Az emberiség számára kulcsfontosságú, hogy megoldásokat találjon a fenntartható élelmiszertermelésre. Jelenleg ugyanis annak érdekében, hogy az egyre szaporodó számú ember minden nap megtölthesse a hasát, leromboljuk a természeti környezetet, kivágjuk az őserdőket, hatalmas kihalási hullámot idézünk elő az élővilágban, eróziónak tesszük ki a termőterületeket, több vizet locsolunk szét, mint amennyi pótlódni képes, a kiürülésig halásszuk le a tengereket stb. Ráadásul a mezőgazdaság az állattartás során rendkívül rossz hatékonysággal használja fel a tápanyagokat, és igen jelentősen hozzájárul a klímaváltozásban kritikus szerepet játszó üvegházgázok (különösen a metán) kibocsátásához.
S ha mindez nem volna elég, még három nagyon fontos élelmiszerek miatti paradoxonnal is meg kell küzdeni, amelyeket alapvetően a hétköznapi mohóságunknak és etikátlan viselkedésünknek köszönhetünk. Ismerkedjünk meg tehát az élelmiszer-paradoxonokkal .
A három fő élelmiszer-paradoxon
A három kulcsfontosságú élelmiszer-paradoxon magában foglalja a megoldandó fő problémákat is, ha létre kívánunk hozni egy olyan fejlesztési modellt, amely az élelmiszer-rendszerek fenntarthatóságának javítását szolgálja. A paradoxonok lehetséges megoldásait először a "Táplálni a világot, energiát adni az élethez" mottóval megrendezett 2015-ös Milánói Világkiállításon vitatták meg, s ez vezetett az úgynevezett Milánói jegyzőkönyv létrehozásához. A paradoxonokat a Barilla Élelmiszer és Táplálkozási Alapítvány ( BCFN Alapítvány ) írta le. Ez az intézmény az élelmiszerek, a táplálkozás és a fenntarthatóság közötti kapcsolatot elemezi, s tudományos alapon támogatja az ENSZ 2030-as fenntartható fejlődést célzó menetrendjében szereplő célok elérését.
Első paradoxon: hozzáférés és elhízás
Az elhízott bolygónk az éhségtől haldoklik - állítja a BCFN. És erre jó oka van, hiszen annyi élelmiszert állítunk elő, amennyi bőven elegendő volna minden ember táplálására, de jelenleg mintegy 800 millió ember szenved az élelmiszerhiánytól, miközben az elhízottak vagy túlsúlyosak száma 2,1 milliárd.
Ez az ellentmondás a kiegyensúlyozatlan életstílusból, a termelési, kereskedelmi és elosztási rendszerek mély és összetett hibáiból, valamint az élelmiszerekkel és a táplálkozással kapcsolatos oktatás hibáiból származnak.
Mi lehet a megoldás?
- Az élelmezési rendszer globális irányításának megerősítése, valamint a mezőgazdasági, agrár-ipari és kereskedelmi politikák javítása az élelmiszerekhez való kiegyensúlyozottabb hozzáférés megteremtése és fenntartása érdekében.
- A természeti erőforrások felhasználásának újragondolása, különösen az agrár-élelmiszeripari ellátási lánc első szakaszában, azaz a termesztésben.
- Az ellátási láncba való beavatkozás és az árak volatilitásának (gyors és nagy kilengéseinek) kezelése a méltányos munkakörülmények konszolidálása és a beruházások ösztönzése érdekében. A gazdálkodóknak ugyanis tisztességes jövedelmet kell kapniuk, mert ezzel is javítható az élelmiszerekhez való hozzáférés.
- Csökkenteni kell a felhasznált erőforrások és az élelmiszerek veszteségeit, a hulladék arányát az agrár-élelmiszeripari ellátási lánc egészében.
- Olyan életstílusokat kell előmozdítani, amelyek segítik a fenntartható élelmiszergazdaságot, és támogatják az egészséges és a táplálkozás szempontjából kiegyensúlyozott étrendet.
- Be kell fektetni az élelmiszer-oktatásba, különösen a fejlődő országok vidéki lakossága körében. Ha az alapfokú oktatáshoz 100 százalékos a hozzáférés, az 20-24 százalékkal megnövelheti az élelmiszer-biztonságot.
Második paradoxon: a természetes erőforrások használata
Égető kérdés, hogy az embereket etessük, az állatokat vagy az autókat? A Föld növekvő lakosságát el kellene látnunk élelmiszerrel, mégis a világ gabonaforrásainak 40 százalékát az állattenyésztés és az üzemanyagtermelés során használják fel.
Ennek a paradoxonnak a megoldása azért jelentős kihívás, mert attól függően, hogy milyen választ adunk, arról is véleményt mondunk, hogy mi a fenntarthatóság. A fenntarthatóság a mai nézetek szerint az a tulajdonsága vagy képessége egy ökoszisztémának, amely képes a jövőben bekövetkező ökológiai folyamatokat is a kívánt mederben tartani. Ez az oka, hogy a fenntarthatóság a fiatalabb generációk érdekét szem előtt tartó felelősségvállalást is jelent. A második élelmiszer paradoxon kezelésekor fontos, hogy a fenntarthatóság fogalmát irányadó elvként használjuk minden döntésünknél, s az emberek és a bolygó jólétére figyeljünk.
Mi lehet a megoldás?
- Növelni kell a természeti erőforrások felhasználásának hatékonyságát.
- Szükség van a természeti erőforrások megőrzésére, védelmére és felhasználásuk fejlesztésére.
- Olyan mezőgazdasági módszerek bevezetését kell támogatni, amelyek védik, javítják az egyenlőséget és a társadalmi jólétet a vidéki területeken.
- Az emberek, közösségek és ökoszisztémák rugalmasságára kell összpontosítani.
- Olyan politikákat kell bevezetni, amelyek felelősek és hatékonyan teszik a dolgukat az agrár-élelmiszer-rendszerek fenntarthatóságának növeléséért.
Harmadik paradoxon: élelmiszer hulladék
Meg kell oldanunk, hogy elegendő élelem legyen mindenki számára, s ezért nem pazarolhatjuk el, amit megtermeltünk. Pedig minden évben a világ élelmiszertermelésének egyharmadát elveszítjük az ellátási láncban, a tartósításban, a feldolgozás, forgalmazás és fogyasztás folyamata során. A hulladékba kerülő élelmiszer mennyisége négyszer annyi, mint amennyire azoknak az embereknek lenne szükségük, akik a világon alultápláltságban élnek.
Ezért aztán az élelmiszer-hulladék egyaránt gazdasági és erkölcsi probléma, de környezeti kérdés is. Amikor a hulladék a lerakókban lebomlik, a keletkező és a légkörbe jutó metángáz hússzor károsabb, mint a szén-dioxid.
A harmadik élelmiszer-paradoxon, amelyet egyre inkább a figyelem középpontjába kell állítanunk annak érdekében, hogy az embereket olyan viselkedésre ösztönözzük, amely elősegíti az élelmiszerekhez való hozzáférés javítását.
Mi lehet a megoldás?
- Meg kell egyezni benne, hogy mit értünk élelmiszer-veszteségen és hulladékok.
- Az élelmiszerhulladék csökkentését célzó politikák elsőbbségének megteremtése, amely feltárhatja a hulladék keletkezésének legfontosabb okait, s alapjául szolgálhat egy élelmiszer-használatot meghatározó hierarchiának. Utóbbinak az az értelme, hogy a segítségével azonosíthatóvá válnak a különféle élelmiszer-veszteségek és a hulladékok fajtái, ami elengedhetetlen az éhínség globális felszámolásához.
- Fel- és el kell ismerni az élelmiszerellátási láncban a - gazdálkodók, termelők és forgalmazók közötti - hosszútávú együttműködések és megállapodások pozitív hozzájárulását a fogyasztói kereslet jobb tervezése és előrejelzése érdekében.
- Biztosítani kell a figyelemfelkeltő kezdeményezések elindításához szükséges támogatást, bevonva ebbe az élelmiszeripari szakembereket is.
Legjobban: