Daganatos megbetegedés nemcsak az embereket veszélyezteti, hanem az állatok szervezetében is kialakulhat. Kutatók az állatvilágot tanulmányozva különös dologra figyeltek fel: tapasztalataik szerint a legnagobb testű állatok mintha immunisak lennének erre a betegségre, míg az előfordulása a kisebb állatokban gyakoribb. Ez pedig szembemegy mindazzal, amit eddig a rákbetegségről tudtunk - írja az iflscience.
Miért különös a fenti megállapítás? Ehhez fontos megérteni, hogyan fejlődik ki a rák. Egy genetikai hátterű betegségről van szó, vagyis egy (vagy akár több) génhiba miatt felborul a sejtek osztódásának szabályozása. A logika szerint minél több sejtből áll egy élőlény, annál nagyobb a valószínűsége, hogy valamelyik rendellenes osztódásba kezd, ami daganat kifejlődését eredményezi. Ráadásul a rák kockázata az életkor előrehaladtával is megnő, így a hosszú életkort megélő állatoknál kellene nagyobb arányban előfordulnia. Mégis azt látjuk, hogy az alig egy-másfél évtizedet élő, kisebb testű kutyák szervezetében sokkal gyakoribb a daganatos megbetegedés, mint egy 60-70 évet is megérő, hatalmas elefántnál. Elsőként Richard Peto brit statisztikus és epidemiológus hívta fel erre a figyelmet, a jelenséget pedig Peto-paradoxonként is emlegetik.
A legnagyobb testű állatok mintha védelmet élveznének a daganatok ellen, az elefántok mellett a bálnák szervezetében is nagyon ritka ez az elváltozás. Pontosabb képet egy nemrég zajlott kutatás szeretett volna kapni a jelenségről. „A közelmúltig egyetlen fajnál sem ismertük a rákos megbetegedések pontos arányát az emberen, a kutyán és a csupasz földikutyákon kívül” – mondta Carlo Maley, az új tanulmány vezető szerzője. Az elmúlt 10 évben Maley és munkatársai 292 gerinces faj több mint 16 ezer boncolási eredményét vizsgálták meg, hogy teljesebb képet kapjanak az állatfajok rákos megbetegedések arányairól. Ez az eddigi legnagyobb léptékű tanulmány a témában, az eredmények pedig a kutatócsoportot is meglepték.
Megfigyeléseik némileg szembemennek Peto leírásával, mert szinte elhanyagolható mértékben ugyan, de a daganat előfordulása nőtt a testtömeggel együtt. A paradoxont viszont alátámasztotta az a megfigyelésük, hogy a rákos megbetegedések ritkábbak a hosszabb ideig vemhes állatoknál, amelyek rendszerint nagyobb testmérettel is rendelkeztek. "Minden fajnak egyedi története van arról, hogy miért és hogyan kell védekeznie a rák ellen" - tette hozzá Boddy, ami megmagyarázza, hogy a rák aránya és a túlélési stratégiák miért olyan változatosak a gerincesek között. Az elefántok alacsony rákkockázatáért például kutatások szerint a p53 gén mutációi felelősek. Ez a gén azt segíti elő, hogy sejtjeik az osztódás során helyreállítsák a károsodott DNS-szakaszokat.
Mely állatoknál leggyakoribbak a daganatok?
A kutatók eredménye szerint egyes állatfajokra különösen nagy veszélyt jelenthet a rák. Az átlagosnál jóval magasabb a betegség előfordulása például a görényeknél (63 százalékuk daganatos), oposszumoknál (56 százalék) és a négyujjú sünnél (45 százalék).
Ez is érdekelhet
A legvédettebbnek pedig a feketelábú pingvinek tűnnek, közöttük a legalacsonyabb a daganatos egyedek aránya, kevesebb mint 0,4 százalék. Őket követi a közönséges delfin (kevesebb mint 1,3 százalék) és a Rodriguez-szigeti repülőkutya (kevesebb mint 1,6 százalék).
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
