Dr. Reismann Péter, a Semmelweis Egyetem II. Sz. Belgyógyászati Klinika tanársegédje szerint a jelenség hátterében nemcsak a tumor gyakoribb megjelenése áll, hanem a diagnosztika fejlődése is, amelynek köszönhetően ma már igen korai stádiumban felfedezhetőek ezek az elváltozások. A pajzsmirigyrák a daganatok előfordulását tekintve a ritkábbak közé tartozik, és ha idejében észreveszik, az esetek többségében rendkívül jól kezelhető.
Nehéz felismerni
A pajzsmirigy rosszindulatú elváltozásai összességében nem számítanak gyakorinak, az összes rosszindulatú daganat körülbelül 4 százalékát teszik ki. Figyelemre méltó ugyanakkor, hogy az elmúlt évtizedben nemzetközi viszonylatban is csaknem megduplázódott a betegség gyakorisága - mondja Dr. Reismann Péter. A modern diagnosztikai műszereknek köszönhetően ugyanis egyre koraibb stádiumban, akár pár milliméteres nagyságú állapotban is fel tudják ismerni a kóros elváltozásokat.
A pajzsmirigyrákok többsége az úgynevezett "jól differenciált" típusba tartozik - mondja a szakember. Erről érdemes tudni, hogy ha korán felismerik, sebészeti úton, szükség esetén jódizotópos kezeléssel és tartós pajzsmirigyhormon-szupresszióval eredményesen kezelhető, összességében tehát jók a betegek életkilátásai. Előfordulása a 35-60 év közöttiek körében a leggyakoribb.
A pajzsmirigy C-sejtjeiből származó "medulláris" karcinómák előfordulása 5-10 százalék közötti, ezeknél kevésbé kedvező a prognózis, gyakran már csak előrehaladott állapotban ismerik fel az elváltozást. Egy részük családon belül öröklődhet, akár egészen fiatal korban is megjelenhet, és gyakran terjed át más szervekre. A pajzsmirigyrákok közül az "anaplasztikus" típus számít a leginkább agresszívnak: ez a legritkább, többnyire idős korban jellemző, gyors lefolyásából adódóan pedig igen rosszak a gyógyulási kilátásai.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
A pajzsmirigyrákok többségének nincsenek általános tünetei, sokszor véletlenül, egyéb céllal végzett vizsgálat során derül ki az elváltozás. Nehezíti a felismerést, hogy a daganat többnyire lassan növekszik, és a strukturális elváltozás nem érinti a szerv funkcióját, azaz nem okoz sem alul-, sem túlműködést. A tumor méretének és elhelyezkedésének következtében megjelenhet gombócérzés, nyelési nehézség, köhögési inger vagy tapintható nyaki elváltozás. Ezek esetén érdemes további vizsgálatokat végeztetni, amelyek közül elsődleges a nyaki ultrahang.
Ez is érdekelhet
Forrás: Semmelweis Médiasarok
