A kolorektális rák (CRC) a harmadik leggyakoribb daganatos betegség, évente több mint 1,8 millió új esetet regisztrálnak és 0,9 millió halálesetet okoz világszerte. Lakosságszámra vetítve a magyarok állnak a legrosszabbul , az európai átlagnál kétszer nagyobb eséllyel jelenik meg nálunk ilyen daganat. A szűrésekre való felhívásokra csak kevesen reagálnak, holott a vizsgálatok nagy része nem jár fájdalommal, csak székletelemzésre szorítkozik. Kolonoszkópiára (végbéltükrözésre) csak az esetek kisebb hányadában kerül sor. A szégyenérzet és a fájdalomtól, kellemetlenségtől való félelem mégis visszatartja az embereket, akik abban bíznak, hogy őket elkerüli a baj.
Ezt a "közönyt" úgy lehetne áttörni, ha a szűréseket kevésbé félelmetes és sokkal kényelmesebb eljárásokkal ejtenék meg. A legelfogadottabb nem invazív megközelítés a FIT (fekális immunokémiai teszt), amelynek célja a rejtett vörösvérsejtek megtalálása a székletben. De ez csak a vérző rákos elváltozásokat képes felismerni, amelyek az esetek 35-48 százalékában jelennek meg. A CRC előrehaladott stádiumainak felderítésére ez a módszer nem elég érzékeny. Az utóbbi időben a számítógépes tomográfia is megjelent alternatívaként, de az káros sugárzásnak teszi ki a betegeket - írja a Massive Science tudományos magazin.
Így segít egy opportunista mikroba
A Nature Scientific Reports folyóiratban megjelent új tanulmányban a svéd Umeå Egyetem kutatói a vastagbélrák olyan kényelmes diagnosztikai tesztjét javasolták, amely szintén székletmintákat használ. A CRC mikrobiális biomarkerként a Parvimonas micra nevű baktériumok mennyiségének mérését használták.
A vastagbélben rengeteg a mikroba: a bél mikrobiótában több mint ezerféle baktérium él. A legújabb tanulmányok kimutatták, hogy a mikrobiota faji variációi összefüggenek a CRC-vel. Az elmúlt években a mikrobiom szerepét a béldaganat kialakulásában és előrehaladásában DNS károsodás, gyulladás és immunitás moduláció révén vizsgálták. Például a kutatók kimutatták, hogy a CRC-s betegektől kapott székletbaktériumok beültetése egészséges egerekben tumornövekedést okoz.
A P. micra egy általában ártalmatlan baktérium, amely a szánkban és a belekben él, bár bizonyos körülmények között súlyos ínyfertőzést és tüdőtályogokat okozhat. Korábbi tanulmányok kimutatták azt is, hogy szerepe van a CRC-ben. Amennyiben a kórokozó baktériumok és a kommenzális (a békés egymás mellett élést gyakorló) baktériumok közötti egyensúly valami miatt - például étrendünk vagy életmódunk megváltozása miatt - felborul, előbbiek elszaporodhatnak, és ez különféle bélrendellenességeket, köztük CRC-t okozhat.
A svéd kísérletben emberek három csoportja vett részt. Az elsőbe tartozók olyan diszbiózis - a bélben élő baktériumok egyensúlyának zavara - jeleit mutatták, amelyben a belekben jelentkező kellemetlen érzés és hasmenés jelentkezett. A második csoportban a betegség különböző szakaszaiban lévő vastagbélrákos betegek voltak. A harmadik csoport tagjainak nem voltak diszbiózisos panaszaik, sem CRC-jük. A kutatók szokatlanul nagy P. micra jelenlétet figyeltek meg a CRC-s betegeknél a nem CRC-s személyekhez képest. Érdekes, hogy sem a diszbiózisban szenvedő betegek, sem a nem CRC-sek nem mutatták a P. micra ilyen növekedését. Ez azt jelzi, hogy egészséges emberekben és nem CRC-s diszbiózisosoknál a P. micra a szokásos ütemben nő, de tumor jelenlétében gyorsan növekszik.
A diszbiózis lehet rákot megelőző szakasz (de nem feltétlenül az). A szokatlan P. micra növekedés hiánya a diszbiózisban azt mutatja, hogy a baktériumok nem felelősek a tumor kialakulásáért. Magas számuk csak CRC-s betegeknél jelzi, hogy ez egy opportunista lény, amely agresszív növekedésnek indul, ha megfelelő táptalajt talál a tumor mikrokörnyezetében.
Az utasok és a sofőrök
A rákkutatásban az "utas" megnevezés a 2012-ben bemutatott bakteriális utas-sofőr modellnek nevezett elméletből származik, amely leírja a bél mikrobióta szerepét a CRC kialakulásában és előrehaladásában. Azt állítja, hogy a bélsejtek rákját a baktériumok indítják el, amelyek "sofőr" szerepet játszanak. Ilyen baktériumok például az Enterobacteriaceae család és a Bacteroides nemzetség tagjai. Ezek DNS-károsodást okoznak, és elősegítik a belet bélelő epithel sejtjek rendellenes szaporodását. A folyamat egy megváltozott "rést" hoz létre, amely utat nyit az utasként emlegetett opportunista baktériumok, mint például a Fusobacterium, a Roseburia és a Faecalibacterium nemzetség tagjai számára.
Az Umeå tesztje 87 százalékos specificitást és 60 százalékos érzékenységet mutatott. Az orvosi teszt szempontjából az érzékenység és a specifitás két fontos tulajdonság, ezek jelentik a tesztnek azt a képességét, hogy helyesen sorolják be az embereket a betegségben szenvedők, vagy a betegségtől mentesek közé. A kutatók azt találták, hogy a P. micra gyakran együtt növekszik egy másik utóbaktérium-fajjal, a Fusobacterium nucleatummal a CRC mikrobiotában. Azt is megállapították, hogy egy kombinált teszt, amely mind a P. micrát, mind az F. nucleatumot kimutatták, valamint a FIT, jobb teljesítményt nyújt együtt , mint bármelyik önmagában.
A tanulmány azt is megállapította, hogy a P. micra száma a rák minden stádiumában egyenletes: a baktériumok a tumor jelenlétében virágoznak, és számuk a betegség egész ideje alatt magas marad. Ez azért jelentős felfedezés, mert azt jelenti, hogy ez a székletalapú teszt kimutathatja a késői stádiumú rákos elváltozásokat is, amelyben a FIT néha kudarcot vall. Ezenkívül a FIT mikrobiális biomarkerekkel való kiegészítése segíthet a nem vérző daganatok kimutatásában, mivel nem támaszkodik a vörösvérsejtek székletben való megtalálására. Ezenkívül szükség van egy olyan szűrőpanel létrehozására, amely több mikrobiális markert tartalmaz a bél mikrobiotájából. Ez javíthatja a panel általános teljesítményét, és minimalizálhatja a kolonoszkópia alkalmazásának szükségességét.
Végső soron egy effektív székletalapú teszt csökkentheti a CRC diagnosztikai terheit a betegek számára. A székletminták kényelmes gyűjtése, amelyet később a kijelölt laboratóriumokba lehet szállítani, minden bizonnyal növeli a betegek részvételi hajlandóságát, különösen azokban az országokban, ahol korlátozottak az egészségügyi források.