Az 1981-ben alapított Meyenburg-díjat a Meyenburg Alapítvány ítéli oda a rákkutatásban elért kiemelkedő eredményekért a heidelbergi Német Rákkutató Központ (DKFZ) javaslata alapján. A DKFZ friss közleménye szerint valószínűleg aligha van olyan tudós a világon, aki olyan nagy szakértelemmel rendelkezik a rák immunterápiája terén, mint Özlem Türeci és Ugur Sahin. Mindketten úttörők az mRNS-alapú rák elleni vakcinák területén. Ezt a technológiát viszont csak Karikó Katalin alapvető munkája tette lehetővé.
A rák elleni vakcina más jellegű kihívás
A rák elleni vakcina kifejlesztése egészen más kihívást jelent, mint egy vírusellenes védőoltás előállítása. A vírusok ugyanis alapvetően idegenek az emberi immunrendszer számára, a normális sejtekből keletkező daganatos sejtek azonban csak néhány rákra utaló jellemzőt hordoznak, amelyek lehetővé teszik az immunrendszernek, hogy megkülönböztesse őket az egészséges sejtektől. Özlem Türecinek és Ugur Sahinnak több évtizedes kutatómunkája során sikerült azonosítani ilyen, az immunrendszer aktiválására is alkalmas jellemzőket.
Az mRNS-alapú, rák elleni vakcinák koncepciója szerint a hírvivő RNS-molekulákkal (mRNS) ráveszik a szervezetet arra, hogy maga állítsa elő a daganatfehérjéket, amelyek a rák elleni küzdelemre serkentik az immunrendszert. Ennek a megközelítésnek az a nagy előnye, hogy viszonylag egyszerűen és gyorsan előállíthatóak vele akár erősen individualizált tumorvakcinák is. Ehhez először az egyes betegek daganatos genomjában keresik azokat a mutációkat, amelyek megkülönböztetik a rákos sejteket az egészséges sejtektől, és amelyek a terápiás vakcinázás lehetséges célpontjai. A mutáns fehérjék építési utasításait hordozó mRNS-molekulákat laboratóriumban egyedi terápiás rákvakcinaként lehet előállítani.
Karikó felfedezése új kapukat nyitott
A koncepció megvalósításának alapvető nehézsége azonban az, hogy az emberi immunrendszer elpusztítja a kívülről a szervezetbe kerülő mRNS-molekulákat. Ezt az eleinte leküzdhetetlennek tűnő akadályt csak Karikó Katalin felfedezésével sikerült áthidalni. Ő ugyanis rájött, hogy az RNS négy építőköve közül az egyiket egy kémiailag rokon molekulára cserélve nagymértékben csökkenthető az mRNS-re adott immunválasz. A biokémikus ezzel megnyitotta az utat az mRNS-technológia orvosi alkalmazásai előtt.
Időközben már több, különböző ráktípusok elleni mRNS-vakcina klinikai tesztelése zajlik, részben úgynevezett checkpoint inhibitorokkal – olyan hatóanyagokkal, amelyek hozzájárulnak a daganatokkal szembeni megfelelő immunválasz kialakuláshoz – kombinálva. A személyre szabott rák elleni vakcinákat, amelyek a beteg egyedi tumorjellemzői ellen immunizálnak, már szintén előrehaladott vizsgálatokban tesztelik, hasnyálmirigyrák, melanóma, valamint vastagbélrák esetében.
Legjobban: