Közép- és Kelet-Európa országaiban mintegy 7,3 millió ember halt meg feleslegesen, idő előtt a posztszocialista átmenet során - állítja Scheiring Gábor, a milánói Bocconi Egyetem kutatója abban a cikkben , amelyben a rendszerváltással együtt járó, példa nélküli halálozási válság okait boncolgatja. Tömör konklúziója, hogy a halálozási válságban a rendszerváltás gazdaságpolitikája fontos, de eddig elhanyagolt szerepet játszott.
Ez a folyamat jól megragadható az úgynevezett dezindusztrializáció jelenségén keresztül, amely az utóbbi időben elsősorban az Egyesült Államokban jelent meg látványosan. A dezindusztrializált rozsdaövezetekben élő munkások várható élettartamának csökkenése és az ezzel együtt járó egészségi egyenlőtlenségek elmélyülése már a világjárvány kitörése előtt jelezte a bajokat. Ann Case és a Nobel-díjas közgazdász, Angus Deaton közelmúltbeli kutatásai jelentős figyelmet irányítottak e problémára és kirobbantották a "reménytelenség okozta halálozásról" szóló vitát.
A kortárs kapitalizmus működési zavara
Case és Deaton szerint e halálozási válság mögött jelentős mértékben a dezindusztrializáció áll, amely a "kortárs kapitalizmus egyik döntő működési zavara". Azt is megállapítják, hogy a dezindusztrializáció nem kizárólag amerikai jelenség, hanem "széles körben elterjedt, és Amerika egyszerűen egy általánosabb katasztrófa vezetője, amely már máshol is gyökeret eresztett". Az Egyesült Államok ebben valóban nincs egyedül, hiszen a szocialista berendezkedés lebomlását követő halandósági válság tanulságos párhuzamokat kínál - jelzi Scheiring.
David Stuckler - korábban a Cambridge-i Egyetem kutatója, jelenleg a Bocconi Egyetem professzora - számítása szerint a többlethalálozások száma Kelet-Európában 1991-1999 között körülbelül 7,3 millió lehetett, ebből 5 millió jutott Oroszországra. Bár a kilencvenes évek elejének viharos évei után javult a várható élettartam, a posztszocialista halálozási válság maradandó sebeket hagyott a térségen, hozzájárulva a mai napig fennálló mély egészségi egyenlőtlenségekhez. Az ENSZ előrejelzése szerint a kelet-európai térség népessége egyedülálló mértékben fog csökkenni a következő évtizedekben - a világ tíz leggyorsabban zsugorodó országa mind e térségben található. Magyarország lakossága 2050-re nagyjából 8,3 millióra fog visszaesni. Az alacsony születésszám és a kivándorlás mellett az egészségügyi problémák adják e népességfogyás fő okait. A 90-es évek posztszocialista halálozási válsága a közelmúlt történelmének egyik legnagyobb demográfiai katasztrófáját jelenti az éhínségeken és háborúkon kívül - írja Scheiring Gábor.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Magyarországon összességében 1988 és 1994 között volt a legsúlyosabb periódus, de akadtak települések, ahol a halálozás egészen 1996-ig növekedett. Oroszországban, ahol erre még rájött a '98-as összeomlás is, gyakorlatilag a teljes 90-es éveket lefedte egy nagy halálozási válság.
Scheireing Gábor a HáziPatikának elmondta, hogy Magyarországnak a gazdasági fejlettségéhez képest nagyon rosszak az egészségügyi mutatói . Ennek okai sokrétűek, összetettek. A rendszerváltás gazdaságpolitikája jónéhány elvesztegetett évet jelentett, amikor javulás helyett romlott a halálozási statisztika. Ennél még maradandóbb hatás, hogy jelentősen megnőttek a települések és a társadalmi osztályok közötti egészségügyi egyenlőtlenségek , amelyekkel azóta sem igazán sikerült mit kezdeni. Orbán Viktor kormányzása alatt pedig kifejezetten nőttek az egyenlőtlenségek, összességében pedig nőnek a mentális zavarokhoz kötődő halálesetek is. Utoljára ilyen a 90-es évek elején volt Magyarországon.
Mi magyarázza a posztszocialista halálozási válságot?
A kutatók egyetértenek abban, hogy a posztszocialista halálozási válság nem az egészségügyi rendszerrel, a környezetszennyezéssel vagy a mélyszegénységgel összefüggő alultápláltság miatti krízis volt. A környezet minőségével kapcsolatos mutatók többsége a 80-as évek végétől javultak. Ha az egészségügyi rendszer válsága lenne a fő ok, akkor a legsérülékenyebbek halálozása emelkedett volna leginkább: vagyis a csecsemőké és az idős embereké. Csakhogy 1980 és 1995 között Magyarországon a 30-49 év közötti korosztály halálozási adatai romlottak a leginkább. A legnagyobb növekedés 1988 után volt tapasztalható, ahogy az ábra is mutatja [GS1].
E válság profilja a stressz és a kétségbeesés központi szerepét mutatja, amely a középkorú, felsőfokú végzettség nélküli munkásosztálybeli férfiakat sújtotta leginkább, akik egyre nagyobb számban vesztették életüket öngyilkosság, mentális zavarok, szívroham vagy mértéktelen alkoholfogyasztás miatt. Utóbbi különösen lényeges. A kutatók egyetértenek abban, hogy a szocializmus utáni megemelkedett halálozás egyik döntő oka a túlzott mértékű alkoholfogyasztás volt, ami növelte a májzsugorodásos esetek, és a stroke-ban, infarktusban vagy valamilyen balesetben elhunytak számát. A túlzott mértékű ivás a szociálepidemiológusok és a szociológusok szerint valójában a stresszel való megküzdés negatív stratégiája. De ez csak következmény.
Melyek lehettek az igazi okok?
A gazdasági okokat illetően megoszlanak a vélemények. Vannak, akik azzal érvelnek, hogy a gazdasági válság stresszt és kétségbeesést okozott, ami az egészségre kedvezőtlen magatartáshoz és rossz egészségi állapothoz vezetett. Magyarországon például 1988 és 1995 között majdnem minden második (!) feldolgozóipari munkás elveszítette az állását. Ez hét év alatt több mint 40 százalékos dezindusztrializációt jelent. Ehhez foghatóan gyors ipari összeomlás sehol máshol a világon nem volt tapasztalható.
Scheiring megállapítja, hogy a 90-es évek második felétől a működőtőke vezérelte növekedés ezeknek az ipari munkahelyeknek csak elenyésző részét tudta helyreállítani. A 90-es évek első felében bekövetkezett ipari összeomlás a legtöbb volt szocialista ipari településen tátongó gazdasági fekete lyukat hagyott hátra, ami tartósan befolyásolja az életesélyeket is.
Ugyanakkor a kilencvenes évek elején Magyarországon még működött a térség egyik legfejlettebb jóléti rendszere, ami sok életet megmentett. A rendszerváltás előrehaladtával ezek a jóléti intézkedések visszaszorultak, például a munkanélküli segély értéke és folyósítási ideje folyamatosan csökkent. Az átmeneti válság legsúlyosabb éveiben ugyanakkor ezek társadalompolitikai eszközök jelentős szerepet játszottak abban, hogy az amúgy katasztrofális mértékű dezindusztrializáció, illetve az agrárium hasonlóan súlyos összeomlása nem okozott nagyobb halálozási válságot Magyarországon.
Stuckler és munkatársai a The Lancetben közölt úttörő tanulmánya szerint a sokkterápiás privatizáció volt az egyik legfontosabb gazdaságpolitikai tényező a posztszocialista halálozási válság hátterében. Ezt azonban többen vitatták a populista alkoholpolitika hatásait emlegetve. "Ebből indult el az úgynevezett PrivMort projekt a kelet-európai halálozási válság társadalmi okait vizsgáló eddigi legnagyobb kutatás, számos egyetem együttműködésével. Több százezer egyénről gyűjtöttünk adatokat Oroszország, Ukrajna és Magyarország közepes városait lefedve. A kutatási projektből származó tanulmánysorozatban sikerült rávilágítanunk a mögöttes gazdasági okokra" - mondja Scheiring.
Más mintát követett a nők és a férfiak halálozása
Az egyik, szintén a The Lancetben publikált tanulmányban azt mutatták ki, hogy az állami tulajdon fenntartása - a jelek szerint - egészségvédő hatású volt a privatizációhoz képest Magyarországon 1995 és 2004 között. Többszintű adatokat gyűjtöttek 52 várost, több mint 500 vállalatot és közel 80 ezer személyt bevonva. Azt találták, hogy az elhúzódó állami tulajdonnal jellemezhető városokban élő nők halálozási esélye szignifikánsan alacsonyabb volt 1995-2004 között, mint a privatizált városokban élőké. Egy másik kutatás igazolta, hogy a dezindusztrializáció Oroszországban és Magyarországon is erős és szignifikáns összefüggésben volt a férfiak halálozásával az 1990-es években.
Úgy tűnik tehát, hogy rövid távon a privatizáció károsabban hat a férfiakra, talán azért, mert a kenyérkereső férfi szerepérő épülő hagyományos családmodell alapján a gazdasági "sokkok" - munkanélküliség, jövedelemcsökkenés - nagyobb stresszt jelentenek a férfiakra nézve. Hosszabb távon azonban a férfiak jobban tudtak élni az új gazdasági lehetőségekkel, míg a nők életesélyeit pozitívan befolyásolta az állami tulajdon fenntartása, mivel ők hosszabb távon kisebb eséllyel találtak jó minőségű magángazdasági munkahelyeket.
Scheiring és munkatársai egy kapcsolódó, szintén nemrégiben közzétett, a magyarországi rozsdaövezetben dolgozó munkavállalókkal készített élettörténeti interjúkon alapuló tanulmányban feltérképezték azokat a mechanizmusokat is, amelyek a közösségek tönkretételén, az egyenlőtlenségen, a bizonytalanságon és a szolgáltatások leépítésén keresztül összekapcsolják a gazdasági átalakulást az egyéni egészségi problémákkal. Megállapították, hogy a dezindusztrializáció végül is olyan egyéni és társadalmi folyamatokat generál, amelyek a stressz fokozásával és a megküzdési erőforrások erodálásával károsítják az egészséget.
A COVID-19 hatásai még beláthatatlanok
A COVID-19 önmagában is jelentős halálozási hullámért felel. A gazdasági és társadalmi hatásait objektíven pontosan még nem is látjuk - magyarázta Scheirng Gábor. Rámutatott: a magyar kormány sokkal kisebb hangsúlyt fektetett a társadalmi válság megelőzésére, mint a gazdasági növekedés és a társadalmi elit támogatására a válság során. Azt is tudjuk, hogy a válság nem mindenkit érintett egyformán. Volt, aki otthoni munkavégzéssel jól át tudta vészelni. Voltak viszont, akik elvesztették munkájukat vagy jövedelmüket: például a szolgáltatószektorban dolgozók. Ugyanakkor egy új nemzetközi gazdaságpolitikai hullám is kibontakozóban van, történelmi léptékű beruházási programoknak vagyunk tanúi az Egyesült Államokban és Európában is. Ha ez a trend folytatódik, és nem vált vissza a politikai elit a megszorítások politikájára, akkor elkerülhető lesz a társadalmi válság és a kiszolgáltatottság további mélyülése - állapította meg a kutató.
Ez is érdekelhet
Az eredeti, teljes cikk az Új Egyenlőség magazinban olvasható. A hozzá kapcsolódó podcastet pedig itt lehet meghallgatni .
