A vérvizsgálat a sejteknek azt a képességét méri, ahogy a genetikai károsodásra válaszolnak. Az új módszer az egyes páciensek egyéni DNS-javítási képességén, vagyis annak a három DNS-javító enzimnek az aktivitásán alapul, amelyeken keresztül a sejtek reagálnak a károsodásokra.
Ha az elért pontszám alacsonyabb, akkor nagyobb a tüdőrák kockázata.
Nem elég 2 tényezőt figyelembe venni
A tüdőrák napjainkban a daganatos halálozások vezető oka. A kockázat megállapításakor a jelenlegi szűrési protokoll a páciensek életkorát és dohányzási szokásait veszi alapul. A kutatók szerint azonban nem elég csupán ezzel a két tényezővel számolni, mivel így csak a tüdődaganatok kis százalékát tudják megelőzni. Ráadásul általában nem is szűrik azokat az embereket, akik nem tartoznak egyértelműen ebbe a két veszélyeztetett csoportba. Sokan ezért nincsenek is tudatában a kockázatnak, így daganatukat csak későn ismerik fel.
A kutatók 150 olyan beteget vizsgáltak meg, akinek az összes tüdőrákos eset körülbelül 8 százalékát adó, úgynevezett nem-kissejtes tüdőrákja volt. A kontrollcsoportban 143 egészséges ember vett részt. Vérvétel után kiszámolták az egyes résztvevők DNS-javítási eredményét a három enzim aktivitása alapján. Azt találták, hogy a tüdőrákos betegek eredménye alacsonyabb volt, mint a kontrollcsoporté, ami megerősíti, hogy az enzimek aktivitása a tüdőrák kockázatának erős jelzője (biomarkere) a dohányzási szokásoktól függetlenül. A kutatók azt is kimutatták, hogy a gyenge DNS-javítási tevékenység ötször akkora kockázatot takar, mint amekkorát önmagában az életkorból vagy a dohányzási szokásokból becsülni szoktak. A javítási képesség gyengesége azt is megmagyarázhatja, hogy miért alakul ki tüdőrák azoknál is, akik nem dohányoznak.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Ez is érdekelhet
Az eredmények segíthetnek a korai tüdőrákszűrések hatékonyságát javítani, és talán több embernél felismerik a kockázatot, ami korábbi diagnózishoz és kezeléshez vezethet.
Legjobban: