Mit lehet érezni?
Egy kis baleset a forró levessel, egy parányi égési seb a nyelven, és az evés annyira tud fájni, hogy inkább kihagynánk. A tápcsatorna kezdeti szakasza a szájüregtől lefelé érzékeny nyálkahártyával bélelt, és ha nem tud akadály nélkül lejutni, jól érzékelhető minden falat.
Ha nehéz a rágás, a nyelés, mert, mondjuk, halszálka szúrja a nyelőcső oldalát, azonnal felszisszenünk. Ezen a szakaszon a nyelési nehézségek (disphagia), amit elsőként szilárd falatnál lehet észrevenni, fontos tünetek, amelyek felhívhatják a figyelmünket valamilyen rendellenességre. Lejjebb, a nyelőcső alsó harmadától egyre kevésbé érezzük, mi történik. Csak a nagy mozgások érződnek, azoknak is inkább a hangja jut el hozzánk, ha korog a gyomor, mocorog a bél, illetve az extrém erős kóros ingerek, ha fájdalommá fokozódó nyomás, izomgörcs jelentkezik a bélszakaszon. Egyébként a rendben zajló emésztés észrevétlenül zajlik.
Ha egy falattal együtt útra kelünk, a nyelőcső alján először a gyomorszáj (cardia) záróizomgyűrűjén kell átbújni, hogy a gyomorba érkezzünk, melyet anatómiailag három részre - fundus, corpus, antrum - tagolnak. Onnan egy másik jól záródó izomkapun, a pyloruson érünk át a vékonybél duodenum nevű szakaszába, a patkóbélbe. Ez arról nevezetes, hogy itt érkezik a vékonybélbe a hasnyálmirigy és az epe közös vezetéke, amin keresztül fontos emésztőenzimek ömlenek be. Az út az éhbél, majd a csípőbél kanyarulataiban folytatódik.
Aztán egy szélesebb, vastagabb csőben – egyébként a test jobb oldalán - felfelé kell kapaszkodni, ez már a vastagbél, utána vízszintesen haladunk egy darabig, majd – a test baloldalán kanyarodunk lefelé, ahol a végbél, és az alagút végén a végbélnyílás vezet a szabadba. Csak itt, a végbél-nyílás környékén érezhető pontosan újra, a táplálék útja. Az emésztőrendszer mégis jelét tudja adni, ha valami nincs rendben: teltségérzet, émelygés, hányás, hasmenés, puffadás vagy székrekedés mutatkozik. Túl általános jelenségek ahhoz, hogy rájöjjünk az okára, de ahhoz elég, hogy komolyan vegyük. A tápcsatornában lévő szűkületek, akadályok is ilyen tünetekkel járnak, és a szájtól a kimeneti nyílásig bárhol előfordulhatnak. Az összes lehetséges helyről lehetetlen külön szólni, de a legfontosabb jellemzőket egy-egy példán érdemes áttekinteni.
A szűkületek oka és felderítése
A szűkületnek (stenosis) számos oka lehet a születési rendellenességtől a kívülről bekerülő idegen testen át a jó és rosszindulatú daganatokig. Nyelési nehézséget, vagy bármely tápláléktovábbítási nehézséget jelző tünetet, fájdalmakat gyulladások és általában jóindulatú kiboltosodások (divertikulumok) is okozhatnak.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Szűkületet okozhat egy külső szervnek a tápcsatornára nehezedő nyomása is, értágulat vagy daganat, stb. A nyelőcsőnél lehet egy megduzzadt nyirokcsomó vagy a pajzsmirigy a hibás. Nem kell tehát azonnal a legrosszabbtól megijedni, de az okok kivizsgálásakor mindig gondolnak a daganat lehetőségére, és igyekeznek azt megtalálni vagy kizárni. Szűkületek képződhetnek műtéti hegek, a bélszakaszok műtéti összeillesztésekor kialakított, úgynevezett anasztomózisok nyomán is, melyek alakja idővel változhat, és a tápcsatornát beszűkíthetik. A szűkület tehát lehet egy daganat tünete, de lehet a daganateltávolítás következménye is.
A szűkületek felderítését kontrasztanyagos röntgen- vagy endoszkópos vizsgálattal, nyelőcső- és gyomor-, lejjebb béltükrözéssel végzik. A műszer egy hajlékony, nagyjából egy centiméter átmérőjű cső, amit a szájon vagy a végbélnyíláson keresztül vezetnek be. A vékonybél egyes szakaszai alulról és felülről is nehezen érhetők el, itt kiegészítő képalkotó eljárások, kapszulával bejuttatott mikrokamera, ultrahang, CT és egyéb módszerek lehetnek az orvos segítségére.
A szűkületek részben, körköresen, illetve csaknem teljes keresztmetszetében is elzárhatják a tápcsatornát, ekkor már obstrukciónak nevezik. A nagy mértékben elzáró szűkületek szövődménye lehet a szűkület előtti tágulat kialakulása, amire leginkább a vékony- és vastagbél területén van példa. A nyelőcső vagy bélszakaszon a tápcsatorna fala a szűkület előtt kifekélyesedhet, sipolyképződésre hajlamos, átlyukadhat (perforáció), krónikus irritáció, illetve daganatos elfajulás alakulhat ki rajta, ha időben nem kezelik.
Kritikus helyek
Ha a szűkület a nyelőcső (esophagus) felső szakaszán van, nyeléskor jól érezhető az akadály, de a nyelést szűkület nélkül is akadályozhatja a száj, a garat és a nyelőcső izmainak a bénulása vagy az izom mozgásának kóros szabályozása is.
A másik sokszor érintett szakasz a közvetlenül a gyomorszáj fölött elhelyezkedő terület, ahol a gyomortartalom esetleges visszafolyása (reflux) miatt az állandó irritáció nyomán különböző elváltozások alakulhatnak ki, itt a daganatképződés veszélye is nagyobb. A nyelőcsőben gyulladások, kiboltosulások, rosszindulatú daganatok, főként laphámrákok (carcinoma) szoktak szűkületet okozni. A jóindulatú daganatok ritkák.
A gyomornál sérvek, jó- és rosszindulatú daganatok képezhetnek akadályt. A kritikus terület gyomor esetében is a gyomorszáj környéke. A gyomor belül viszonylag tágas bélszakasz. Ha valamilyen elváltozás, daganat a gyomor üregének térfogatát csökkenti, vagy műtét miatt lesz kisebb a gyomor, a táplálék nem akad ugyan el, de a gyomor hamarabb megtelik, illetve kevés ideje van itt emésztődni a tápláléknak. Korai teltségérzet, felszívódás zavarok, táplálékhiány lesz a következménye. Gyakori a szűkület a pylorus területén is. Ez leginkább veleszületett probléma, de később is kialakulhat. Gyakran okoz előző napi ételmaradékot felszínre hozó hányást.
A vékonybél mozgékonysága, perisztaltikus mozgása, hossza, sok kanyarulata és helyenként viszonylag szűk keresztmetszete miatt számos akadály kerülhet itt a táplálék útjába. A már említett szűkítő tényezők mellett a bélbe idegen test, gyümölcsmagok, epekő, netán parazita férgek kerülhetnek, a bélcső megcsavarodhat (volvulus), sérv jöhet létre.
Szűkület keletkezhet a belek kóros összenövése vagy összetapadása, valamilyen hashártyagyulladás nyomán, műtéti szövődményként. A szűkületek könnyen vezetnek a megelőző bélszakaszok tágulatához, aminek itt számos súlyos következménye lehet, perforáció, hashártyagyulladás, kiszáradás, alacsony vérnyomás, szeptikus sokk.
A gyanús székrekedést és azzal váltakozó hasmenést ezért nagyon komolyan kell venni. Veszélyét és kialakulását jelezheti puffadás, görcsös hasi fájdalom, hányinger, hányás, székrekedés, majd hirtelen a felgyűlt, nagy mennyiségű béltartalom távozása. A szűkületek esetében a leghevesebb tünetek elzáródáskor (íleusz), leginkább teljes elzáródáskor mutatkoznak, kezdetét a bél erős, elzáródás fölötti mozgásai miatt képződő korgásszerű hangok, heves fájdalom és hányás jelzik.
A vastagbél szűkületei és szövődményei hasonlóan zajlanak, de kevésbé heves tünetekkel járnak. Elzáródásakor nem annyira a hányás, mint inkább a heves bélgázképződés és a székletürítés teljes elmaradása jellemző. A tumor okozta szűkületek tünetei erősen függnek annak helyétől. A has jobboldalán elhelyezkedő felszálló bélszakasz tágabb, így bármilyen szűkület kevésbé akadályozza a táplálék útját, csupán enyhe általános tünetek vannak; étvágytalanság, fogyás, vérszegénység, sötét, véres széklet. A vastagbél baloldalon futó szakaszán jellemzőbbek a szűkület okozta tünetek, a székrekedés és váltakozása hasmenéssel.
Ez is érdekelhet
Amire számítani kell…
A szűkületek leggyakoribb gyógymódja – természetesen októl függően - a műtét, de ha csak kismértékű, jóindulatú vagy műthetetlen a szűkület, ballonnal vagy endoszkóposan beültethető, úgynevezett stent segítségével tágítják a helyet, és biztosítják az akadálymentes átjárhatóságot. Rosszindulatú daganatnál, kivéve, ha nagyon előrehaladott volta miatt már nem műthető, csaknem mindig a műtéti kimetszés (resectio) mellett döntenek, ami ritkán kíméletes endoszkópos módszerrel is lehetséges. A műtét célja az akadálymentes tápcsatorna helyreállítása. Minél korábban sikerül észrevenni a szűkületet, és megtalálni annak okát, annál sikeresebb lehet a műtét, annál kevesebb nyelési és egyéb táplálkozási zavar okoz gondot a továbbiakban.
