Forradalminak is nevezhető változások mennek végbe a rákkutatás terén napjainkban. Az évtizedekig bevett, ám szervezetet jelentős megterhelésnek kitevő kezelési módszerek új alternatívát kaptak a molekuláris diagnosztikára épülő, célzott kezelések által. Ez a géneket „elrontó” mutációkra helyezi a gyógykezelés súlypontját, másodlagossá téve a szövettani és anatómiai kategorizálást. Ma már jól ismert a daganat kialakulásának biológiai háttere, és folyamatosan jelennek meg azok a terápiás szerek is, amelyek képesek gátat szabni a kontrollálatlan sejtburjánzásnak.
Új szemlélet szükséges
A daganatos betegségek témakörének neves szakmai szervezete, a Klinikai Onkológusok Amerikai Társasága (American Society of Clinical Oncology, röviden ASCO) „molekuláris korszaknak” nevezte napjainkat, felhívta a figyelmet ugyanakkor, hogy a világ klinikái nem képesek tartani a tempót a gulliveri léptekben haladó kutatási eredményekkel. Véleményük szerint – melyet néhány hónapja publikáltak – az új gyógyászati lehetőségeket még csak korlátozott módon képesek a betegek szolgálatába álltani. Ennek financiális gondok, illetve bizonyos szabályozási problémák is állnak a hátterében, melyek megakasztják a kutatók lendületét a legújabb módszerek hétköznapi gyakorlatba történő átültetésében. A nagyobb gyógyszerhatékonyságot kutató molekuláris diagnosztikai vizsgálatok még csak korlátozott számban állnak a betegek rendelkezésére, holott a célzott kezelés tekintetében ezek elengedhetetlenek – olvasható az ASCO tanulmányában. Kritikát fogalmaztak meg továbbá a klinikai vizsgálatok szervezési rendszerével kapcsolatban, amelyet a betegcsoportok leghatékonyabb gyógykezelése érdekében kellene átgondolni.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Három fő útvonalat jelöltek ki az amerikai onkológusok a kutatók és döntéshozók számára egyaránt. Elsőként a gyógyszerfejlesztésben szükséges az újfajta szemléletet honosítani, amely a rák kialakulásának molekuláris hátterét helyezi előtérbe, lehetőséget nyújtva a mutációt megcélzó kezelések kibővítésére. Azokat a molekuláris célpontokat is szükséges kijelölni, amelyek a legtöbb betegnek segíthetnek a felépülésben. Második pontként a klinikai vizsgálatok hosszának csökkentését javasolják, illetve annak rangsorolását aszerint, hogy a kezelt betegcsoportokban milyen eredményre lehet számítani.
