Megrázó emlékeim
"Ahogy rám nézett, éreztem, hogy tudja. De még nem adta fel. Még úgy gondolta, ennyivel tartozik nekünk. Hogy végigcsinálja. Hogy eltűri a szurkálást, döfködést, az állandó hányingert, émelygést, az undort az ételtől, az álmatlan éjszakákat, az állandó szédülést,
hogy nem tud szembeszállni a homállyal, ami alattomosan jön, közelít, bekerít és gúzsba köt.
Még mosolygott is. És néha viccelődött. Együtt nevettek a bátyámmal semmiségeken, és addig talán nem fájt a tű nyoma és nem nyomta a fájdalom a hasát.
Amikor kihozták a műtőből, olyan kicsi volt és fehér.
Fázom - mondta, és reszketett. Vacogott a foga, egymásnak ütődtek a frissen készített, hófehér koronák. Fázom - mondta, és nem nézett a szemünkbe. Paplant hoztunk neki, és nem néztünk a szemébe. Anyámmal csendesen kioldalogtunk."
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Ezeket a sorokat 2005 nyarán írtam, pár nappal édesapám halála után. Apám 60 évesen, nyugdíjba menetele után 3 hónappal, néhány hét alatt halt meg epehólyagrákban, pedig világéletében erős, egészséges ember volt, akiről azt hittük, szépen megöregszik majd, és nagyon sokáig fog élni úgy, hogy még aktívan dolgozik, kertészkedik és barkácsol.
"Hosszú szenvedés után..."
Épp most hallottam az egyik népszerű ismeretterjesztő csatornán, hogy minden harmadik ember rákos lesz élete során, ám sokan idős korukban, és az ő halálukat nem is a daganat okozza, mert hamarabb elviszi őket egy gyorsabb lefolyású betegség.
Minden harmadik ember! De miért? Mi történik a szervezetben, ami miatt kialakul ez az alattomos betegség?
Valahol, egy sejtben, valamilyen belső információs hiba (genetika) vagy külső behatás (egészségtelen életmód, dohányzás) miatt rendellenes sejtosztódás kezdődik. A szervezet persze nem védtelen ezzel szemben sem, normális esetben immunrendszerünk megtalálja és elpusztítja a "megőrült" sejtet. Ám néha ez nem sikerül időben, és egy végeláthatatlan, önpusztító sejtburjánzás kezdődik. Ez a rák.
Ám a rosszindulatú daganatok sejtjei szétszóródnak és áttéteket képeznek, "megfertőzik" a szervezet még egészséges részét és gátolják az életfunkciókat.
Számos kezelés, terápia hatékonyan száll szembe a folyamattal, a sebészi eltávolítás, a sugár- és kemoterápia olyan daganattípusok esetében tud százszázalékos gyógyulást elérni, amelyek régebben egyenlőek voltak a halálos ítélettel.
A korai diagnózis és a megfelelő kezelés életmentő lehet.
Búcsú
"Beléptem a házba, megöleltem anyám és eltelt már talán három perc is, és még mindig nem mertem bemenni hozzá. Próbáltam elodázni a pillanatot, amikor arcomra mosolyt festve be kell lépnem abba a szobába, melyben 50 kilósan, megaszalódva, sápadtan, a valaha gyönyörű, csodált, sűrű hajkoronája helyén áttetsző hajszálakkal ott feküdt az apám. Aludt. Egész nap. Nem akart enni, inni sem. Csak akkor volt hajlandó kijönni az ebédlőasztalhoz - járókeretét előőrsként mindig előre-előreszalajtva - amikor a bátyám is velünk ebédelt. Ha Vova nem jött, nem volt kinek erőt mutatni.
Pedig nem volt már erős. Nem volt már ereje kapaszkodni sem. Már minden túl sok volt neki. A hang, a fény, a csend, a meleg, a szellő, a gondoskodás, de a magány is. Már túl sok volt neki az élet.
És én, akkor, nem mondtam neki, hogy szeretlek, Papa. Pedig előtte annyiszor mondtam ezt, hogy tudja, mellette vagyunk. Akkor, amikor kiderült a baj, akkor, amikor bizakodó leleteket kaptunk, akkor, amikor a műtétre vitték, akkor, amikor az altatásból felébredve azt mondtuk, nem baj, majd a kemoterápia segít.
Akkor, ott, négy nappal halála előtt: nem mondtam.
Csak egy délelőttön volt magánál. Feküdtem mellette az ágyon, néztük a meccset, hangosan drukkolt mindenki, hogy ne aludjon vissza, mert akkor már alig volt ébren, mindig csak aludt. Tartottam a poharat, néztem, ahogy kínlódik két deci teával, ahogy elfárad attól, hogy nyelni kell.
Feküdtem mellette és békességet éreztem. Pedig ha ránéztem volna, láttam volna rajta, hogy fél.
De én nem mertem megkérdezni tőle, hogy mitől félsz, Papa? Ne félj, nem leszel egyedül, nem leszel kórházban, amikor meghalsz. Nem mész el egyedül, magányosan, a feleséged itt lesz veled. Ő, aki saját erején felül ápolt Téged, mosdatott, etetett, adta a gyógyszereket, főzte, amit csak megkívántál, hogy aztán öt-hat falat után eltold a tányért. Aki éjjel kettőkor is felkelt, mert jajgattál, mert menni akartál, magad sem tudtad, hová, akinek elmondtad - mintha édesanyád lett volna - hogy rosszat álmodtál, valaki sárral dobált Téged, "Hagyjátok abba, ne dobáljatok sárral! - kiáltottad és csodálkozva néztél körül, mit keresel itt, ebben a szobában, az ágy szélén ülve.
Nem kérdeztem meg, hogy mitől félsz, pedig tudom, hogy a haláltól féltél. Én is féltem a haláltól. A Te halálodtól féltem."
Még ma is könnyes szemmel olvasom a saját szavaimat, mert félelmetes volt szembenézni a tudattal, hogy mi történt, mi fog történni szeretett édesapámmal.
Új kutatási eredmények, megelőzés
Persze nem csoda, hogy az emberek többsége félelemmel gondol a rákra, rossz érzés tudni, hogy az egyébként csodálatosan működő sejtjeink megbolondulnak és a halálunkat okozhatják - ráadásul mindezt néma csendben.
Ha a daganatos rovatunk híreit böngészik, akkor láthatják, hogy hetente több új felfedezésről, új, reményt keltő próbálkozásokról számolunk be, az orvosi kutatások egyik kiemelt területe a daganatos betegségek elleni harc.
Csakhogy mindenre jó, tökéletes csodaszert még nem talált fel senki. Valami olyat, ami rendet visz a káoszba, ami helyre állítja a felborult egyensúlyt és kiírtja a szervezetünkből a daganatos sejteket.
Vannak persze termékek, amelyek sok-sok embernek segítettek abban, hogy győztesként kerüljenek ki ebből a "háborúból", hogy az orvosok segítségével és saját akaratukkal, elszántságukkal felvértezve elpusztítsák a daganatos sejteket.
Ezek a termékek népszerűek, hiszen ha valakinek a családjában elhangzik a rák diagnózisa, akkor mindenki megpróbál segíteni, minden eszközt megpróbálnak bevetni a gyógyulás érdekében.
Fiatalon még nem gondolunk erre a lehetséges veszélyre, pedig - mint sok más betegség esetében - a leghatékonyabb (bár korántsem százszázalékos) megelőzés itt is az egészséges életmód. Bár számít a genetika, a hajlam is, ám a daganatos betegségek körülbelül felének oka a saját életmódunkban keresendő!
Legyen egészséges - mi, a HáziPatika.com ebben próbálunk segíteni Önnek.
Ez is érdekelhet
