A legszörnyűbb rémálmok közé tartozik, hogy valaki olyan állapotba kerül, amikor az elméje rendben működik, de teste egyáltalán nem. Sokan ezt az állapotot összetévesztik az éber kómával. Pedig ez más, ez az úgynevezett bezártságszindróma vagy locked-in szindróma (LIS). A LIS-ben szenvedő betegek azonban a szemük mozgatásával többnyire tudnak kommunikálni.
Az éber kómában a beteg vegetatív állapota állandósult, a keringése és a légzése stabil, de az agykéreg súlyos károsodása, illetve az agykéreg és az agytörzs kapcsolatának megszakadása miatt ebből az állapotból nem tud kilépni. Ébernek azért nevezik a kómának ezt a fajtáját, mert a beteg gyakran nyitott szemmel fekszik, mintha öntudatánál lenne.
A kómás betegek jelentős részénél - ha nem mutatkozik esély a tudatuk visszatérésére - a család úgy dönt, hogy kapcsolják le testüket a létfenntartó gépekről, például szüntessék meg a táplálásukat, és engedjék őket meghalni. Ez egy rendkívül nehéz döntés, mert nem tudhatják a családtagok, hogy csak elengedik a szerettüket, vagy megölik pusztán amiatt, hogy nem képesek érzékelni agyműködésének jeleit. Egy New York-i kutatás, amelyet a New England Journal of Medicine szakfolyóirat tett közzé , ennek a dilemmának a feloldásához ad támogatást, mert segíthet előre jelezni, hogy az agysérült betegeknek mekkora esélyük van a gyógyulásra.
A rejtett tudat rejtélye
A Columbia University neurológusai felfedezték, hogy egyes betegek, akik nem reagálnak az ingerekre súlyos agyi sérülésüket követően, bizonyos fokú rejtett tudatot tartanak fenn, és valószínűbb, hogy meggyógyulnak, mint azok, akiknél hasonlót nem lehet kimutatni. A kutatócsoport számítógépes módszerekkel elemezte 104 nem reagáló beteg standard EEG adatait , hogy ezek között kimutassa az agyi tevékenység specifikus mintáit, miután többször kérték őket, hogy nyújtsák ki és csukják le a kezüket. Az volt az elképzelésük ugyanis, hogy bár beszéddel vagy mozgás úján nem tudnak reagálni a szóbeli parancsokra, de a betegek még mindig valamilyen módon tudatosak lehetnek, és megérthetik az utasításokat.
Megállapították, hogy az intenzív terápiás osztályokon hét agysérült beteg közül egy képes igazolni a rejtett tudatosságot néhány nappal a sérülés megtörténte után. "Ez a tanulmány azt mutatja, hogy néhány olyan betegnél, akik nem reagálnak napokig vagy akár annál hosszabb ideig, lehet, hogy a kognitív feldolgozási képesség még elegendő a parancsok megkülönböztetéséhez. Ezeknek a pácienseknek pedig nagyobb az esélyük a gyógyulásra. Az intezív osztályok egyik legnagyobb kihívást jelentő problémája az agysérültek gyógyulásának előrejelzése, és nem csupán a túlélésük biztosítása. A rejtett tudatot leíró első tanulmányok óta keressük az agyi sérülés utáni első napokban alkalmazható gyakorlati módszert, hiszen az ebben a periódusban hozott kezelési döntések gyakran befolyásolják a végeredményt" - idézte a Science Focus tudományos portál Dr. Jan Claassent, a kutatás vezetőjét.
A sérüléstől számított négy napon belül a még mindig nem reagáló betegek 15 százalékánál tudtak kimutatni agyi aktivitási mintákat legalább egy EEG-felvételen, ami rejtett tudatosságra utal. Ezek közül minden második beteg állapota javult, és képesek voltak a verbális parancsokat is követni a kórházból való kiengedésük előtt. Azok közül, akiknek nem volt ilyen agyi aktivitásuk mindössze 26 százalék mutatott javulást . Egy évvel később a rejtett tudatot mutató betegek 44 százaléka volt képes napi nyolc órán keresztül függetlenül működni. Akiknél azonban hiányzott ez a mintázat, az arány csak 14 százalékos volt. A betegek körülbelül egyharmada azonban mindkét csoportban meghalt.
A kutatók szerint az agyi sérülést követő első hetekben gyakran hoznak döntést az életfenntartó gyógymódok visszavonásáról azoknál a betegeknél, akiknek kevés esélyük van a gyógyulásra. Ez nehéz vitákat eredményezhet a családok és az egészségügyi szolgáltatók között.
"Bár a kutatásunk kicsi volt, mégis arra vall, hogy az EEG - amely egy igen elterjedt eszköz, s az egész világon ott van az intenzív osztályokon a betegek ágya mellett -, teljes mértékben megváltoztathatja az akut agyi sérüléssel járó páciensek kezelésének módját" - jelentette ki Claassen. Ahhoz azonban, hogy az eljárást továbbfejlesszék, a New York-i kutatók szerint is nagyobb és alaposabb vizsgálatokra van szükség.
Kómás álmok
A kóma nem azt jelenti, hogy az agy teljes sötétségbe borul. A kómában mutatott agyi aktivitásról ugyanis nem csupán a célzott EEG-s vizsgálatok óta tudunk. A felépülő betegek beszámolói álmokról is szóltak annak ellenére, hogy a kómások nem reagálnak érintésre, hangra vagy fájdalomra, és nem ébreszthetők fel. Ennek következtében az agyukban gyakran nem jelennek meg a normális alvás-ébrenlét ciklus jelei sem, ami azt jelenti, valószínűtlen, hogy álmodnának. Mégis, sokan, akik felépültek a kómából, olyan álmokról beszélnek, amelyekbe valamilyen módon beleszűrődik a külvilág. Mások pedig folytatólagos rémálmokra emlékeznek.
Ez is érdekelhet
Az álom léte vagy nemléte valószínűleg a kóma okától függ. Ha például a látókéreg súlyosan sérült, az álomban tapasztalt látvány elveszik. Ha a hallókéreg semmisül meg, akkor a beteg nem képes hallani az álmodott hangokat. Ha az ok olyan agyi területek károsodása, mint például az alvás-ébrenlét ciklust vezérlő retikuláris aktiváló rendszer, akkor normális álmok nem fordulhatnak elő, de más álomszerű állapotok megjelenhetnek. A "kóma" kifejezés számos körülményt magában foglal. Amíg jobban meg nem értjük őket, nehéz megmondani, hogy melyek engedik az álmok megjelenését, vagy ami még fontosabb volna, a tudat visszatérését.
Legjobban: