„Ők azok a munkatársak, akik nincsenek reflektorfényben, a háttérben dolgoznak, kemény és erőt próbáló fizikai munkát végeznek és nemcsak nehezebb körülmények között kell ellátniuk mindennapi tevékenységüket, de sokszor maguk is nehéz szociális és gazdasági helyzetben vannak. Szerepük nélkülözhetetlen és az akut helyzetek ellátása folyamatosan próbára is teszi őket” – mondta Dr. Velkey György János, a Magyar Kórházszövetség elnöke, és a Bethesda Gyermekkórház főigazgatója.
„Az ápolói életpálya borzasztóan nehéz” – válaszolta arra a kérdésre, hogy milyennek látják a magyar ápolók helyzetét. „Nemcsak erős szakmai igényességre és tudásra van szükségük, de humánumra és fizikumra, valamint ritka lelki-szellemi kompetenciákra is. Általában három műszakban kell, hogy helyt álljanak, ráadásul éjjel-nappal jelen kell lenniük. Ezt nagyon nehéz összeegyeztetni a családi életükkel, amelyből számos konfliktus adódik. Többségük ráadásul vidékről jár be, így a munkájuk sok utazással is párosulhat. Rengeteg feszültséget visznek haza, napi szinten élik meg a betegek élet-halál küzdelmét, melyben döntő szerepük van” – folytatta.
Azt is elmondta, hogy Magyarországon nagy hiány van a szakképzett ápolókból, sokszor 20-40 ágyas osztályokra csupán egy-egy ápoló jut éjszakánként.
Ő maga kórházigazgatóként keveset találkozik a betegekkel, de szeretné, ha ez a jövőben változna.
„Van egy elemi vágy bennem, hogy visszatérjek közvetlenül a betegek mellé és olyan munkát végezzek, ami direkt és napi kapcsolattal jár, ráadásul a segítségére van annak, aki rászorul, és ez pedig az ápolás. Úgyhogy van egy olyan – talán naivnak tetsző – álmom, hogy nyugdíj mellett az ápolásban segítek majd, de hogy aztán mit fog hozni az élet, azt még nem tudom. Általában az orvosi munka távolabb van a közvetlen szükségletektől, távolabb, mint az ápoló, aki a legintimebb kapcsolatban van azzal, akiért dolgozik. Az az egyszerű gesztus, hogy ha valakinek fáj, az csökkenthető, ha valaki magányos, az enyhíthető, ha valaki izzad, az letörölhető, ha valaki vérzik, az elállítható, tehát ezek a nagyon közvetlen segítségnyújtások jó érzéssel töltik el azt, aki végzi. Ez a “jónak lenni jó” pszichéje az emberben ösztönösen benne van. Amivel teszek valami evidens jót, az pozitív érzéssel tölt el. Magának az ápolásnak ez az értelme. Ha valaki szenved, valaki nehéz helyzetben van, ezen kellő figyelemmel közvetlenül lehet segíteni, mely borzasztó erős motivációt jelent annak, aki ezt hivatásszerűen, szívből-lélekből csinálja” – mondta Dr. Velkey György.
Ez is érdekelhet
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
