Az 1940-es évekig nyúlik vissza a daganatos betegségek kemoterápiája , amely a beteg és az egészséges sejteket egyaránt pusztítja csak a végeredményt (a tumor legyőzését) szem előtt tartva. Az orvosok hamarosan rájöttek, hogy nincsenek véglegesen jó szerek a daganatok ellen. Ami egyszer eredményes volt, egy idő után hatástalanná válhat. A tumorsejtek ugyanis számos taktikát alkalmaznak - amelyek jelentős része mind a mai napig ismeretlen -, hogy elkerüljék a gyógyszerek pusztítóhatását. Ezekről és a megismerésük érdekében folytatott kutatásokról a The Scientist folyóirat számolt be .
Hogy mi történik valójában, arra csak azután derült fény, hogy a kutatók elkezdték tanulmányozni a daganatok genetikai mutációt, illetve teljes genomját. Azonosítottak ugyanis néhány tényezőt, amelyek szükségesek a ráksejtek szaporodásához és túléléséhez. Ezek a felfedezések vezettek oda, hogy e tényezőket megzavaró hatóanyagokkal képesek voltak leállítani a rák terjedését. De még ezek az úgynevezett molekulárisan célzott kezelések is rezisztenciába ütköztek, mert a gyors daganatcsökkenés után hetek vagy hónapok után ismét kiújulhatott a rák.
Az immunterápiás onkológiai kezelések új. optimista hullámot keltettek a rákkezelésben, mert úgy tűnt, hogy ezeknek a fegyvereknek az útjából kevésbé lesznek képesek kitérni a ráksejtek, mint a kemoterápia vagy a molekuláris célzott terápia esetében. De a rezisztencia ilyen típusú kezelések esetében is kialakulhat. A kutatóknak ezért tisztázniuk kell, hogy az "ellenőrzőpont-gátlás" után kialakuló rezisztencia mögött az immunrendszer hatástalanná válása, a tumorsejtek rezisztenciája vagy a kettő kombinációja áll-e?
Arról van szó, hogy az immunrendszer képes különbséget tenni saját és idegen sejtek között, majd az idegeneket megtámadni, míg a saját sejteket érintetlenül hagyni. Ehhez "ellenőrzőpont"-molekulákat használ, hogy a meghatározott immunsejteket aktiválja (vagy kikapcsolja) az immunválasz elindításához. A ráksejtek olykor megtalálják a módját, hogy ezeket az ellenőrzőpontokat használják az immunrendszer támadásának elkerülésére. De azok a gyógyszerek, amelyek ezeket az ellenőrzőpontokat célozzák meg, jelentős eredményeket érhetnek el a daganatok kezelésében.
A többnyire homályos kemoterápia-rezisztencia mechanizmusokkal szemben a gének és fehérjék evolúciója nagy valószínűséggel megjósolható a molekuláris célzott terápiák esetében. Ezért a kutatások gyakran racionális stratégiák kidolgozására irányulnak, azaz olyan hatóanyag-kombinációk megtalálására, amelyek a tumor növekedését több úton is blokkolni képesek a sikeres kezelés esélyének növelése és a rákos daganat felszámolása érdekében.
Csakhogy új gén- és fehérjemutációk folyamatosan megjelennek, emiatt pedig újabb és újabb gyógyszerek kifejlesztése szükséges, amelyekkel már ezek is gátolhatóak. A kezeléseknél eddig biopsziát kellett alkalmazni, hogy a kóros szövetből megállapíthassák, milyen típusú rezisztenciára kell számítani a kezelésekkor. Egy új eljárás azonban vérből is képes kimutatni a mutációkat, így a genetikai vizsgálatok technikailag leegyszerűsödnek.
A különböző rákok más és más módon védik ki az ellenük irányuló támadást. A prosztatarákot például olyan gyógyszerekkel kezelik, amely megakadályozza a férfi nemi hormonok, az androgének szintézisét vagy aktivitását, de a prosztatatumorok néha képesek visszaállítani az androgénjeleket. Ezzel szemben a tüdőrák bizonyos génmutációk által vezérelt fajtáinál olyan gátlógyógyszereket használnak, amelyek e mutáció működését akadályozzák, mire a tumor újrakódolja a gént, amelyet a gyógyszer támad.
Idén januárban felfedeztek egy harmadik mechanizmust is, amellyel a daganat képes megkerülni a molekuláris célzott terápiát: mégpedig úgy, hogy megváltoztatja a sejtek identitását. Ha a tumorelnyomó gének közül több is mutálódik, vagy egyfajta epigenetikus változást mutat, akkor ez adhat olyan kombinációt, amely hatástalanná teszi a terápiát a prosztatarák esetében. Hasonló jelenséget a mutálódott gének miatt kialakult tüdőrák esetében is megfigyeltek. Mivel felismerték, hogy milyen folyamatok vezettek az ellenállás kialakulásához, a kutatók valószínűleg ezt az elkerülő utat is képesek lesznek blokkolni.
A tapasztalatok tehát arra utalnak, hogy azokat a híreket, amelyek megelőlegezik a daganatok széleskörű és egyszerű gyógyítását, érdemes kétkedve fogadni, mert a daganatok működése és védekezése sokkal összetettebb, mint valaha gondoltuk volna. A rákkutatás ezzel együtt is hatalmas eredményeket ért el, és sokan meggyógyulnak az új terápiáknak köszönhetően, akiket nem is olyan régen még nem tudtak volna megmenteni.
Forrás: the-scientist.com
Legjobban: