Az előzetes bizonyítékok arra utalnak, hogy a vírus aktivitása - legalábbis egyelőre - nem kapcsolódik a helyi hőmérsékleti változásokhoz vagy a földrajzi szélességhez. Egy idevágó tanulmány (amely a Kanadai Orvosi Egyesület lapjában, a CMAJ-ban jelent meg ) a pandémia első hullámának csúcsán, márciusi adatok alapján vizsgálta a COVID-19 eseteit 144 különböző joghatóságban (különféle tartományokban, államokban és országokban). A kutatók adatokat gyűjtöttek a hőmérsékletről, a páratartalomról és a földrajzi szélességről, valamint a vírus elleni küzdelemben bevezetett közegészségügyi intézkedésekről a március 7-13-ig tartó időszakban. Ezt követően kéthetes intervallumot kihagytak, hogy lássák az új fertőzések kialakulását, diagnosztizálását és jelentését, majd a március 21-27-i időszakban áttekintették a megnövekvő esetszám okait.
Az eredmények azt mutatták, hogy a vírus "nem függ a hőmérséklettől" - állítja a vizsgálat vezető kutatója, Dr. Peter Juni, a torontói Szent Mihály Kórház Alkalmazott Egészségügyi Kutatóközpontjának igazgatója. A torontói vezető napilap, a The Globe and Mail szerint hozzátette, hogy a közegészségügyi intézkedések - például a tömeges összejövetelek korlátozása és az iskolák bezárása - hozzájárultak a vírus megfékezéséhez. Más szavakkal: azok a közösségek, amelyek gyorsan lépéseket tettek a vírus visszaszorítására, jobban teljesítettek, mint azok, amelyek lassan reagáltak. És ez független volt a szezonális tényezőktől, például a hőmérséklettől. Juni hangsúlyozza, hogy tanulmányuk csak egy adott időben készített "pillanatképet" jelent. "A COVID-19 végül szezonálissá válhat" - vélekedett, méghozzá a vírus és az emberi populáció kölcsönhatására.
Nincs komoly természetes akadály
Jelenleg azonban az emberek rendkívül érzékenyek az új koronavírusra. A SARS-CoV-2 csak néhány hónap óta aktív az emberi populációkban. Tehát a legtöbb embernek továbbra sincs immunitása a kórokozóval szemben. Ez azt jelenti, hogy a vírus végigsöpörhet az emberi közösségeken anélkül, hogy természetes akadályokkal szembesülne, ami lelassíthatná a terjedését.
Mivel egyre több ember válik fertőzötté, és várhatóan kialakul bizonyos immunitásuk, a vírus is nehezebb fog terjedni a közösségeken belül. Amikor ez megtörténik, fennáll annak a lehetősége, hogy a kórokozó megváltozik - jelentette ki Dr. Samira Mubareka, a torontói Sunnybrook Egészségtudományi Központ fertőző betegségekkel foglalkozó orvosa és virológusa. (A tanulmány elkészülte után napvilágot látott adatok sajnálatosan azt mutatják, hogy az immunitás csak néhány hónapig áll fenn, azaz nem jut erős védettséghez , aki átesik a betegségen.)
Mubareka szerint sok vírus rutinszerűen mutálódik, ami új genetikai variánsokat hozhat létre. Ez pedig megkönnyíti a szaporodásukat. A SARS-CoV-2 esetében azonban jelenleg nincs hatalmas nyomás a változásra, mert a vírus elég hatékonyan terjedhet. Amennyiben az emberi szervezet ellenállása növekedni fog a természetes szelekció azoknak a vonásoknak fog kedvezni, amelyek versenyképességet adnak a vírusnak. Ha a vírus átformálódik , akkor valószínűleg más, például szezonális mintákat követő fertőző betegségekre is hasonlíthat.
Annak ellenére, hogy vannak régóta kialakult és vizsgált vírusok - például az influenza -, a tudósok nem értik pontosan, hogy a szezonális tényezők miként befolyásolják a kórokozók aktivitást. A hőmérséklet, a páratartalom és a napsugárzás az évszaktól függően alakul. Ugyanakkor az emberi viselkedés is megváltozik. A diákok az őszi és a téli hónapokban járnak az iskolába. És az emberek nagyobb valószínűséggel beltérben gyűlnek össze a rossz időjárás beköszöntével. Azaz, ha az emberek jobban csoportosulnak, az megkönnyíti a vírus terjedését. Tehát a kutatók számára nehéz meghatározni, hogy mi van a legnagyobb hatással a fertőzés átadására, az átalakuló szezonális tényezők vagy az emberi tevékenység változása? Mindkettő ugyanolyan fontos lehet.
Nehezebben terjed a szabadban, mint beltérben
Az ilyen bizonytalanságok ellenére egyre világosabbá válik, hogy a SARS-CoV-2 nehezebben terjed a szabadban, mint beltérben - mondta Juni. Szerinte a SARS-CoV-2 nagy kilégzett cseppecskéken és esetleg kisebb cseppekben, azaz aeroszolokon keresztül terjed, ami a fertőzött személy köhögése, tüsszentése vagy beszéde után jut a levegőbe.
A szabadban már az enyhe légmozgás is szó szerint elfújja az aeroszolokat. Sőt, a nap sugarai elpusztíthatnak minden vírusrészecskét, amelyek a felületekre szállnak le. "Minél tovább tart ez a járvány, annál inkább az a meggyőződésem, hogy a beltéri zsúfoltság a legnagyobb probléma" - jelentette ki Juni. Más szakértők is egyetértenek ezzel, és arra intenek, hogy folytatni kell azokat a korlátozásokat, amelyek meggátolhatják a vírus terjedését. Fenn kell tartani például a fizikai távolságot, megfelelő módon kell kezet mosni vagy fertőtleníteni, viselni kell az arcmaszkot, valamint szükség van a célzott tesztelésre és a kontaktusok nyomon követésére.
A nagyobb gondokkal ősszel fognak szembesülni az országok, amikor vége a szabadságolási szezonnak, és a tanulók újra iskolába mennek . (Persze, csak ha megnyitják az intézményeket.) "Nagyon fontos lesz, hogy ne hagyjuk elgyengülni a védekezésünket" - mondta Rob Kozak, a Sunnybrook klinikai mikrobiológusa. Szerinte az orvosi közösség sokat tanult a járvány első hulláma alatt arról, hogy a vírust hogyan lehet visszaszorítani. A tapasztalatok alapján az orvosok optimistábban várják a második hullámot.
A Világgazdasági Fórum írása szerint a különböző tanulmányok nem mutatnak egységes képet arról, hogy a SARS-CoV-2 terjedése szezonálissá válik-e. A déli féltekén például azt jelezték a kutatások, hogy a hideg száraz levegőben megnövekedett a fertőzések száma. Ennek az a magyarázata, hogy ilyen körülmények között az aeroszolt alkotó cseppecskék kisebbek, tovább a levegőben maradnak, illetve könnyebben mélyre jutnak a légutakban. Hogy az északi féltekén ez megismétlődik-e, azt egyelőre nem lehet biztosra venni.
Ez is érdekelhet
De könnyen lehet, hogy a Görög Nemzeti Kutatási és Technológiai Központ Christos Ouzounis által vezetett csoportjának van igaza , és a szezonalitás kialakulásában az UV-sugárzásnak lehet jelentős szerepe. Az előzetes kutatási eredmények szerint, ha elég erős a napfény, akkor az a nyílt téren elpusztítja, vagy legalább is pusztítja a kórokozókat, lelassítva a terjedésüket. Ezért minél hosszabb a napfényes időszak, annál rosszabb a vírusoknak. Ha ez igazolódik, akkor érdemes olyan besugárzási technológiákat alkalmazni a belterekben, közösségi helyeken, amelyek a természetes hatást utánozva korlátozzák a koronavírus terjedését.
Legjobban: