Az MTA és az ELTE fiatal kutatói is részt vettek abban a nemzetközi rákkutatási együttműködésben, melynek eredményeit a Genome Biologyban, illetve a Nature Oncogene folyóiratában publikálták. A rákos daganatok kialakulása alapvetően egyetlen, a daganatot megalapító sejt génállományában bekövetkező változásokkal magyarázható. Jellemzően több génmutációnak is be kell következnie a korlátlan sejtszaporodás elindításához.
A DNS másolása során folyamatosan következnek be hibák, de a sejtek genomjának stabilitásáért számos DNS-javító mechanizmus szavatol. A mutátorhipotézis értelmében a DNS-javítás hibája destabilizálhatja a genomot, és ennek következményeként alakulhatnak ki egy adott sejtben a további rákos folyamatot elősegítő (onkogenikus) génmutációk. Az elméletet alátámasztja, hogy a DNS-javító gének örökletes hibái daganatképzésre hajlamosítanak, például a BRCA1 vagy BRCA2 génekben előforduló örökletes mutációk növelik az emlő- és petefészekrák kialakulásának esélyét.
Szüts Dávid Lendület-kutatócsoportja (MTA Természettudományi Kutatóközpont Enzimológiai Intézet) brit és amerikai klinikusok közreműködésével génkiütött sejtvonalakban modellezte a mutációkat okozó (mutagenikus) folyamatokat. Ehhez szükség volt a sejtek teljes génállományának meghatározására és az ebben létrejövő összes mutáció pontos azonosítására. (A bioinformatikai adatok elemzésére szoros együttműködés jött létre az MTA TTK és az ELTE Komplex Rendszerek Fizikája Tanszék kutatói között. Ennek keretében Pipek Orsolya PhD- és Ribli Dezső MSc-hallgatók kidolgoztak egy új módszert, amely minden eddiginél gyorsabban és pontosabban képes azonosítani a genomi mutációkat. A kísérleti munkát Szikriszt Bernadett és Zámborszky Judit, az MTA TTK fiatal posztdoktorális kutatói vezették.)
Az eredmények szerint a BRCA génhibás sejtekben valóban rendkívül felgyorsul a mutációképződés folyamata. Bár a BRCA gének által kódolt fehérjéknek a DNS-törések javításában ismert a szerepe, meglepő módon nemcsak a törések hibás javítására utaló deléciók dúsultak fel, hanem ennél jóval nagyobb arányban növekedett az egyszerű bázisváltozások száma is. Az Oncogene folyóiratban közölt eredmények arra utalnak, hogy a bázisváltozások, melyhez hasonlókat daganatok genomjában is észleltek, fontos szerepet tölthetnek be a BRCA génhibák onkogenikus hatásában.
A kifejlesztett kísérleti rendszer lehetővé tette a kemoterápiás kezelések hatásának modellezését is a tumorsejtek genomjában. A kemoterápiák egyik alapvető hatásmechanizmusa a DNS károsításával a daganatsejtek elpusztítása. A terápiát azonban egyes sejtek gyakran túlélik, és ezekben a DNS-károsító kezelés génmutációkat okozhat. A kutatók megvizsgálták számos, gyakran használt citotoxikus hatóanyagnak a kezelést túlélő sejtek genomjára gyakorolt hatását.
A Biology folyóiratban publikált eredmények szerint a hatóanyagok között van olyan, amelynek számottevő a mutagenikus hatása, és jellemző típusú génmutációkat idéz elő. Több klinikai esetben ugyanilyen mutációk okoztak rezisztenciát a kezelés után kiújuló BRCA mutáns daganatokban. Ezek alapján az eredmények egy új mechanizmust vázolnak fel a daganatok evolúciójában, amely szerint a mutagenikus kemoterápia elősegítheti a terápiára való rezisztencia kialakulását.
Legjobban: