Történetünk beküldője egy aggódó édesanya, aki maga is megküzdött már életében olyan hasonlóan súlyos helyzettel, amelyben emberöltőnyi idő elteltével lánya került. Vajon mit üzen számunkra a két párhuzamos eset? Átadjuk a szót Katalinnak, aki lányáról mesél.
Amikor korán jön a rettegett kór
Kislányom súlyos tünetekkel került orvoshoz, szerencsére még időben, azelőtt, hogy menthetetlen lett volna. Ilyen fiatalon! - ezt mondták rá az orvosok, mert ez a típusú rák , amit nála diagnosztizáltak, ötvenéves kor felett szokott kialakulni.
Természetesen azóta sem nem tudják, mitől alakult ez így. Sokat kutakodtak, hogy örökletes dologról van-e szó, de nem sikerült semmit találniuk. De megjegyezném engem is így műtöttek , csak én nem harminchárom éves voltam, mint a kislányom, hanem harmincnégy...
Valamit valamiért
A műtét - hála Istennek - jól sikerült, lányom meggyógyult. Csak az a legnagyobb bánatom, hogy nem lehet unokám, de a gyermekem legalább itt van nekem. Igaz távol, mert kint él Németországban - ott is műtötték -, de még is minden így jó, ahogy van.
Az, hogy így alakult ez az egész, annak köszönhető, hogy a lányom betegségét nagyon korai stádiumban vettük észre. És ez mindennél többet jelent az életért vívott harcban. (Beküldő: P.-é G. Katalin)
Legjobban: