"Negatívak a leleteim, mégsem tudok örülni"
Nincs bevett recept vagy előírás arra nézve, hogy egy felgyógyult rákbetegnek hogyan kell éreznie. Minden ember kicsit másképp küzd meg a betegségével; és természetesen a kihívások attól is függenek, hogy milyen típusú volt a daganat, milyen kezeléseket kapott a beteg és milyen szociális háló támogatta őt a gyógyulásában. Az azonban közös minden rákbetegnél, hogy a betegség igen erősen hat az érzelmeire.
Vannak, akik könnyen túlteszik magukat a betegségen és a kezeléseken, mások pedig annyira hálásak azért, hogy meggyógyulhattak, hogy ez rengeteg energiát ad nekik, hogy az életüket folytassák, újrakezdjék megújult életerővel. Vannak azonban olyan betegek is, akik érzelmileg, lelkileg akkor kerülnek igazán padlóra, amikor a betegségnek már vége van. A rákon átesett betegek 40 százaléka panaszkodik komoly szorongásról, illetve depresszióról . Ez is teljesen természetes reakció tehát.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
A rák diagnosztizálása, a kezelések igen gyorsan történnek: a gyors döntések egymásutánjában nincs sok idő gondolkodni, keseregni. A megterhelő kezelések utáni lábadozási időszakot pedig a beteg a szerettei, illetve az őt ellátó szakemberek körében tölti, akiknek mind az a céljuk, hogy őt segítsék a gyógyulásban. Az egész folyamatot végiggondolni, feldolgozni nagyon gyakran csak akkor van idő, amikor a segítségre már nincs szükség, mert a beteg meggyógyult.
A rákbetegségből meggyógyulók számára a mindennapokba való visszailleszkedés is komoly nehézségeket okoz
Érzelmek
Vannak olyanok is, akik nem akarnak előre inni a medve bőrére: azért nem mernek örülni, mert attól félnek, hogy rák bármikor visszatérhet. Ezen kívül a hosszas betegeskedés után egészen más szerepekbe kerülnek a betegek, és ebben a megváltozott helyzetben sokszor nem könnyű visszailleszkedniük azokba a társaságokba, amelyekbe egészségesen tartoztak.
A negatív érzések miatt pedig gyakran éreznek bűntudatot a betegek: úgy érzik, hogy nem tudnak megfelelni a segítőik elvárásainak, hogy nem érdemlik meg, hogy meggyógyultak, mivel nem tudnak neki örülni. Így a rákon átesett betegek nagyon gyakran maradnak magukra érzéseikkel, és izolálódnak. Az idő gyakran megoldást jelent a problémák egy részére, de mindenkinek érdemes megtalálnia azokat a fórumokat, ahol tud az érzéseiről beszélni.
Testi változások
A testképnek komoly szerepe van abban, hogy valaki mennyire érzi jól magát a bőrében. A testi változások elvehetik az ember önbizalmát, és ebből következően nagyon sok helyzetben veszítheti el a beteg a magabiztosságát - például a munkájában, de a családjában vagy a barátai körében.
Fáradtság, kimerültség
A rákon átesett páciensek a betegség és a kezelések következtében gyakran érzik magukat nagyon fáradtnak, kimerültnek. A betegek háromnegyede számol be a kezelések után is kimerültségről, fáradtságról. Ez az érzet tartósan is megmaradhat, ami számos területét érinti a hétköznapoknak.
A szakértők tanácsa szerint nem érdemes nem tudomást venni erről az érzésről, inkább azt javasolják, mindenki hallgasson a saját testére, és hagyjon időt magának a felépülésre. A gyógyulás egy folyamat, amelynek során több pihenésre van szükség, ezért kell súlyozni a teendőket, megtervezni, mit akarunk megcsinálni és mennyi idő alatt. Minden napra készíthetünk egy tervet, egy napirendet, és ebben fokozatosan növelhetjük a terhelésünket.
Az azonban a felépülés szempontjából nagyon fontos, hogy fizikailag aktívak legyünk. Érdemes minden napra betervezni valamilyen mozgást, aktivitást, és fokozatosan és lassan növelni a terhelést. Nem kell megerőltetni magunkat, de elhagyni sem szabad.
Segítő beszélgetés
Nem mindenki szereti megosztani másokkal a betegség során szerzett élményeit. Nekik nehezebb dolguk van, mivel egyedül kell végigmenniük a nehéz, stresszes időszakon. Érdemes tehát megtalálni a módját, hogy hogyan tudjuk kiereszteni a fáradt gőzt, illetve hogyan tudnak minket mások támogatni. Van, aki inkább a családjának tud megnyílni, mások viszont inkább egy szakemberrel konzultálnak szívesebben. Az, hogy kivel beszélünk, mindegy, az azonban fontos, hogy tudjunk beszélni valakivel arról, amin keresztülmentünk, és amit érzünk. Másik lehetőség, hogy egy olyan csoportot keresünk fel, ahova hozzánk hasonló sorsú, rákból felgyógyult emberek járnak. A sorstársak közössége jó hatással lehet ránk: érezzük, nem vagyunk egyedül az érzéseinkkel, a küzdelmeinkkel, hogy ez a helyzet mások számára is nehéz. Ilyen közegben könnyebben találhatunk megértő fülekre, és ebből számos pozitív élményünk származhat.
Néhány jó tanács, hogy hogyan küzdjünk meg a rák utóhatásaival
- Tudatosítsuk magunkban, hogy min mentünk keresztül, és hogy milyen jól helyt álltunk a helyzetben.
- Ne legyünk túl szigorúak önmagunkkal szemben.
- Hagyjunk magunknak időt arra, hogy elgyászoljuk azt, amit elveszítettünk.
- Ne hessegessük el a problémákat, mert ez hosszú távon nem célravezető.
- Próbáljunk találni magunk számára értelmes célokat.
- Építsük újra az önbizalmunkat.
- Tanuljunk meg újra bízni a saját testünkben.
- Találjunk valamilyen kellemes testmozgást!
