Magyarország ugyan 9 pontot javított 1000 pontos Európai Egészségügyi Fogyasztói Indexén (EHCI) 2017-ben, de 584 pontjával a 35 vizsgált országból ugyanúgy a 30-ik helyet foglalja el, mint tavaly. A környező országok közül Szlovákia 749, Szlovénia 727, Csehország 726, Horvátország 620, Lengyelország 584, Románia pedig 548 pontot ért el. Hogy még pontosabban helyezzük el magunkat: Albánia pontszáma 596, ami 12 ponttal magasabb a magyar értéknél.
Nem csak az egészségpolitika, a fenntartók és az egészségügy szereplői tehetnek erről az áldatlan állapotról, amit az is mutat, hogy nagyságrendileg ugyanannyi orvos jut 100 ezer lakosra, mint például Franciaországban, csak nálunk egy orvosra kétszer annyi betegtalálkozás jut. Ez arra vall, hogy betegebbek vagyunk - ami összefügg egészségtelen életmódunkkal és gyenge egészségértésünkkel is.
A magyar egészségügy ettől függetlenül gyengén teljesít. Az index készítői 46 tényezőt vizsgáltak, ezek közül 39-nél volt lehetséges három csoportba osztani az országokat: a jók (zöld), a közepesek (sárga) és a nem olyan jók (piros) közé. Magyarország 8 esetben szerepelt a zöld csoportban. Például nálunk a legmagasabb a csecsemők és a kisgyermekek átoltottsági rátája. A sárga csoportba 14-szer, a pirosba pedig 18-szor sorolták be országunkat. Ezt úgy is mondhatnánk, hogy a mérhető tényezők több mint 40 százalékában a magyar egészségügy teljesítmény elfogadhatatlan.
Az egészségügy egyre drágább lesz, így ha egy országban nincsenek az ágazatban folyamatosan elég nagy beruházások és fejlesztések, akkor leszakad. Magyarországon éppen ez a helyzet. Illetve ez a hatás fordítva is igaz. Ott fejlődik a legtöbbet az egészségügy, ahol nagyok a ráfordítások. Nem véletlen, hogy a 800 pont fölé jutó 9 ország mindegyike nyugat-európai jóléti állam. Ugyanakkor Szlovákia és Csehország példája mutatja, hogy a mi kategóriánkba tartozó gazdaságok is képesek finanszírozni olyan egészségügyi ráfordításokat, amelyek lehetővé teszik a felzárkózást a gazdagabbakhoz. A kutatás szerkesztői is arra hívták fel a figyelmet, hogy tanulni nem csak az éllovasoktól lehet egy általános fejlesztési stratégia kialakításához.
A stockholmi központtal működő Health Consumer Powerhouse (HCP) értékelése szerint összességében az európai egészségügyi ellátás színvonala folyamatosan emelkedik. A csecsemőhalandóság, a szívbetegségek, a stroke és a rákbetegségek túlélési mutatói javulnak. Egyre szélesebbek a betegek választási lehetőségei, fejlődik részvételük a gyógyításukról szóló döntésekben. De az is tény, hogy még mindig sok országban ragaszkodnak a nem hatékony finanszírozási és ellátási módszerekhez. Nyilvánvaló, hogy ebbe a csoportba sorolják a mi egészségügyünket is.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Közelebbről nézve Lengyelországot és Magyarországot egy kalap alá veszik, amit részben indokol, hogy mindkét ország 584 ponttal zárt. Az értékelés ugyanakkor megállapítja, hogy az EHCI-ben mutatott teljesítményük az utóbbi években nem valami fényes annak ellenére, hogy jó és kiterjedt orvosi oktatást és a szolidaritási alapon finanszírozott közegészségügy hosszú hagyományát tudhatják maguk mögött.
Az alulteljesítés valódi oka szerintük nem ismert. De felhívják a figyelmet - a menedzsmentgyakorlat tapasztalatai szerint -, hogy ha a felső vezetés nem a legjobb termékek vagy szolgáltatások előállítására koncentrál, akkor a termékek vagy szolgáltatások minősége csökken. Az elemzők éles megjegyzése szerint - a közös kalap itt jelenik meg a legnyilvánvalóbban - az elmúlt években a két ország kormányai mintha az országuk optimális működésén kívül más dolgokra is összpontosítottak volna, például a szabad sajtó letörésére, az igazságszolgáltatás átpolitizálására, a bevándorlási kvóták alacsonyan tartására, az abortusz betiltására (az extrém eseteket kivéve, Lengyelországban). Összességében úgy vélik, hogy e két országban a lakosság és az orvosi szakma is jobbat érdemel.
A kutatás megállapítja, hogy minél nagyobb a betegellátásban a kórházi költségek aránya, annál elavultabb az egészségügyi ellátás struktúrája. A hollandok, a svájciak és talán az olaszok is inkább a kórházi beutazást preferálják, de megengedhetik maguknak. Bulgária, Románia és Albánia pedig nem. Ezért szakszerű támogatást kell kapniuk az egészségügyi szolgáltatásaik átalakításához. Magyarország 27 százalékos aránya a 7-ik legalacsonyabb, és akár azt is gondolhatnánk, hogy sikerült korszerűsíteni az ágazat szerkezetét. Valójában a hatalmas összegeket felemésztő, nem hatékony kórházak bezárása ebbe az irányba mutatott, de a gyógyítási szükségletet nem sikerült lefedni magas színvonalú kórházon kívüli ellátással. Az ország egészségügyi ráfordításai ezt nem teszik lehetővé, ráadásul a lakosság a gyógyítási költségeinek igen nagy részét, mintegy 35 százalékát fizeti, amivel a sereghajtók között vagyunk.
Ha megnézzük, hogy az elérhető maximumhoz és a listát vezető Hollandia mérőszámaihoz képest hogyan teljesítettünk, akkor nyugodtan kijelenthetjük, hogy van hová fejlődni. A legnagyobb súllyal a gyógyítás kimenetele szerepel az indexben, és a gyógyszerfelhasználás mellett éppen ebben a legnagyobb a lemaradásunk. Ahol a legkisebb ráfordítással lehetne elérni a legnagyobb eredményeket, talán a betegjogok és a tájékoztatás területe. Itt ugyanis nincs vagy kevésbé van szükség méregdrága technológiai beruházásokra. Biztatónak vehetjük azonban, hogy a legjobb relatív eredményt a megelőzés területén értük el, az elméleti maximum 71 és az éllovas Hollandia pontértékének 83 százalékát. Mivel a jövőben az egészségügy a költségek csökkentése érdekében mindinkább a prevenció irányába fog tartani, ez a magyar egészségügy számára is jó stratégiai kiindulási pont lehet.
Ez is érdekelhet
Egyelőre azonban tény, hogy a WHO 2014-es adatai szerint Magyarország vásárlóerő-paritáson számolva is csak 1800 dollárt költött egy betegre évente, ami a holland 5200 dollár 35, de a cseh és szlovák 2200 dollárnak is csak 82 százaléka. Ez azt jelenti, hogy a jelenleginél legalább 3-400 milliárd forinttal többet kellene költenünk egészségügyre egy évben, ha szeretnénk megkezdeni a felzárkózást legalább e két országhoz. Az elmúlt években azonban az egészségügyi kiadásokban csak lassú emelkedés volt.
