2012-ben világszerte 14 millió új rákos esetet diagnosztizáltak, és a körülbelül 8,2 millióan haltak bele a rákba ugyanebben az évben. Az ijesztő adatok ellenére a legtöbb ember nem vesz tudomást azokról a tipikus tünetekről, amelyek a betegséget előrejelezhetik; ehelyett igyekeznek inkább azokat valamilyen kevésbé súlyos betegséggel magyarázni. Mindez a University College London kutatójának, Dr. Katriina Whitakernek a felméréséből derül ki, amelynek keretében 1724 ötven év fölötti emberrel töltetett ki egy kérdőívet.
Az eredmények azt mutatták, hogy a válaszadók 53 százaléka tapasztalt legalább egy rákos megbetegedésre figyelmeztető tünetet a vizsgálat előtti három hónapban. Viszont közülük csupán 2 százalék gondolta, hogy a tüneteik valamelyike rákot jelezhet elő. Még azok sem gyanakodtak rákra, akiknek a tüneteik egészen nyilvánvalóak voltak - mint például a dudorok, daganatok megjelenése vagy az anyajegyek megváltozott színe, alakja. A résztvevők által leggyakrabban tapasztalt tünetek a makacs köhögés és a megváltozott bélműködés voltak; míg a legkevésbé gyakori tünetek a nyelési nehézség és fogyás voltak.
"Az emberek még akkor sem gondolnak a rákra , ha egyébként tudják, hogy a tüneteik súlyosak. Ez a betegséggel kapcsolatos félelem miatt lehet: nem emlegetik a rákot, mert nem hiszik, hogy velük is megtörténhet, hogy rákban betegszenek meg. Úgy gondolják, hogy más betegségek jóval valószínűbbek" - magyarázza az eredményeket Dr. Whitaker. Jó hír azonban, hogy a résztvevők ha nem is a ráknak tulajdonították, de felismerték a súlyosabb tüneteket, és elkülönítették a nem rákot jelző tünetektől, mint a torokfájástól, a légszomjtól vagy a fáradtságtól. A rákos betegséget jelző tüneteket tapasztalók 59 százaléka pedig fölkereste orvosát.
Ugyanakkor a súlyosabb tüneteket észlelők többsége nincs tudatában annak, hogy a tünetek rákot is jelezhetnek előre. Ezért nem mennek időben orvoshoz, halogatják a kivizsgálást, ami igen nagy rizikót jelent a számukra. Hiszen a rák esetében a túlélési esély nagyban függ attól, hogy mennyire korán sikerül fölismerni a betegséget.