Nem mutatható ki genetikai vagy egyéb károsodás azoknak a szülőknek a gyermekeinél, akiket korábban rosszindulatú betegség miatt kemoterápiának vagy sugárkezelésnek vetettek alá. Ezt a következtetést vonták le amerikai tudósok több mint húszezer gyermekkori rákbetegségből felgyógyult felnőtt utódjainak egészségi állapotának vizsgálatából.
Egy nemzedékkel ezelőtt még szinte csodaszámba ment, ha egy rákbetegségen átesett nő terhes lett és gyermeket szült. Az orvosok általában lebeszélték a pácienseket ilyen előzmények után a gyermekvállalásról, hiszen a betegek túlélési esélyei sokkal kisebbek voltak, mint manapság, az alkalmazott rákterápiák utóhatásáról pedig szinte semmit sem tudtak.
Napjainkra jelentősen megváltozott ez a helyzet, mindenekelőtt a gyermekkori rákbetegségek gyógyításában következett be áttörés. A világon ma már milliószámra élnek felnőttek, akik meggyógyultak valamilyen rosszindulatú betegségből, és közülük mind többen vállalkoznak utódok felnevelésére is. Ezért van nagy jelentősége annak a kutatásnak, amelyről nemrég számolt be a The American Journal of Obstetrics and Gynecology. Az Egyesült Államok huszonöt rákközpontjában több mint húszezer, gyermekkorában rákbetegségen átesett, mára felnőtt adatait elemezték, mindenekelőtt a gyermekvállalás összefüggésében. Azt tapasztalták, hogy a ma már harminc-negyven éves egykori páciensek az amerikai átlagnál lényegesen kisebb arányban szültek, illetve nemzettek utódokat, de ennek nem kis részben személyes döntés volt a hátterében. Az egykori rákbetegek közül sokan tartanak attól, hogy nem lehet egészséges utódjuk. Azok, akik a meglévő kockázatok tudatában is vállalták az utódokat, minden előzetes várakozást meghaladó arányban adtak életet teljesen egészséges gyermekeknek. Úgy tűnik tehát, hogy a természet igen hatásosan védi a petesejteket és a hímivarsejteket a külső behatástól, például a sejtszaporodást bénító szerektől és a radioaktív sugárzástól is.
A már említett kutatás egyik következtetése úgy hangzik, hogy minden olyan esetben, amikor a meggyógyult rákbeteg fogamzó- illetve nemzőképessége megmarad, nincs az átlagnál nagyobb kockázata a genetikai eredetű betegségeknek vagy fejlődési rendellenességeknek az utódoknál. Természetesen az öröklési kockázatot, amely egyes rákfajtákkal kapcsolatban immár bizonyítottan fennáll, nem befolyásolja, és sajnos nem szünteti meg, ha a szülő rákellenes gyógykezelést kapott.
Ez is érdekelhet
A vizsgálati eredmények nemcsak az orvostudomány művelői számára fontosak, a laikusok mindennapi döntéseit is befolyásolják. A mesterséges megtermékenyítés, a sperma illetve a petesejt hosszú távú tárolása lehetővé teszi, hogy a rákban megbetegedettek a súlyos mellékhatásokkal járó kezelések megkezdése előtt "kimentsék" a testükből leendő utódaikat. Ám ezek a beavatkozások, különösen a petesejtek kivétele túlságosan bonyolult és olyan hormonkezelést igényel, amely önmagában ronthatja a rákbeteg általános állapotát. Amint ezt a vizsgálat bizonyítja, a korábbi aggodalmak némileg eltúlzottak voltak - a leendő utódokat a feltételezettnél sokkal kevesebb veszély fenyegeti. Az igazság kedvéért, hozzá kell azonban tennünk, hogy ez azért nem általánosítható: az adott rák természetétől és az alkalmazott kezelési módtól is függ, hogy a leendő utódok veszélyeztetettek-e. Ezért az első, viszonylag széleskörű felmérés után a rákbetegek utódainak egészségi állapotát, különösen genetikai állományuk finom szerkezetét sokkal részletesebben akarják feltárni.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
