A júniusi számában megjelent kutatásból az derült ki, hogy a vizsgált több mint 2000 termékenységi zavartól szenvedő férfi közül a spermiumtermelésre képtelen férfiakra a hat éves időszakban a rák kialakulásának megnövekedett kockázata leselkedett. A résztvevők fiatalon, 36 év átlagéletkorral kezdték meg a kutatást, és csak kevésben alakult ki daganat. A spermiumtermelésre képtelen, vagyis azoospermiában szenvedő férfiak csupán 2 százalékában mutattak ki rákot. Ennek ellenére azonban a kockázat esetükben háromszor magasabbnak mutatkozott, mint a hasonló korú általános népesség körében. A kutatást vezető Dr. Michael Eisenberg szerint a rák rájuk leselkedő kockázata egy 10 évvel idősebb férfi kockázatának felel meg.
Eisenberg elmondta, hogy bár már a korábbi kutatások is összefüggést mutattak ki a férfiak meddősége és a rák kockázata között, a mostani kutatás arra is rávilágít, hogy nem általában a meddőségről, hanem kifejezetten az azoospermiáról van szó. A kutató úgy véli, nem lehet kijelenteni, hogy a meddőség okozza a rákot, de elképzelhető, hogy bizonyos közös genetikai tényezők járulnak hozzá az azoospermiára és a rákra való nagyobb fogékonysághoz is.
Egy független szakértő azonban a kis számok miatt óvatosságra intett az eredmények értelmezését illetően: a 451 azoospermiában szenvedő betegből mindössze 10, az 1800 más típusú meddőségben szenvedő beteg közül pedig 19 esetben alakult ki rák. A másik kérdés az, vajon az azoospermia csupán bizonyos ráktípusokkal áll-e összefüggésben. A korábbi kutatások azt mutatták, hogy a meddő férfiakra a hererák átlagon felüli kockázata leselkedik. A mostani kutatásban az azoospermiában szenvedő férfiak között kimutatott 10 rákos esetből kettő volt hererák. A többi agydaganat, prosztatadaganat , limfóma és melanóma. Ez alapján Eisenberg szerint nem lehet megállapítani, hogy az azoospermia csak meghatározott daganattípusokkal áll-e összefüggésben.
A kutató egyelőre azt javasolja a betegségben szenvedő férfiaknak, hogy legyenek tudatában a kockázatnak, és éljenek egészségesen. Ehhez természetesen a rendszeres orvosi szűrés is hozzátartozik.
Legjobban: