Elsősorban az új képességek megszerzése és a nyelvtanulás kapcsán szokott felbukkanni mindennapjainkban ez a vélekedés, amelyről jó, ha tudjuk, hogy gyakorlatilag egyik vonatkozó kutatás sem támasztja alá. Vagyis tényleg bármely életkorban belefoghatunk (ismét) a tanulásba, mert soha nem lehetünk igazán öregek hozzá.
Ez persze nem jelenti, hogy idősebb korban ugyanúgy tanulnánk vagy tanulhatnánk, mint fiatalon. Ami például a nyelvtanulást illeti, a gyerekek még sokkal inkább a készségszerű, tudatosan nem közvetlenül előhívható tartalmak raktározásában szerepet játszó procedurális memóriát használják 7 éves kor alatt, ezzel pedig nemcsak mozgásformákat, hanem például nyelvet is nagyon szépen tudnak tanulni (főleg nyelvtant és kiejtést). A felnőttek viszont már nem így (azaz lényegében gondolkodás nélkül) tanulnak, és ebben a korban agyunk formálhatósága, alkalmazkodóképessége (neuroplaszticitása) is csökken. Még sincs bizonyíték rá, hogy 21 év fölött ne tudná valaki ugyanolyan gyorsan és alaposan elsajátítani, mondjuk, egy új nyelv kifejezéseit és grammatikáját, sőt a felnőttek a vizsgálatok szerint mindent összevéve pontosabban és új helyzetekre jobban alkalmazhatóan tanulják meg az adott nyelvet. De akkor miért tűnik sokszor mégis nehezebbnek a felnőttek számára a tanulás?
Sokat segítenek a rövid pihenők
Ennek a jelenségnek több oka is van: így például, hogy az életünk során megszerzett és tényként rögzített tapasztalatok köre jóval szélesebb, mint a gyerekeké, agyunk pedig ennek köszönhetően szelektívebben fogad be új információkat - főleg, ha hosszú távra szóló új képességekről van szó. Fontos ugyanakkor tudni, hogy a megfelelő tanulási-tanítási módszerek megválasztásával igen eredményesen lehet ellensúlyozni a negatívabb tendenciákat. Zenetanulással végzett kísérletek például arra mutattak rá, hogy a tanulási folyamatba jó helyen beillesztett rövid pihenők nagyon sokat segítenek a felnőttek eredményes tanulásában.
Másfelől pedig ha észben tartjuk például, hogy a felnőttek nem teljesítenek olyan jól, ha tudják, hogy teljesíteniük kell, vagy ha muszájból kell tanulniuk, akkor a tétek enyhítésével, illetve egy kis játékossággal sokat tehetünk a megfelelőbb eredményekért. Másfelől mivel a felnőttek tanulásuk során előnyben részesítik a nyílt, világos összevetéseket, jó eredményre vezethet, ha nyíltan össze tudják hasonlítani a tanulandó új anyagot az addigi ismereteikkel (például az új nyelvet az anyanyelvükkel). Maradva a nyelvtanulásnál, a felnőttek számára az is fontos, hogy elmerüljenek az adott nyelvben, ez viszont, mivel ők már (a gyerekekkel ellentétben) anyanyelvük profi és rétegzett használói, nem egyszerű, mert folyton ki-kiesnek az új nyelvből (ezért segíti igen komoly mértékben a felnőttek nyelvtanulását, ha idegen országban tudják tanulni a nyelvet - ez azonban érthető módon csak keveseknek sikerül).
Elkerülhető a memória hanyatlása
Időskori tanulásnál mindezek mellett az is sokat nyomhat a latban, hogy míg a feladatok során tévesztő gyerekeket gond nélkül határozottan kijavítják a gondozóik-tanáraik, és ezért is gyorsabban tanulnak, addig felnőtt embert már csak óvatosabban korrigálnak (rosszabb esetben sehogy), nehogy megbántódjon. Így hát ne féljünk őszinte véleményt kérni oktatóinktól, mert hosszú távon már ez is sokat segíthet az új tudás elsajátításában.
Ráadásul már csak azért is érdemes leküzdeni a tanulással kapcsolatos esetleges félelmeket és ellenkezést, mert arra is mutatnak kutatási eredmények, hogy a nehezebb tárgyak (így a nyelvek) idősebb korban végzett tanulása jelentősen késlelteti a memória és a figyelem - a korosodással többé-kevésbé elkerülhetetlenül bekövetkező - hanyatlását. Összességében így az új képességek, új nyelvek kései megtanulásának előnyeit a testmozgás előnyeihez lehet hasonlítani.
Legjobban: