiatárolás. Ezt természetesen ma is így gondoljuk, azzal a kiegészítéssel, hogy a zsírszövet emellett fontos szerepet tölt be a szervezet energia-egyensúlyának fenntartásában. Hormontermelő szövet, számtalan hormonszerű anyagot termel, a lista már most is több oldalas, és egyre gyarapszik. Ezeknek az anyagoknak egy része az agy felé jelzi vissza a tápláltsági állapotot. Az egyik ilyen fontos molekulát leptinnek nevezzük, a zsírszövet gyarapodásával szintje emelkedik, így jelzi azt, hogy a tápláltsági állapot jó. Emelkedett szintje normál körülmények között a táplálékfelvétel csökkenését váltja ki. Elhízásban rendszerint ez a szabályozás nem működik megfelelően.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Hogyan lesz az inzulinrezisztenciából cukorbetegség?
Az inzulinrezisztencia azt jelenti, hogy ugyanakkora inzulinhatáshoz nagyobb mennyiségű inzulinra van szükség. Ezt a szervezet egy ideig képes megtermelni. Ekkor a szénhidrát-anyagcsere normális, az elhízott személy még látszólag egészséges, de a normális vércukorértékhez a normálisnál magasabb inzulinszint társul. Egy idő után viszont akár az inzulinrezisztencia fokozódása, akár a sejtek kimerülése miatt az inzulintermelés elégtelenné válik a szükséglethez képest. Bár az inzulinszint még ekkor is rendszerint felette van a normál testalkatúakban mért értékeknek, tehát az inzulinhiány nem abszolút, hanem relatív, de ekkor a vércukorértékek már nem tudnak a normál tartományban maradni, kialakul a cukorbetegség. Itt lehet szerepe többek között a genetikának. Akiknél az inzulintermelés kevésbé képes fokozódni, azoknál hamarabb alakul ki diabétesz.
A diabétesz kialakulásának fázisai
A szervezet folyamatosan termel bizonyos mennyiségű inzulint, ez az alap-inzulinelválasztás. Étkezés (szénhidrát bevitel) hatására az inzulinszint hirtelen megemelkedik, ezt nevezik az inzulintermelés gyors fázisának, majd a szénhidrátok elraktározódása után újra lecsökken az alapszintre. Az inzulin-elválasztás elégtelenné válása esetén gyakran a gyors fázis károsodik először. Ez azt jelenti, hogy az éhgyomri cukorérték akár normál tartományban is lehet, de evés után a vércukor a normálisnál jobban megemelkedik. Ez azért jelent gondot, mert a rutinvizsgálatok során rendszerint csak éhgyomri vércukor-meghatározás történik, így a csak étkezés utáni vércukorszint-emelkedéssel járó diabétesz észrevétlen maradhat. A szövődmények kialakulása pedig már ebben az esetben is megindulhat.
Az inzulin-elválasztás gyors fázisának károsodását vércukor-terheléses vizsgálattal mérik. Ilyenkor szőlőcukor-oldat elfogyasztása után 2 órával mérik a glukóz (vércukor) szintjét. Normál anyagcsere mellett az érték nem emelkedik magasabbra, mint 7,8 mmol/l. Az efeletti kismértékű emelkedést (7,8-11,1 mmol/l) csökkent glukóz-toleranciának (angol rövidítéssel IGT - impaired glucose tolerance) nevezik. Ez az állapot megfelelő kezelés mellett az esetek egy részében még visszafordítható. A terhelésre 11,1 mmol/l fölé emelkedő érték cukorbetegség meglétére utal.
Az idő elteltével az inzulintermelés egyre csökken, és az éhgyomri vércukorérték is emelkedni kezd. A 6,0 mmol/l alatti érték normális, 7,0 mmol/l vagy afeletti vércukorértéket tekintjük egyértelműen diabéteszre utalónak. 6,0 és 7,0 mmol/l közötti érték esetén károsodott éhomi vércukorról (angol rövidítéssel IFG - impaired fasting glucose) beszélhetünk. Egyes esetekben az éhgyomri érték emelkedését nem előzi meg az étkezés utáni érték emelkedése. Az inzulinhiány eleinte relatív, és gyógyszeres kezeléssel az inzulintermelés serkenthető. A betegség sajnos gyakorta progresszív jellegű (erőteljesen halad előre), és idővel abszolút inzulinhiány is kialakulhat, ilyenkor már mindenképpen inzulinkezelésre van szükség.
Társuló eltérések - a metabolikus szindróma
A haskörfogat, a hasi zsírszövet és az általa termelt hormonszerű anyagok szintjének növekedése nemcsak a szénhidrátok anyagcseréjét befolyásolja, hanem magas vérnyomáshoz és a vérzsírok kóros eltéréseihez is vezet. Ezt a tünetegyüttest nevezik metabolikus szindrómának , felismerve azt, hogy a közös ok a (hasi) zsírszövet mennyiségének növekedése, és a közös következmény a szív- és érrendszeri betegségek rizikójának emelkedése.
Ez is érdekelhet
A kritériumok között szereplő valamennyi tényező az érelmeszesedés kialakulásának irányában hat, ezek tehát úgynevezett szív- és érrendszeri rizikófaktorok. Együttes előfordulásuk esetén a rizikók nem összeadódnak, hanem összeszorzódnak, megsokszorozódnak. Az érbetegség kialakulását elősegíti az elhízással összefüggésben kialakuló számos egyéb olyan eltérés is, amelyet a mindennapok során nem mérünk, de attól még jelen lehetnek, ilyen a vér alvadékonyságának fokozódása vagy egy alacsony intenzitású gyulladás. A rizikófaktorok halmozódása miatt főleg a 2-es típusú diabéteszre igaz a mondás, hogy a cukorbaj egy olyan érbetegség, amelyet a vércukorszinttel mérünk.
