Az új koronavírus legkevesebb fél éve, de inkább ennél is hosszabb ideje van jelen a világ emberi populációjában, s ez alatt több mint 4 millió embert betegített meg, és legalább 280 ezren meghaltak. A valós számok ennél valószínűleg lényegesen magasabbak, de a vírus jelenlétének és közrehatásának megállapítása többnyire nem megy könnyen, sőt a fertőzés teljesen észrevétlen maradhat. Azaz a vírusnak bőven volt ideje és lehetősége a mutációra.
Egyes vírusok - például az influenza vírustörzsei - sokszor mutálódnak, és az új változatok szezonális kitöréseket produkálnak. Ez az oka, hogy minden évben új oltóanyagra van szükség. Eközben a jelenlegi COVID-19 járványt okozó SARS-CoV-2 koronavírus viszonylag stabil maradt az elmúlt hónapokban, és úgy tűnik, hogy sokkal lassabban mutálódik, mint az influenza - írja a Science Alert tudományos portál. Ez nagyszerű hír a vakcinafejlesztésen dolgozó és a vírust tanulmányozó tudósok, és egyébként mindannyiunk számára. Ám ez nem jelenti, hogy az új koronavírus egyáltalán nem mutálódik.
Két veszélyesnek tűnő mutáció
Nemrégiben két tanulmány is a SARS-CoV-2 RNS-ének mélyére ásott mutációkat keresve. Az egyik tanulmány az arizonai állami egyetemen egy nagy bázispár deléciót fedezett fel egy beteg vírusmintájában, azaz a vírus kromoszómájának egy darabja és az ott hordozott genetikai információ a mutáció során elveszett. A második kutatásról az amerikai Los Alamos Nemzeti Laboratórium előzetes tanulmánya számolt be, amely a mutációkat követte a járvány során. A szerzők azt a feltételezést fogalmazták meg, hogy a vírus egyik törzse fertőzőbb, mint az eredeti vuhani törzs.
Az Arizónában azonosított mutáció csak egyetlen embernél fordult elő, így feltételezhető, hogy a SARS-CoV-2 további fejlődésében nem fog jelentős szerepet játszani. Amiért mégis érdemes megemlíteni, annak az az oka, hogy az érintett ORF7a gén egy kiegészítő fehérjét hoz létre, amely erősíti a vírus fertőzőképességét, replikálódását és terjedését az emberi gazdaszervezetben. Konkrétan úgy gondolják, hogy ez a fehérje segít a vírusnak megkerülni az immunrendszerünket és megölni a sejtet, miután a replikációs folyamat befejeződött. Mindenesetre a tudósok ezt a mutációt is szemmel tartják, de a tanulmányukban arra is felhívják a figyelmet, hogy hasonló deléciók kialakulhatnak a SARS-CoV-2 genomok ORF8 génjében is, amelyek potenciálisan csökkenthetik a vírus fertőzőképességét, életerejét.
Fertőzőbb vagy sem?
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
A szakértői felülvizsgálat nélküli Los Alamos-i előzetes tanulmány (amelynek állításait számos kutató elvetette a megjelenése óta) különösen a vírus felületén található hírhedt tüskefehérjével kapcsolatos mutációkkal foglalkozott. A csapat tizennégy mutációt talált a tüskével kapcsolatban, amelyek a vírus terjedésekor halmozódnak fel. De egy mutáció - amely mindössze egyetlen bázispárt érintett - különösen aggasztja a kutatókat, mert a D614G jelű vírusváltozat a tanulmány szerint fertőzőbb az eredeti kórokozónál, és ebben az esetben befolyásolja a gyógyszerek és oltások fejlesztését is. Azokat az állításokat számos kutató elvetette vagy cáfolta , hogy a mutáció jelentősen megváltoztatta volna a vírus terjedési képességét. Bill Hanage, a Harvard Egyetem epidemiológusa például azt mondta a Gizmodo magazinnak, hogy a szekvenált izolátumok nagy többsége az európai járványból származik, amely szélesebb körben terjedt, mint a kínai. A kutató szerint ennek lehet az az oka, hogy fertőzőbb, de az is, hogy a viszonylag kései beavatkozások tették lehetővé, hogy tovább terjedjen.
Ami jelenleg elmondható, hogy a SARS-CoV-2 eddig az általánosan elfogadott becslések szerint évente kevesebb mint 25 mutációt hoz létre, szemben az influenza 50 mutációjával. (A legújabb tanulmányok ennél több mutációról számolnak be, amire keretes írásunkban külön kitérünk.) A legtöbb mutáció semleges és látszólag semmilyen hatása sincs. Végülis az összes mutációnak csak kis része jelent előnyt a vírus számára. Bár ritkák, de mindenféle organizmusban előfordulnak jótékony mutációk. A baktériumok esetében például az antibiotikumokkal szembeni rezisztencia az egyik ilyen példa. Jelenleg azonban nem tudjuk, hogy a D614G a mutációk melyik csoportjába tartozik. Összességében a mutációk miatt nem érdemes aggódni, mert azok a vírusok életének természetes velejárói, és csak kivételes esetben jelentenek problémát. Jelenleg nem ismert a SARS-CoV-2-nek olyan mutációja, amellyel ez lenne a helyzet.
