A reaktív hipoglikémia a nem cukorbetegeknél előforduló hipoglikémia egyik formája. Az állapot során a vércukor szintje az étkezést követő 4 órán belül a normális szint alá esik. A jelenség pontos okát még nem ismerjük, de az bizonyos, hogy akkor alakul ki, ha az inzulinszint emelkedett a vérben. Hátterében állhat prediabétesz, fruktózintolerancia , jóindulatú, inzulint termelő daganat (insulinoma), vagy akár egy gyomorműtét is, aminek következtében az étel túl gyorsan jut át a gyomorból a vékonybélbe.
Ekkor az étkezést követően túl sok inzulint termel a hasnyálmirigy, ami nagymértékben csökkenti a glükóz mennyiségét. Mindez szédülést, álmosságot, remegést, rossz közérzetet, nyugtalanságot okozhat. Az esetek többségében szerencsére nem áll súlyos probléma a háttérben, ám a kellemetlen és zavaró tünetek miatt érdemes új alapokra helyezni az étkezést, hiszen a reaktív hipoglikémia könnyen a munkahelyi teljesítmény rovására mehet.
A cukorbetegség előszobája is lehet a kiváltó ok
Amennyiben a fent említett tüneteket észleli valaki magán, akkor mindenképp forduljon orvoshoz. A szakember laborvizsgálattal és tünetek tükrében fényt deríthet az esetleges inzulinrezisztencia fennállására.
Az IR kezelésében nagy szerepe van a speciális diétának, viszont sokan abba a hibába esnek, hogy sablon étrendet követnek. Mivel azonban minden ember szervezete más, ezért fontos, hogy a diéta személyre szabott legyen. Amennyiben nem egyéni paraméterekhez illeszkedik az étrend, úgy könnyen reaktív hipoglikémia alakulhat ki - mondja Sárga Diána, a Budai Endokrinközpont dietetikusa, hozzátéve, hogy panaszok esetén érdemes ellenőrizni a vércukorszintet, mert az is előfordulhat, hogy bár vannak hipoglikémiás tünetek, a vércukorszint mégsem alacsony.
Amennyiben inzulinrezisztenciát diagnosztizálnak, érdemes dietetikus szakember segítségét igénybe venni, aki előzetes állapotfelmérés után javaslatokat tesz az egyéni étrend kialakítására. Hogy a reaktív hipoglikémia elkerülhető legyen, fontos, hogy minden nap, illetve egy-egy étkezés során fogyassza el a beteg a kijelölt szénhidrátmennyiséget, valamint próbálja meg a napi ötszöri étkezést betartani, lehetőleg úgy hogy ne teljen el 3 óránál több idő két étkezés között.
Ezenkívül lényeges, hogy a páciens kerülje a finomított szénhidrátokat. Az étrend gerincét a magas rosttartalmú gabonaféléket és abból készült termékek tegyék ki, továbbá egészítse ki minden főétkezését állati vagy növényi eredetű fehérjékkel.