Az ápolás felé vezető út
Edit édesanyja segédápolóként dolgozott, és ezért egészen kiskorától ámulva nézte, hogy mi mindent él át, mennyi lehetőség rejtőzik a munkájában. Olyannyira elvarázsolta, hogy már általános iskolában, egészen az alsó tagozattól járt hetente egészségügyi szakkörre, ahol megismertették az alapokat az érdeklődő gyerekekkel. Míg mások a pályaválasztás küszöbén is csak toporogtak döntésképtelen helyzetben, addig Edit számára kérdés sem volt, hogy a közeli egészségügyi szakiskolába megy tanulni. „Az iskolában először a belgyógyászati jellegű osztályokon vettünk részt szakmai gyakorlaton, később mentünk a sebészetre, traumatológiára, a más dinamikát kívánó osztályokra. Ekkor körvonalazódott bennem, hogy majd a későbbiek folyamán milyen jellegű területen szeretnék dolgozni.”
Frissen végzett tizenhét éves ápolóként azonban nem elégedett meg a szakmai alapképzéssel, hanem azonnal elkezdte az érettségi felé vezető utat is – a kemény napi munka mellett. Így történt, hogy további három év múlva kaphatta kezébe az érettségi bizonyítványát, amely alapja volt a felsőfokú ápolói képzésre jelentkezéshez, amit szintén sikeresen elvégzett. A tudásvágyból fakadó, nyolc éven át tartó tanulás végül meghozta gyümölcsét.
„A fiatalabb kollégáimnak is mindig csak a saját példámat tudom biztatásként elmesélni. Hogy miért is érdemes elindulni, a pályát megismerni és elhelyezkedni az egészségügyben. Hosszú tanulási és tapasztalási út vezetett idáig, de minden perce megérte. Azt gondolom, hogy a beteg embereken való segítés olyan érzésekkel és gondolatokkal gazdagít bennünket, amelyeket más területen nem biztos, hogy átélhetnénk. Biztos vagyok benne, hogy aki nem adja fel és több időt eltölt ebben a szakmában, az nem fogja megbánni.”
A kiteljesedés
Edit számára a mások felé nyújtott támogatás a legmotiválóbb gondolat. „Elkötelezett és alázatos, nem tekinti tehernek, hogy másokon segítsen.” – írják többen róla. Körbenézve a mai egészségügy küzdelmes helyzetén, túlzás nélkül mondható, hogy az ilyen szakemberek tartják vállukon a rendszert. A napi ápolási munka mellett bárki fordulhat tanácsért Edithez. Aki elbizonytalanodik az orvostól kapott információkban, vagy ha fogalma sincs, hogy panaszával kihez, merre forduljon, esetleg a laborvizsgálataival kapcsolatban vannak kérdései, számíthat iránymutatására. A segítő szakmában dolgozni az ő számára egész életén át tartó emberek felé fordulást jelent. „Sokan hagyják el a pályát sajnos. Ki végleg, ki ideiglenesen. Nekem a két gyermekem születése volt mindössze az az időkiesés, amit otthon töltöttem.”
Dolgozott már sebészeten és urológián is, de jelenleg a szolnoki Hetényi Géza Megyei Kórház nefrológiai osztályán találkozhatnak vele a betegek. „Fiatalabb koromban még jobban vágytam a pörgésre, mert egy aktív osztályon nagyon sok beteg megfordul, és rövidebb időt is tölt ott. Ott tanultam meg mindent, ami a szakmához igazán szükséges az újraélesztéstől kezdve bármilyen magas szintű szakmai ellátásig. A nefrológia ugyan passzív osztálynak számít, viszont itt igazán bensőséges kapcsolat alakulhat ki beteg és ápoló között. Kedves emlékem, amikor egy idős hölgy azt mondta, hogy már lassan a saját lányának érez, annyira mély kötelék alakult ki közöttünk.”
Múlt, jelen és jövő
Pályája során rengeteg minden változott az ápolás folyamatában. Modern, egyszer használatos eszközök váltották fel a napi sterilizálási protokollt, és papírmunka helyett számítógépes adatrögzítés működik. De a modernkori változások a szabályok átalakulását is magukkal hozták. A dokumentáció jóval szigorúbb, mint korábban. „Ez rengeteg időt vesz el a betegellátástól. Egyértelmű, hogy az egészségügyben jelentős létszámhiánnyal küzdünk. De nemcsak mi... globálisan hasonló tendenciák láthatók. A munkaerőhiánnyal való szélmalomharcunkat a betegek is jól látják, és ez sokszor mélyíti az aggodalmukat.”
Edit azt tapasztalja, hogy a hozzájuk érkező tanuló nővérek kifejezetten szeretnek a betegek közelében lenni. Az egészségügyi pályára az a cél viszi őket, hogy segítsenek másokon. „Nagyon szeretnek a betegek közelében lenni, ápolni őket. Szeretik megismerni az idősebbeket, beszélgetni velük, segíteni nekik. Leginkább a magatehetetlen páciensek közelléte és ápolása jelent számukra kihívást, bármilyen furcsa is. Arra biztatnám a bizonytalan pályaválasztókat, hogy mindenféleképpen el kell kezdeni, akit érdekel ez a szakterület. El kell indulni ezen a pályán, megtapasztalni ezeket az érzéseket, és nem fogják megbánni.”
Fáradtan ébredsz? Töltsd ki alvászavar tesztünket!
Az ápolónő legyen józan, becsületes és megvesztegethetetlen. Legyen igazmondó és megbízható.Legyen pillanatra pontos és hajszálig rendes.Gyorskezű, de nem kapkodó.Szelíd, de nem lassú.Nyájas, de nem fecsegő. Tapintatos, de sohasem tétovázó. Legyen derűs és bizakodó, tiszta saját személyében és tisztaságot teremtő a beteg körül. Legyen szíves és szolgálatra kész, a betegekre gondoljon és nem önmagára… (Florence Nightingale)
„Amire a leginkább szüksége lenne az embereknek a mai világban, az az elfogadás, az empátia, a törődés, az odafigyelés és a hozzá szükséges megfelelő kommunikáció. Az egészségügyben dolgozni nem rutinmunka. Aki kihívásra vágyik, az naponta meg tudja tapasztalni a hivatásunk sokoldalúságát.”
Ez is érdekelhet
És hogy hogyan kapcsol ki valaki, akinek élete a szolgálat? Sportol. Sokat. „Bevallom, gyerekkoromban
sohasem sportoltam. De mivel az első terhességem után nagy súly maradt rajtam, elindultam a mozgás irányába. A férjem támogatásával kerültem a triatlon
közelébe, és beleszerettem. Ma már elképzelhetetlen, hogy ne mozogjak. Az idei Triatlon országos bajnokságon egészségügyi kategóriában 3..helyezést értem el. A futás, úszás, kerékpározás hármasával több
országos versenyen is részt vettem, sőt már a gyerekeink is elkezdték ezt a
sportot.”
Legjobban: