Főállásban rendőrként, részállásban pedig mentőtisztként is dolgozik Gáspár Attila, aki az Egészséghősök pályázat egyik szakmai díját is elnyerte tavaly. Nem csak Magyarországon, de a legszegényebb, járványok és katasztrófák súlytotta országokban is sokat segédkezett az elmúlt években - munkájáról és a koronavírus miatti veszélyekről is beszélgettünk vele.
HáziPatika.com: Az egészségügyben dolgozók áldozatos munkájáról - nagyon helyesen - sok szó esik mostanában, de mennyire változott meg például egy rendőr élete a koronavírus-járványban? Ön a mentőszolgálatnál és a rendőrségnél is dolgozik, így mindkét munkakörre jó rálátása lehet.
Gáspár Attila: A mentők munkája most valóban nagyon felpörgött a járvány miatt. Külön mintavételező egységeket hoztak létre, akik a koronavírus-gyanús esetekhez vonulnak ki, rengeteg kollégám teljesít szolgálatot ezekben a csapatokban. Ezek mellett persze a mindennapi feladataik ugyanúgy megmaradtak, a járvány ideje alatt is vannak balesetek, rosszullétek.
A rendőrségen belül most az oktatásra és a megelőzésre is nagy figyelmet kell fordítanunk. A járőrök kint vannak az utcán és a kijárási korlátozások miatt rájuk is nagyobb feladat hárul. Ez mindenkinek egy új helyzet most, ami a megszokottnál is nagyobb körültekintést és türelmet igényel. Szerencsére eddig gond nélkül el tudták látni a feladataikat a kollégák.
HáziPatika.com: Mennyi időt dolgozik a rendőrségnél, és mennyit a mentőszolgálat kötelékén belül?
G. A.: A rendőrségnél főállásban vagyok, mint a Köztársasági Elnöki Őrség munkatársa, a mentőszolgálatnál részállásban teljesítek szolgálatot már jó pár évtizede. Ezek a hetek mindkét munkakörben óriási erőfeszítéseket kívánnak, figyelnünk kell egymásra, a védőfelszerelésekre, illetve a lakosság figyelmét is fel kell hívnunk a veszélyekre.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
HáziPatika.com: Míg Magyarországon még csak felfutóban van a járvány, a nyugati országokban már a kórházban ellátásra szoruló emberek tömegeit és végkimerülésben lévő ápolókat láthatunk. Fel van készülve a "békeidőben" is gyakorlatilag száz százalékon futó magyar ellátórendszer az ilyen terhelésre?
G. A.: Magyarországon még időben bevezettek néhány fontos intézkedést, ennek is köszönhető, hogy a terhelés is egyelőre egy vállalható határvonal alatt tudott maradni. Nehéz megjósolni, hogy nálunk mennyi beteg és áldozat lesz, a számok egyelőre nem emelkednek olyan drasztikus mértékben, mint néhány környező országban. A szervek eddig is gyakorlatilag száz százalékos kapacitással működtek, a járvány felhívja a figyelmet arra, hogy milyen fontos munkát végeznek ezek az emberek.
Én nem vagyok pesszimista, és jó lenne, ha a lakosság is észrevenné a negatív hírek és vészjósló előrejelzések mellett a pozitív dolgokat is: a betegek jelentős része felgyógyul, megkapja a szükséges ellátást és a rendőrség is végzi a munkáját, óvja a közbiztonságot. Ennek tudatában talán az emberek hangulata is jobb lenne ezekben a vészterhes időkben, amelyek remélhetőleg mihamarabb elmúlnak.
HáziPatika.com: Hogy még egy pozitív dolgot említsünk: szívmelengető látni, ahogy az emberek esténként kiállnak az erkélyre és tapsviharral biztatják az egészségügyben dolgozókat. Hozhat a járvány nagyobb megbecsülést ezeknek a rendkívül fontos munkát végző embereknek?
G. A.: A kollégák ezért nagyon hálásak, és jó lenne, ha ez a megbecsülés tartós is maradna. Sajnos az interneten viszont sok lehangoló dolgot találunk. Olvastam korábban egy nagyon gúnyos, élcelődő hangvételű cikket az egyik budapesti kórház sürgősségi osztályáról. A szerző pedig más cikkekben az egészségügy élharcosaként döngeti a mellét, aki mindent megtesz a dolgozókért. Érzek némi ellentmondást.
Félő, hogy az egészségügyi dolgozók iránti tisztelet addig tart csak ki, amíg érzik a veszélyt az emberek. Az AIDS-járvány kezdetén például mindenhol a biztonságos nemi élet fontosságát hirdették és ingyen osztogatták az óvszert. Bár a vírus továbbra is terjed, ma már alig törődnek az emberek a védekezéssel. Addig tartott az érdeklődés, amíg a figyelem a témára irányult. Ráadásul nem csak a szakdolgozók munkájáért lehetünk hálásak, de azokért a "láthatatlan" emberekéért is, akik nélkül a rendszer összeomlana. A betegeket intézményen belül mozgatók, a takarítók, segédápolók munkája is elengedhetetlen.
HáziPatika.com: Korábban több külföldi misszióban is részt vett, több hetet dolgozott például Afrikában, de a katasztrófák sújtotta ázsiai országokban is önkénteskedett. Milyen volt a munka ezekben a nehéz helyzetben lévő országokban?
G. A.: A Magyar Máltai Szeretetszolgálat, a Baptista Szeretetszolgálat és a Johannita Mentőszolgálat tagjaként számos országban megfordultam, a Magyar Afrika Társaság tagjaként részt vettem karitatív missziókban. A magyarországi munkám arra inspirált, hogy a nálunk nehezebb helyzetben lévő országoknak is adhassak, amennyit tudok: tudást, törődést és segítséget.
A munka egyébként az afrikai országokban is szervezett. Ha történik valamilyen katasztrófa, a helyi törzs vezetése veszi át a szervezési feladatokat, mi az ő munkájukat segítjük. Dolgoztunk például Uganda fővárosában, Kampalában is, ami egy világváros, néhány nagyon jól felszerelt, és néhány szegényebb kórházzal, helyi orvosi egyetemmel. Az ottani orvosok másfajta képzést kapnak, de alapvetően jó szakemberek, akik szívesen fogadják a mi tanácsainkat is.
HáziPatika.com: Milyen a megítélése a Magyarországról érkező egészségügyi dolgozóknak ezekben a távoli országokban?
G. A.: Mindenhol nagy szeretettel fogadtak minket, de elsősorban nem magyarként, hanem európaiként tekintettek ránk. Egy afrikai állam kis falujában lévő ember, aki még írni-olvasni sem tud, nem nagyon tudná Magyarországot elhelyezni a térképen. A helyi iskolákban dolgozó tanárok némelyike persze már jobban képben volt, egyesek még azt is tudták, hogy Budapest a fővárosunk. Egy kis faluban is dolgoztunk Kampalától körülbelül 250 km-re, egy helyi egészségközpontban végeztünk szűréseket a helyi orvosokkal együtt. Ők más szemléletben dolgoznak, más gyógyszereket alkalmaznak, és nekünk is más kihívásokkal kell szembe néznünk - nagyon nagy gondot okoz ott például a fertőzésveszély.
HáziPatika.com: Az új koronavírus már Afrika egyes országaiban is elkezdett terjedni. Vészjósló előrejelzéseket lehet olvasni arról, hogy a gyenge egészségügyi ellátórendszerrel bíró országokban milyen pusztítást végezhet a járvány. Ön hogy látja, mennyire felkészültek a helyi kórházak egy ilyen helyzetre?
G. A.: Nem csak Afrikában, de Ázsia bizonyos országaiban (például Bangladesben) is szörnyű helyzetet teremthet a járvány. Azok a területek vannak a legnagyobb veszélyben, amelyeken a legnagyobb a népsűrűség. Emlékezzünk csak vissza a spanyolnáthára, amit a frontra érkező katonák terjesztettek el egész Európában. Ezek az emberek hajókon, vonatokon összezsúfolódva utaztak, így a kórokozók szinte akadály nélkül terjedtek el közöttük. Ugyanígy vannak összezsúfolva a szegényebb országok nyomornegyedeiben élők is, akiknek még a szappanos kézmosás sem megoldható. Ilyen higiénés körülmények között a vírus szélsebesen fog terjedni.
HáziPatika.com: Tervezi, hogy visszatér ezekbe az országokba, hogy segítsen?
G. A.: Tervben volt egy újabb misszió, a járvány azonban mindent felülírt. Most minden szakemberre itthon van szükség, hiszen rengeteg a tennivaló és a neheze még várhatóan csak most jön. Ha viszont minden visszaáll a megszokott kerékvágásba, mi is visszamegyünk segíteni.
HáziPatika.com: Az Egészséghősök díjátadóján az egészségügyi szakember kategória szakmai díját vehette át tavaly. Hogy fogadta az elismerést?
Ez is érdekelhet
G. A.: Számomra ez egy fontos visszajelzés volt. Nagyon örültem annak a rengeteg szavazatnak is, amit kaptam, de az külön jól esett, hogy a szakmai zsűri elismerését vehettem át. Úgy érzem, ezzel egyszerre ismerték el a missziós munkámat, a rendőrségben végzett újraélesztési tanfolyamokat és azt a sok feladatot, amit a kollégáimmal közösen végzünk a mindennapokban. Erőt adott, hogy mindezt tovább folytathassam, amíg csak bírom.
